Maigret felügyelőtől a csodaországi Alice-ig több regényhős is jelzi: írójuk fotográfusként is hasonlóan ábrázolta a világot - akár amatőr, akár profi fotósok a szerzők.

Azt mindig is tudni lehetett, hogy az 1989-ben, 86 éves korában elhunyt Georges Simenon termékeny szerző volt. A Maigret felügyelőt hőssé avató 75 detektívregényén kívül 16 álnéven mintegy kétszáz ponyvát, köztük erotikus sztorikat írt. De hogy összesen 425 irodalmi műve megírásán túl a világ - Agatha Christie és Arthur Conan Doyle mellett - legnépszerűbb krimiszerzőjének jutott energiája a fényképezésre is, ez sokakat meglephet a budapesti Mai Manó Házban most megnyílt kiállítása kapcsán. A fotózást a belga Simenon 19 évesen, hobbiként kezdte űzni, még mielőtt krimijei hamar milliomossá tették. Végül odáig fejlődött, hogy néhány könyve borítójára maga készített fotót, és 1935-ös világ körüli útjáról képes riportokat küldött a Voilá című magazinnak.

Simenont a néhány vele foglalkozó fotóesztéta a magyar származású André Kertész és a francia Robert Doisneau által fémjelzett humanista fotográfiai irányzat képviselőjének tekinti. A lélektani eszközökkel nyomozó Maigret megalkotója a képein is emberi sorsokat mutat be nagy átérzéssel, legyen szó kelet-európai zsidókról, afrikai nomádokról vagy másokról. "Simenon kompozícióban erős, ám nem mindig figyelt a technikai megvalósításra, például néhány képén a figurák bemozdulnak" - jelzi Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora, miért nem tekinthető a fotózásban is profinak a regényíró. Mégis fényképezési és írói stílusának hasonlósága többeknek szemet szúrt. Egyszerű, tömör nyelve miatt az írót "a detektívregény Balzacjának" is szokás nevezni, "ám képeinek a stílusa is ugyanilyen szikár" - véli Csizek Gabriella.

Az amatőr fotósok mezőnyében Simenont a fotóesztéták ugyanolyan kiválónak tartják, mint sok más írót - például Victor Hugót vagy Jevgenyij Jevtusenkót -, akiknek képei azonban akár a feledés homályába is merülhettek volna, ha nem lettek volna világhíres szerzők. Velük ellentétben az 1902-ben elhunyt francia naturalista író, A Rougon Macquart család néven ismert, 23 éven át írt regényciklus szerzője, Emile Zola fényképészi tehetségét néhányan szinte írói kvalitásaihoz mérhetőnek tartják. Fotós "életműve valószínűleg irodalmi munkásságának szintjére emelkedhetett volna, ha halála félbe nem szakította volna ebbéli tevékenységét" - volt olvasható a pozitív, ám óvatos értékelés a szintén a Mai Manó Házban hat évvel ezelőtt rendezett Zola-kiállítás Robert Lacombe által szerkesztett katalógusában. "A kétféle alkotói eljárás, az íróé és a fotográfusé, egymással párhuzamosan fut. Ugyanaz az eszmekör, ugyanaz a gondolkodásmód, ugyanazok a megfigyelések" - hasonlította össze az írói és a fotós életművet a katalógus anonimitásban maradt írója, arra célozva, hogy Zola előszeretettel fényképezett például szegényeket vagy vándorcigányokat, őket regényeiben is szívesen megörökítette.

Zola elemzőihez hasonlóan kortársa, August Strindberg svéd regény- és drámaíró kritikusai sem tudtak ellenállni a kétféle alkotói munka összevetésének. Pedig nem volt könnyű dolguk. A háromszor elvált és a házasságról - például Haláltánc című, sokat játszott drámájában - keserű hangnemben író Strindberg masszív nőgyűlölő hírében állt ugyan, mégsem érhető tetten semmi elhatárolódás azokon az 1890 után készített fotóin, amelyeken szívesen pózolnak aktuális nejei. A magyarázó, sőt belemagyarázó kedvű esztéták szerencséjére az író később kamera nélkül alkotott képet a világról. "Nem hitt sem a kamera lencséjében, sem az emberek szemében" - indokolta Per Hedstrom, a stockholmi Nemzeti Múzeum művészettörténésze a Strindberg fotográfiájáról négy évvel ezelőtt írt tanulmányában az új módszer felbukkanását. Ez azt jelentette, hogy a festéssel is kacérkodó Strindberg az 1890-es évek végén fényképezőgép nélkül, fotográfiai üveglemezeket megvilágítva hozta létre az általa "pszichológiai képeknek" nevezett, absztrakt alkotásokat.

Míg az említett írók fotográfiai munkásságának megbecsüléséhez előbb ki kellett bontakoznia írói hírnevüknek, addig a 19. században élt Lewis Carroll angol író és matematikatudós esetében fordított volt a sorrend. Első mesekönyve, az Alice Csodaországban 1865-ös sikere előtt hét évvel Carroll a Londoni Fotográfiai Társaság éves kiállításán már négy képet tárhatott a nagyközönség elé. Ennek ellenére a nagybátyjától kapott, akkor újdonságnak számító masinával fotózgató Carroll csak amatőrnek tartotta magát, aki - mint mondta - "gyerekekre specializálódott". Elsősorban annak a képmását örökítette meg, akihez híres meseregényeit is írta: főnökének lányáét, Alice Liddellét. "Gyerekportréi melankolikusak, bennük a nosztalgiát művészi szintre emelte" - értékelte a festészetben kibontakozni nem tudó, és ezért a fényképezés felé forduló szerző művészetét az angol Graham Ovenden, a viktoriánus fotográfia ismerője a Carrollról 1984-ben megjelent könyvében. A nagy gyerekszeretet azonban némelyeknek gyanússá vált, amikor kitudódott, hogy az angol író meztelen lánykákról is készített - a nyilvánosság elől azóta is elzárt - fotókat. Ovenden ezt úgy értelmezi, hogy az örök gyereknek maradt agglegény egyfajta "szeretői, ám plátói attitűddel" közeledhetett a gyerekek felé. Akárhogy volt is, mindez nem változtat azon, hogy Carrollban az esztéták ma is kiváló technikai tudású fotóst és mesterien mesélő írót tisztelnek.

Az említett fotós-írók autodidakta módon sajátították el e mesterség alapjait, Nádas Péter, az 1977-ben Egy családregény vége című első regényével berobbant író viszont tanult fényképész: 1961-ben szakmunkásvizsgát tett, majd a Nők Lapja és a Pest Megyei Hírlap fotóriportereként dolgozott. Mégsem tartja magát fotóművésznek: "Változatlanul író vagyok, akinek a szakmája fényképész" - szögezte le egy rádióinterjúban, amikor 1999-ben Magyarországon és Németországban is megjelent Valamennyi fény című fényképalbuma. Vagyis nemcsak itthon figyeltek fel fotósként Nádasra, aki a Mai Manó Házban két évvel ezelőtt 42 képen mutatta be a gombosszegi kertjében álló vadkörtefát. Németországban - ahol egyébként is befutott írónak számít - egy berlini galériás, Rudolf Kicken egészen odáig ment, hogy egy szintre emelte az írót a fotóművészet legnagyobb magyar alakjaival, Moholy-Nagy Lászlóval és a már említett André Kertésszel, amikor Nádas Péter és más magyar mesterek címmel rendezett kiállítást. Mások nem a többi fotóművész képei, hanem saját írásai mellé állítják Nádas fotográfiáját: "Műveiben a leíró képek gyakran fotódokumentációs felvételekként hatnak, e kötet képeinek pedig epikus kvalitásai vannak" - dicsérte a Valamennyi fény képeit Ágoston Zénó Bernád kritikus a bécsi Der Standard hasábjain hat évvel ezelőtt. A tanult szakma előtt meghajolnak az ítészek: nem véletlen, hogy a fényképészként végzett Nádast nemigen érik negatív kritikák. De az említett többi pályatársnak sem lehetett oka panaszra: elég világhíressé válni, és a közönség az írózsenik leggyengébb képeire is kíváncsi.

SINDELYES DÓRA

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Lemondott egy képviselő, miután ellopott egy szendvicset

Lemondott egy képviselő, miután ellopott egy szendvicset

Okosbörtönt tesztel Hongkong, és ez nagyon rossz hír a bűnözőknek

Okosbörtönt tesztel Hongkong, és ez nagyon rossz hír a bűnözőknek

Orbánék pápábbak a pápánál, de a csíksomlyói ziccert nemigen hagyhatják ki

Orbánék pápábbak a pápánál, de a csíksomlyói ziccert nemigen hagyhatják ki

A humorban és az üzletben sem ismer tréfát, legújabb poénja, hogy ukrán elnök akar lenni

A humorban és az üzletben sem ismer tréfát, legújabb poénja, hogy ukrán elnök akar lenni

Elfogták a fegyveres rabot, aki túszt ejtve menekült a Fővárosi Törvényszékről – videó

Elfogták a fegyveres rabot, aki túszt ejtve menekült a Fővárosi Törvényszékről – videó

Pápai nunciust vádolnak szexuális zaklatással

Pápai nunciust vádolnak szexuális zaklatással