Moszkva hatvan év elteltével sem tartja teljesen jogtalannak, hogy szovjet tengeralattjárók - a Titanicénál is súlyosabb katasztrófákat okozva - menekülő német civilek, sebesült katonák és tengerészek ezreit küldték hullámsírba. A mostani orosz visszaemlékezésekbe azonban mintha már mentegetőzés is keveredne.

Az SZ-13-as szovjet tengeralattjáró legénységének 1945 első napjaiban - mielőtt elindulhatott volna ötödik harci bevetésére - előbb Alekszandr Marineszkót, a hajó parancsnokát kellett megtalálnia. A feladat nem volt egyszerű: a beosztottjai körében népszerű kapitány nagyon szerette az italt és a lányokat, az SZ-13 állomáshelyén, a finnországi Turkuban pedig sok volt a kocsma és a bordélyház. A botrányt nem is sikerült elkerülni, az 1944. december 31-én eltűnt kapitányt csak január 3-án halászták elő egy kocsma mélyéről, míg a tengeralattjárónak már egy nappal korábban ki kellett volna futnia Turkuból.

Az engedély nélküli kimaradás miatt Marineszkót hadbíróság fenyegette, ezért a harmadosztályú kapitány - aki a tengeren egy korty szeszt sem ivott - minden korábbinál nagyobb lendülettel vetette bele magát az ellenséges hajók keresésébe. Attól a kockázattól sem riadt vissza, hogy a felszínre emelkedve közelítse meg leendő áldozatát. A bevetés első napjai eseménytelenül teltek el, ám 1945. január 30-án este rámosolygott a hadiszerencse az SZ-13-asra: a periszkópban Marineszko meglátta a Wilhelm Gustloff német hajót, amely a poroszországi Gotenhafen (a mai lengyelországi Gdynia) környékéről, a keletről előrenyomuló szovjet alakulatok elől igyekezett kimenekíteni a németeket: tengerészek és sebesült katonák ezreit és rengeteg civilt, köztük több ezer gyereket. A hajón hivatalos adatok szerint 6050 személy tartózkodott, ám az már sohasem derül ki, hogy az indulás előtti órákban hány menekülő jutott még fel a Gustloffra. Egyes becslések szerint 9 ezer, más kutatók szerint 10 ezer ember volt a fedélzeten.

A "Sztálinért" feliratot viselő torpedó bent ragadt ugyan a vetőcsőben, ám a másik három eltalálta az 1938-ban eredetileg üdülőhajónak épített, 26 ezer tonnás járművet. A gépteremnél robbanó torpedó megpecsételte a hajó sorsát. A közelben tartózkodó német naszádoknak alig több mint ezer embert sikerült kimenteniük a jeges vízből. A Gustloff katasztrófájában így valószínűleg mintegy 9 ezer ember vesztette életét, hatszor több, mint a Titanic 1914-es balesetében. Németország mindkét felében mégis évtizedekig kitörölték az emlékezetből a tragédiát, míg végül Günter Grass 2002-es könyve, a Ráklépésben fel nem hívta rá újból a közvélemény figyelmét (HVG, 2002. március 2.).

Marineszko és az 1941-ben csatasorba állított, 250 tonna vízkiszorítású SZ-13-as legénysége folytatta a vadászatot, és február 10-én a sors a General von Steubent vezérelte a tengeralattjáró közelébe. A 32 éves, ukrán nemzetiségű kapitány ezúttal sem habozott, és a torpedók néhány perc alatt a tenger fenekére küldték a nyugat felé tartó járművet, amely több mint 3 ezer ember koporsójává vált.

A Hannibál névre keresztelt, 1945 januárja és áprilisa között végrehajtott német tengeri menekítési műveletben részt vevő nagyobb hajók közül hasonló balsorsra jutott a Goya is: április 16-án süllyesztette el a Gdanski-öböl kijáratánál a Vlagyimir Konovalov parancsnoksága alatt hajózó L-3-as tengeralattjáró. A Goyán tartózkodók számáról is különféle becslések láttak napvilágot. A legtöbben úgy vélik, a hajón mintegy 7 ezren menekültek a közeledő szovjet csapatok elől. A menekítési akció - a Gustloff, a Goya, a Steuben és sok más hajó elvesztése ellenére - sikeresnek tekinthető, mivel néhány hónap alatt legalább 2 millió embert, köztük félmillió sebesült vagy egészséges katonát sikerült a bezáruló gyűrűből tengeren Németország nyugati részére juttatni (igaz, voltak hajók, amelyeket majdnem a célban, a lübecki kikötő előtt süllyesztett el a brit légierő). Az akciót Dönitz admirális, a német flotta vezetője engedélyezte, aki a végsőkig ellenállni készülő Hitler tudta nélkül már 1945. január 21-én utasította a Keleti-tenger térségében lévő német tengeralattjárókat, hogy azonnal hajózzanak nyugat felé.

Bár a menekülő civilek és sebesült katonák ezreinek hullámsírba küldése kétes dicsőség, Moszkvában pusztán katonai szempontból méltánylást érdemelt volna. A minden idők legeredményesebb tengeralattjáró-parancsnokának tekinthető Marineszko mégsem kapott igazi elismerést: míg mások Lenin-rendet, illetve a Szovjetunió Hőse kitüntetést kaptak egy-egy nagyobb ellenséges hajó elsüllyesztéséért, neki be kellett érnie egy Vörös Zászló Érdemrenddel. Sőt 1946-ban lefokozták, és kirakták a flottából, az ötvenes években pedig három évet töltött egy szibériai kényszermunkatelepen, miután a bíróság bűnösnek találta az állami vagyon megdézsmálásában. A történészek véleménye megoszlik, mi lehet a feltűnő hálátlanság hátterében. A hivatalos történetírás azt állítja, Marineszko kizárólag a még szovjet viszonyok között is szemet szúró alkoholizmusának köszönhette balsorsát, mások szerint azonban a szovjet állambiztonsági hivatal, az NKVD kémkedéssel vádolta a kapitányt, s a köztörvényes eljárás hátterében valójában az állt, hogy a parancsnok kapcsolatba került a svéd titkosszolgálattal. A három brit szerző, Christopher Dobson, John Miller és Ronald Payne nevével jegyzett, A legszörnyűbb éjszaka című könyv állítása szerint Marineszko a január eleji ivászat során a svéd titkosszolgálat néhány ügynökével találkozott. A svédek elsősorban azért keresték szovjet tisztek társaságát, hogy megtudják: tervez-e a Szovjetunió támadást a semleges skandináv ország ellen.

De ha így volt, további rejtélyt jelent, hogy Marineszkót a hatvanas évek elején részben rehabilitálták. Nyikita Szergejevics Hruscsov akkori szovjet vezető állítólag egy német dokumentumfilmből értesült a Gustloff elsüllyesztéséről, és ez után személyesen hagyta jóvá Marineszko újbóli kapitányi kinevezését, illetve tiszti nyugdíjának folyósítását. Teljes rehabilitációját azonban nem érhette meg: 1963-ban rákban meghalt, így a Gustloffért és a Steubenért járó Lenin-rendet - amelyet pedig Konovalov kapitány nem sokkal a Goya hullámsírba küldése után magára tűzhetett - csak posztumusz kapta meg 1990-ben, a németek iránt egyébként barátsággal viseltető Mihail Gorbacsov pártfőtitkár országlásának idején.

A szovjet történészek és szakírók mind a mai napig azt állítják: mindegyik elsüllyesztett hajó jogos célpontnak számított, mivel "hitlerista tiszteket és katonákat" szállított. A mostani 60. évforduló alkalmából megjelent visszaemlékezésekbe azonban mintha már némi magyarázkodás is keveredne. "A totális tengeralattjáró-háborút maga Dönitz admirális hirdette meg, és a német zászló alatt közlekedő hajók elsüllyesztéséért már csak azért sem lehet elmarasztalni a szovjet tengerészeket, mert többségük végigszenvedte Leningrád szörnyű blokádját" - írta néhány napja a Gazeta című moszkvai napilap. Az oroszok azt is hangsúlyozzák, hogy ha a Gustloffon utazó ezernyi - többségében korábban tengeralattjárón szolgáló - matróz célhoz ért volna, valószínűleg új erőre kaphatott volna az addigra többé-kevésbé szétvert, illetve nyugatra menekített német tengeralattjáró-haderő. Az orosz érvek között szerepel az is, hogy egyik német hajón sem volt vöröskeresztes jelzés, így a szovjet tengerészeknek nem volt okuk a visszafogottságra.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szellem

Magyar rája

Az Osztrák-Magyar Monarchia aligha volt a tengerek urának nevezhető, a 19.

Egy órával a halálos balesete előtt még a motorjáról posztolt a volt NFL-sztár

Egy órával a halálos balesete előtt még a motorjáról posztolt a volt NFL-sztár

Sokat drágult a kenyér az elmúlt egy évben

Sokat drágult a kenyér az elmúlt egy évben

Megígérte a Posta: a 2022-es karácsonyi szezonban már modern lesz a csomagküldés

Megígérte a Posta: a 2022-es karácsonyi szezonban már modern lesz a csomagküldés

Lezárt utcákkal ünnepelték a 30 éves szabadságot Sopronban

Lezárt utcákkal ünnepelték a 30 éves szabadságot Sopronban

Különleges utasai voltak egy MÁV-szerelvénynek: egy szamár és egy kecske vonatozott

Különleges utasai voltak egy MÁV-szerelvénynek: egy szamár és egy kecske vonatozott

Egy LGT-s koncerten szúrtak halálra egy többgyermekes családapát Polgáron

Egy LGT-s koncerten szúrtak halálra egy többgyermekes családapát Polgáron