Komoly politikai és társadalmi felfordulást okozott hat évtizede a korábbi rendszerhez kötődő közszolgák átvilágítása Magyarországon. A százezreket érintő eljárásokat nem annyira a hiteles történelmi számonkérés motiválta, mint inkább politikai és hatalmi érdekek.

"Teljesen tűrhetetlen, hogy lanyhán és hanyagul igazoltassák különböző közintézmények és vállalatok régi, nyilas szellemű, fasiszta szellemű reakciós tisztviselőit, és egyre-másra visszatérjenek a közhivatalokba a régi rendszernek azok a képviselői, (...) akiknek a működése következtében érte hazánkat annyi szenvedés." Így elégedetlenkedett 1945 kora nyarán a Magyar Kommunista Párt (MKP) országos értekezlete, amikor értékelte a közszférában akkor már fél éve zajló, a Horthy- és Szálasi-éra elkötelezett híveinek kiszorítására indított vizsgálatsorozatot. A 60 évvel ezelőtti méltatlankodás azonban nem volt teljesen őszinte, hiszen a kommunisták elsősorban nem az ország jövője miatt aggódtak, hanem amiatt, hogy kádereik nem özönlik el elég gyorsan a közintézményeket.

Pedig eleinte úgy tűnt, nincs mitől tartaniuk a közszolgáknak. Az ország területére lépő Vörös Hadsereg már 1944 októberében proklamációban nyugtatott meg mindenkit: "a szovjet katonai hatóságok nem szándékoznak Magyarország mai társadalmi rendjén változtatni és a maguk rendjét meghonosítani az általuk elfoglalt területeken, (...) a helyi hatóságok és a helyi önkormányzat összes szervei, amelyek a Vörös Hadsereg bevonulásáig működtek, a helyükön maradnak". Mégsem maradhatott mindenki. Egy részük - elsősorban a vezetők - már a fronttal Nyugatra távozott, az Ideiglenes Nemzeti Kormány pedig első intézkedései között, 1945. január 5-én döntött az otthon maradottak sorsáról az igazolóbizottságok felállításával. Ezekre várt annak tisztázása, hogy a háború alatti politikai magatartása alapján melyik közalkalmazottat nem lehet visszavenni az állásába - pár hónap múlva a káderrostálást kiterjesztették az állam támogatását élvező vállalatok tisztviselőire is.

Enyhítő körülmény volt a törvényben, hogy azoktól nem lehetett megtagadni az igazolást, akik a Szálasi-kormány által kötelezővé tett esküt pusztán kényszer hatására tették le. Az 1945 tavaszán megindított eljárásokat az öt koalíciós párt képviselőiből álló - utóbb egy jogásszal, illetve a vizsgálatba vont vállalat vagy intézmény képviselőjével kiegészített - bizottság vezette. Ők 50 kérdésből álló kérdőívvel vették górcső alá az eljárásban szereplők múltját. Egyebek mellett azt firtatták, nem gazdagodott-e meg az illető gyanús forrásokból, tartózkodott-e Németországban (és ha igen, mi célból), milyen anyanyelvűnek vallotta magát a legutóbbi népszámláláskor, volt-e bármilyen szerepe a zsidótörvényekkel kapcsolatban (beleértve, hogy vásárolt-e zsidóktól származó vagyontárgyakat), és persze azt, hogy volt-e köze a nyilaskeresztes vagy a náci mozgalmakhoz. Az átvilágítás szépséghibája csupán az volt, hogy a kérdőívet a vizsgált személyeknek saját maguknak kellett kitölteniük, így a bizottságoknak - mivel hivatalosan csak névvel vállalt feljelentéseket vehettek figyelembe - nem mindig nyílt lehetőségük a bevallottak igazságtartalmának ellenőrzésére.

De ezen és a rendeletek pongyola, kétértelmű megfogalmazásán túl az is bonyolította a testületek dolgát, hogy "az egyes pártoknak ugyanezen időszak alatt kellett kiállítaniuk saját »pozícióképes« káderállományukat, s egyúttal fel kellett készülniük a nemzetgyűlési választásokra" - árnyalja a képet Gyarmati György A közigazgatás újjászervezése az "ideiglenesség" időszakában című, 1996-os tanulmányában. Megkezdődött hát a tülekedés, és - mint Gyarmati hozzáteszi - "az egyes pártok hatalmi pozícióik, illetve tagságuk gyarapítása érdekében nem zárkóztak el attól, hogy a pártjukhoz tartozók igazolását előmozdítsák", ami természetesen megnövelte az igazolandók affinitását a pártok iránt. Amit az MKP még azzal is megfejelt, hogy nyomására - mint a bizottságok irataiból kiderült - munkások csak elvétve kerültek az igazoltatók elé, ha mégis, akkor kedvezőbb elbírálás alá estek, ez pedig sokszor kedvezett a kisnyilasoknak.

Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen akkoriban egyébként is abszurd esetek jelezték, mennyire éberen őrködött mindenki a pártok közti - korabeli szóhasználattal - "koalíciós súlyegyenen". Mint Hegedűs Géza író elmesélte egy visszaemlékezésében, 1946 elején a kommunista párt delegáltjaként annak köszönhette a budapesti Városháza irodalmi osztályának vezetői posztját, hogy a Vízműveknél munkába lépett egy kisgazda érzelmű osztályvezető. Amikor viszont Hegedűs egy - mint kiderült, szociáldemokrata - fűtőt kívánt szerződtetni, csak akkor kapott rá engedélyt a személyzeti osztálytól, amikor sikerült egyidejűleg egy parasztpárti sírásót is alkalmazni.

Az iratok feldolgozatlansága és hiányossága okán még hat évtizeddel az események után is nehéz megmondani, végül milyen arányban igazolták a gyanúba vont közalkalmazottakat. Ráadásul az is nehezíti a tisztánlátást, hogy ma sem tudni, a nyilasok és más érintettek pontosan mekkora része maradt végleg Nyugaton, illetve kik voltak azok, akik eleve meg sem kockáztatták az átvilágítást. Zinner Tibor történész 1985-ös becslése szerint a rostán fennakadtak aránya nem sokkal haladta meg a 10 százalékot. Erdei Ferenc parasztpárti, de a kommunistákhoz közel álló belügyminiszter más szempontból közelítette meg a háború előtti 116 ezres közalkalmazotti kar átalakulását: 19 százalék "új elemről" írt egy cikkében 1945 őszén. Igaz, ők kulcspozíciókat foglalhattak el, arányuknál jóval nagyobb befolyást szerezve a közigazgatásban.

A zömében 1946-ig lezajló (de egyes esetekben 1948-ig is elhúzódó) igazolások azonban összefolytak egy másik, szintén a közigazgatásban zajló - még erőteljesebben pártpolitikai színezetű - tisztogatással, az úgynevezett B-listázással. (Az elnevezés az 1920-as évekből való, amikor a Bethlen-kormány "bizalmas" listák alapján csökkentette az elszakított országrészekből menekült tisztviselőktől felduzzadt közhivatalnoki kart.) Ennek kiváltó oka az volt, hogy az 1945-ös nemzetgyűlési választások után a közigazgatásban - mivelhogy önkormányzati választásokat nem tartottak - nem a parlamenti arányok szerint oszlottak meg a pártpozíciók, hanem a korábbi, a háború végi állapot szerint. Miközben az Országházban a kisgazdák 50 százalék felett képviseltették magukat, addig "23 betöltött alispáni állásból a kisgazdapártnak csupán kettő jutott, a munkáspártoknak 16" - méltatlankodott az FKgP Politikai Bizottságának egyik 1946. áprilisi memoranduma. Az - akkori kifejezéssel - arányosítást ugyanakkor a kommunisták is követelték, csak egészen másként. Zöld Sándor, az MKP pártközpontjának osztályvezetője (későbbi belügyminiszter) szintén áprilisban a kommunista főispánok, alispánok és polgármesterek előtt leplezetlenül kimondta: "elsősorban nem a fölös alkalmazottak leépítéséről, B-listáról van szó, hanem a reakciós elemeknek az államapparátusból való kiszorításáról".

Mindezt 1946 elején azzal nyomatékosították, hogy vidéken "spontán" népítéletek keretében űztek el hivatalukból a nem baloldali érzelmű köztisztviselőket, és a - kommunistákat, szociáldemokratákat és parasztpártiakat tömörítő - Baloldali Blokk március eleji több százezres fővárosi tüntetésén is a jelszavak közé emelték a közigazgatás "megtisztítását". Hivatalosan persze a kommunista főideológus, Révai József, a kormány vitájában azzal sürgette a B-lista összeállítását, hogy egyrészt óriásira duzzadt az államhivatalnoki kar, másrészt (állítólag 98 százalékban) még mindig a Horthy-rendszerben exponálódottak ültek benn, harmadrészt ideje lenne a "nép fiai" számára megnyitni az utat a közigazgatásban.

Valóságos számháború kezdődött ekkor, hiszen míg először 175 ezres hivatalnoki karról beszéltek, 1946 februárjában Rákosi Mátyás 400 ezres, májusban pedig már 800-900 ezres létszámmal ejtette kétségbe a közvéleményt. Gyarmati György ez irányú kutatásai szerint egyik adat sem pontos, mivel - az állami üzemekkel együtt - a rendőrségben, honvédségben és a közigazgatásban összesen mintegy 200 ezren álltak alkalmazásban, akiknek "legalább 25 százaléka ekkor már »új« káder volt". A kommunisták prezentálta számok hatására ugyanakkor a többi párt is helyeselte, hogy próbálják visszaszorítani az állami alkalmazottak létszámát az 1937-1938. évi mintegy 116 ezres szint 90 százalékára.

Több szempontból is túllőttek azonban a célon az 1946 májusában kezdődő akcióban. Milassin Kornél egri főispán például két hónappal később arról panaszkodott Nagy Ferenc miniszterelnöknek, hogy vármegyéjében a B-listázás visszatetszést kelt, mivel a végrehajtó belügyminiszteri megbízott (a csak monogramjával említett P. S.) a kommunista párt tagja ugyan, ám szemtanúk állítása szerint Magyarláposon a háborús időkben "vezető nyilas volt, zsidóüldöző, sőt zsidó vagyont is harácsolt magának". Az egyes személyekről ráadásul az eljáró bizottság sokszor már eleve a végeredményt megelőlegező jellemzést kapott, például: "M. J. az FKgP tagja, alattomban az MKP ellen uszít, S. I. sváb, FKgP-tag, kormányellenes, H. Gy. ugrásra készen várná a reakció diadalát."

Nem véletlen, hogy a nyakló nélküli elbocsátások miatt igen nagy volt a felháborodás országszerte. Olyannyira, hogy V. Mudrikov alezredes, szovjet megbízott augusztusban kénytelen volt azt jelenteni Moszkvába, hogy "több súlyos balos túlkapást követtek el, Szabolcs, Pest és más megyék sok járásában a bizottságok B-listázták a tisztviselők 80-90 százalékát, de senkit sem állítottak a helyükre". Egyes településeken megállt az anyakönyvezés is, és megesett, hogy a községháza kulcsait eljuttatták a megye alispánjához, mert nem volt, aki a hivatalban dolgozzon. Rákosi Mátyás az MKP Központi Vezetőségének értekezletén önkritikusan jelentette ki: "Kissé túl messzire mentünk. Egész járásokban a jegyzőket kiirtották. (...) Az a helyzet, hogy leépítettük a reakciót, de leépítettük a közigazgatást is, és ez kezd visszaütni."

Végeredményben - Gyarmati számításai szerint - a B-listázás során mintegy 94 ezer közalkalmazottat (az összlétszám 46 százalékát) távolítottak el. Igaz, kevesebb mint tizedüket - a túltisztogatás utáni felháborodás, illetve a közigazgatás összeomlásától való félelem miatt - a következő hónapokban visszavették, így "csak" 87 ezer fővel csökkent a közszolgák létszáma. Amivel a kommunisták egyszerre csökkentették a közbérterheket az állami költségvetés majdnem feléről kevesebb mint egyharmadára - és kerültek közelebb ők maguk a megragadni kívánt hatalomhoz.

ILLÉNYI BALÁZS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Olcsóbb üzemanyagot kap az autósok egy része karácsony előtt

Olcsóbb üzemanyagot kap az autósok egy része karácsony előtt

Mindenki nyugodjon meg: van elég gáz télire

Mindenki nyugodjon meg: van elég gáz télire

Váratlan fordulat: dobta a Google a Kínának épített cenzúrázott keresőt

Váratlan fordulat: dobta a Google a Kínának épített cenzúrázott keresőt

Szabadon engedték a salvadori nőt, akit teherbe ejtett a megerőszakolója

Szabadon engedték a salvadori nőt, akit teherbe ejtett a megerőszakolója

Solskjaer lett a MU edzője

Solskjaer lett a MU edzője

Német kiberbiztonság: nincs rá bizonyíték, hogy a Huawei telefonjai kémkednének

Német kiberbiztonság: nincs rá bizonyíték, hogy a Huawei telefonjai kémkednének