Korainak bizonyult tizenöt éve a Fidesz egyik bölcsőjeként is emlegetett Századvég folyóirat búcsúja a népi-urbánus vitába kódolt zsidózástól. Hetekkel a megjelenés után egy másik folyóiratban, a Hitelben a népi tábor egyik tekintélye kódolatlanul szertefoszlatta e reményeket.

"Végóráit éli a népies-urbánus ellentét: Magyarországon is beköszöntött a tömegdemokrácia korszaka, amely az értelmiség által artikulált ellentéteket a tömegpártok számára értelmezhetetlenné, idejétmúlttá és végső soron feleslegessé teszi" - olvasható a Századvég című folyóirat 1990 augusztusában megjelent tematikus számának címlapján. A Fidesz egyik szellemi bölcsőjeként is emlegetett orgánum (Lásd Mater - alma című írásunkat) a szabad választások kiírásával szinte egy időben és annak eufóriájában körkérdéssel fordult a szellemi élet embereihez, fejtsék ki véleményüket, mi volt az oka a magyar politikát évtizedeken keresztül meghatározó népi-urbánus megosztottságnak, s jósolják meg, "jelen lesz-e ez az ellentét a jövő Magyarországán?"

A fentebb idézett gondolatot Gergely András történész, a 19. századi magyar történelem avatott ismerője, az MDF korai pártprogramjának kidolgozója (s 1999-től 2002-ig hágai nagykövet) vetette papírra, s válaszával, úgy tűnik, olyannyira azonosulni tudtak a Századvég szerkesztői, hogy azt Népiek és urbánusok - egy mítosz vége? című tematikus összeállításuk élén, mintegy kollektív álláspontjuk pregnáns sűrítéseként, címoldalon is idézték. De ars poeticának szánták a bevezetőt is, amelyben a "11 tagú szerkesztőség és nemzedéke" nevében Gyurgyák János főszerkesztő vett búcsút "egy kortól és egy kórtól", vagyis a népiek és urbánusok korától, s mindattól, amit e kifejezések valójában fedtek: a "zsidókérdéstől". A főszerkesztő, mindvégig többes számot használva, magabiztos határozottsággal jelentette ki, hogy a magyar értelmiség "végre valóban pontot tehet egy viszály után".

A belföldön és külföldön élő ismertebb magyarok címére postázott, s több újságban is közzétett körkérdésre mintegy félszáz válasz érkezett. Az utókorból visszatekintve feltűnő, hogy az új nemzedék képviselői nemigen szólaltak meg, mintha csak azt gondolták volna: egyszer még hadd beszéljék ki magukat az előttük járók. A válaszolók névsora igencsak impozáns, s 1990-ben még kuriózum az a virágnyelv helyett higgadtan, ám nyersen érvelő stílus is, melyet a nyugati politikai emigráció - Magyarországon akkor még kevéssé ismert - képviselői használtak.

A Londonban élő irodalomtörténész-történész szerzőpáros, Czigány Lóránt és Péter László arra buzdította a jövőben is netán efféle vitába keveredőket: inkább "szokjanak hozzá egymás létezéséhez". A párizsi politológus, a Magyar Füzeteket szerkesztő (utóbb az 1956-os Intézet egyik meghatározó személyiségévé váló) Kende Péter "nemzeti törésvonalként" aposztrofálta az egyébként korántsem csak Magyarországra jellemző kérdéskört. Voltaképp vele is perelt a nyugati emigráció és a népi mozgalom krónikása, Borbándi Gyula, aki az ellentétet a múlt tartozékának nevezte, majd levonta a konklúziót: "ami nincs, arról a legjobb nem beszélni".

A Századvég szóban forgó számának azonban kétségkívül a Párizsban élő Fejtő Ferenc volt a sztárja. A nemzetközi tekintélyű történész és író - akit a különféle magyar diktatúrák (a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-érában) egyaránt "hazaáruló ellenségnek" tartottak - ekkor adta a rendszerváltás utáni első "történelmi leckéjét" egy magyarországi lapban. Igen terjedelmes interjúban ő vázolta fel a népi-urbánus vita történetét is. A körkérdésre adott válaszában pedig Fejtő kifejtette, hogy "magyar problémáról van szó", vagyis a szabadságához jutott magyar népen múlik immár, hogy "minden fenntartás nélkül elismernek magyarnak mindenkit, aki a szó kulturális és politikai értelmében magyarnak vallja és akarja magát".

A körkérdésre válaszolók többsége tudományos, döntően történeti keretbe ágyazta érvelését. Ezeknek alapján pedig visszaigazolódni látszott a szerkesztőségi előszónak az a megállapítása is, hogy "megszűnni látszik az az állapot is, amelyben költőknek, íróknak, publicistáknak kellett fölvállalniok olyan kérdések megoldását, amely máshol képzett ideológusok és politikusok feladata".

Kakukktojásnak, okvetetlenkedésnek tűnhettek az akkori olvasók szemében azok a jövendölések, melyek szerint a "tűrhetetlen" megnyilvánulások "élesedni" fognak. A Párizsban közigazgatási bíróként tevékenykedő politikai író, az emigráció meghatározó orgánumainak, az Irodalmi Újságnak és a Magyar Füzeteknek az elemzője, Faragó Béla például olyannyira aktuálpolitizált, hogy a népi-urbánus ellentét, e "pszichotikus közérzület" továbbélése szempontjából "riasztó" példaként idézte az MDF egyik alapítójának, elnökségi tagjának, a Hitel című kétheti lap szerkesztőbizottsági elnökének, Csoóri Sándornak egy 1989 november végi megszólalását. A magyarországi eseményeket párizsi távlatból figyelő Faragó a négyigenes népszavazásra hivatkozott, amikor is az volt a fő kérdés, hogy a nép közvetve vagy közvetlenül válasszon-e köztársasági elnököt, vagyis az MDF által hallgatólagosan támogatott reformkommunista Pozsgay Imre legyen-e az államfő vagy sem. A párizsi szemlélő számára "mélységesen antidemokratikus" volt, hogy a négyigenes szavazás kapcsán a szabaddemokrata Mécs Imre által megszólított "küzdőtárs és barát", Csoóri e szigorúan napi politikai vita fókuszába helyezte a népi-urbánus vitát. Pedig akkor Csoóri még csak a népieknél "vadabb", "fürgébb" és "rámenősebb" urbánusokat emlegette. Közvetlenül a népi-urbánus konfliktustól éppen búcsút vevő Századvég-szám megjelenése után viszont a költészetet politikára cserélő poéta (aki felsorolt titulusai mellé nem sokkal később felveheti a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztségét is) a Hitelben már arról értekezett, hogy a zsidóságnak végképp megszűnt a lehetősége a magyarsággal való "szellemi-lelki összeforradásra", s hogy immár a "parlamenti dobbantót" ácsoló szabadelvű zsidóság az, amely "stílusban és gondolatilag" asszimilációval veszélyezteti a magyarságot.

Előbb döbbent csend, majd - Csoóri szavaival - "gyilkos golyózápor" követte e nyár végi szózatot. A golyózápor cikkek és erkölcsi gesztusok formájában érkezett. Miután Csoóri a Magyar Írószövetség társelnöke (is) volt, az egyik első megszólaló, a későbbi Nobel-díjas Kertész Imre a szótlan elnökségnek címzett "Nem tűröm, hogy kirekesszenek!" című nyílt levelében közölte, kilép a szövetségből (HVG, 2002. október 18.). E tiltakozó gesztusban követte őt több más író, például Vámos Miklós. Mészöly Miklós a társelnökségről és a választmányi tagságról való lemondásával fejezte ki "mélységes szomorúságát", Esterházy Péter pedig, akinek külön rovata volt a Hitelben, a lap "legtekintélyesebb emberének" ezen cikke után azonnal távozott a laptól, mondván: "nem akarok olyan mondatok közelében lenni, mint amelyeket ott olvasnom kellett". "Gesztusokkal nem vitatkozunk... s vajon miért nem tapasztalhatunk hasonló gesztusokat olyankor, amikor Csoórit mocskolják?" - replikázott a Hitel főszerkesztője, az 1988-ban a Magyar Szocialista Munkáspártból kizárt, nem sokkal később az MDF első elnökeként ismertté lett Bíró Zoltán. És ez csak néhány bekezdés volt a majdnem két éven át húzódó, többkötetnyire rúgó Csoóri-vitában, amely így is csupán szelíd nyitányként jelezte: 15 évvel ezelőtt a kódolt vita nem ért véget, így kissé korai volt az új nemzedék "végső búcsúja" is.

MURÁNYI GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szellem

Mater - alma

"Alma matereként" emlékezett meg Orbán Viktor többször is a Századvég folyóiratról, mint olyan műhelyről, amely a...

Változik a kommentelés a Facebookon

Változik a kommentelés a Facebookon

Rejtélyes Facebook-tiltások: ezeken a linkeken követelheti vissza a fiókját

Rejtélyes Facebook-tiltások: ezeken a linkeken követelheti vissza a fiókját

Megszűnhet az idő egy norvég szigeten

Megszűnhet az idő egy norvég szigeten

Múzeumba kerül a Donald Trumpon gúnyolódó lufi

Múzeumba kerül a Donald Trumpon gúnyolódó lufi

Leszúrta egy 13 éves lány az apját Galgahévízen

Leszúrta egy 13 éves lány az apját Galgahévízen

Egy Törökországnyi ember él otthonából elűzve

Egy Törökországnyi ember él otthonából elűzve