"Alma matereként" emlékezett meg Orbán Viktor többször is a Századvég folyóiratról, mint olyan műhelyről, amely a...

"Alma matereként" emlékezett meg Orbán Viktor többször is a Századvég folyóiratról, mint olyan műhelyről, amely a szakkollégium mellett a "legjelentősebb hatást gyakorolta" szellemi fejlődésére. Egykori tanárának, később egyik legkérlelhetetlenebb bírálójának, Kéri László politológusnak nyilatkozva például 1994-ben úgy fogalmazott, hogy a Századvégnél töltött fél évtized nemcsak a "legderűsebb" szakasz, de egyben "a szellemi töltekezés és a politikai szocializáció" időszaka is volt életében. A lap első száma 1985-ben jelent meg, impresszuma szerint az ELTE jogász társadalomtudományi - később Bibó István nevét felvevő - szakkollégiumának kiadványaként. Felelős kiadóként a kollégium igazgatójának, Stumpf Istvánnak - az 1998-ban hivatalba lépő Orbán-kormány kancelláriaminiszterének - a neve volt feltüntetve. A lap meghatározó embere azonban az egyik felelős szerkesztő, a folyóirat tervezett címét, a Váltólázat Századvégre változtató, ma az Osiris Kiadót fémjelző Gyurgyák János lett. Őt, a fél évtizeddel tapasztaltabb "profi szerkesztőt" nyerte meg a szakkollégium egyik tanára, a Pozsgay Imre környezetében is tevékenykedő Wéber Attila a "radikális kollégisták" mellé. Ezekhez a radikálisokhoz akkoriban elsősorban a másik felelős szerkesztő, a Hollandiából két héttel ezelőtt kiadott, s Magyarországon most előzetes letartóztatásba helyezett Varga Tamás (a lap Beszélgető sarok című rovatának gazdája, s a nyomdai ügyek felelőse), valamint Kövér László (a "keleti Közép-Európa" rovat szerkesztője) és Orbán (a Figyelő rovat vezetője) sorolódott.

A Századvég első száma az akkor szokásos kontrollt megkerülve jelent meg. Az ifjú jogásztitánok ugyanis felfedezték, hogy egy még mindig érvényben lévő 1955-ös kormányrendelet értelmében az "intézmények" 200 példányban, úgynevezett belső kiadványként sokszorosíthatnak kéziratokat. 1993-ban - amikor az ős-Századvég szerkesztői a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtára munkatársának, Kelevéz Ágnesnek közösen felidézték a lap történetét - Varga Tamás elárulta a trükköt: a szakkollégiumot egyszerűen kinevezték intézménynek, a lapot pedig nem folyóiratnak, hanem kiadványsorozatnak titulálták, mert így nem számított "engedélyköteles periodikának". A késő kádári években tehát kitalálták és megvalósították - a Fidesz kialakulásáról cikksorozatot közlő Pünkösti Árpád szavaival - a "másfeledik nyilvánosságot".

A szerkesztők negyedéves periodikát terveztek ugyan, de 1985 és 1991 között mindössze 12 füzet közzétételére futotta erejükből. E tizenkét szám is erjesztőleg hatott a rendszerváltó értelmiségre, akár a reformról szóló 1987-es, akár a Közép-Európáról szóló 1988-as, akár az 1956-os forradalom történetéről szóló, 1989 eleji összeállítással. Ennek fényében az sem mondható véletlennek, hogy a párizsi emigráció egyik nevezetes orgánuma, a Magyar Füzetek 1990 végén éppen a Századvég hasábjain vendégeskedett búcsúszámával, s a politológus szerkesztő, Kende Péter - átadva a stafétabotot a kistestvérnek - "a szabad gondolkodás archívumának" nevezte a folyóiratot.

A már említett 1993-as közös emlékezésből tudható az is, hogy az "új politikai és kulturális reformkorról" álmodó századvéges kör az induláskor hónapokon keresztül vitatkozott arról, kiknek a fényképei kerüljenek "érték-mértékként" a lap borítójára. Egyfajta generációs dacként határoztatott el, hogy azoké, akik vállalható "értéket képviseltek" ugyan, "ugyanakkor ők maguk élesen tiltakoztak volna az ellen, hogy egymás mellé kerüljenek egy tablóra", ahol egyébként két helyet üresen hagytak az arra érdemes további jelölteknek. A hét kiválasztott arckép - sorrendben Ady Endréé, Jászi Oszkáré, Szabó Dezsőé, Babits Mihályé, Szekfű Gyuláé, Németh Lászlóé és Bibó Istváné - az első számon mégsem fért össze, mert egy akár freudinak is nevezhető nyomdatechnikai baki következtében Szekfű portréja helyére is Szabó Dezsőé került.

A legnevezetesebb Századvég-szám kétségkívül az volt, amely éppen 15 esztendeje, 1990 augusztusában a népi-urbánus ellentéttel foglalkozott. Gyurgyák 1993-ban "a folyóirat legnagyobb negatívumaként" azt említette föl, hogy nem született olyan "izmos szellemi mozgalom, amely meg tudta volna szüntetni" ezt az újra és újra fellángoló nézetkülönbséget, és amely meghaladta volna a népies és az urbánus felfogást. Az ízig-vérig politikus Orbán ugyanerről - ugyancsak 1993-ban - azt mondta, hogy éppen az ominózus összeállítást követő viharban bizonyosodtak meg a probléma horderejéről, ezért utóbb inkább "zárójelbe akarták tenni az egészet".

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szellem

Végtelen harag

Korainak bizonyult tizenöt éve a Fidesz egyik bölcsőjeként is emlegetett Századvég folyóirat búcsúja a népi-urbánus vitába kódolt zsidózástól. Hetekkel a megjelenés után egy másik folyóiratban, a Hitelben a népi tábor egyik tekintélye kódolatlanul szertefoszlatta e reményeket.

"A megfontolás nélküli ítélkezést súlyos csapdának tartom" - Léa Seydoux a HVG-nek a Metoo-ról

"A megfontolás nélküli ítélkezést súlyos csapdának tartom" - Léa Seydoux a HVG-nek a Metoo-ról

A közvetlen Aranyhíd expressz lassabban ér a Balatonra, mintha kétszer átszállnánk

A közvetlen Aranyhíd expressz lassabban ér a Balatonra, mintha kétszer átszállnánk

Itt a 435 lóerős dízelhibrid Audi SQ8

Itt a 435 lóerős dízelhibrid Audi SQ8

Egyre többen vesznek fel hitelt új lakásra

Egyre többen vesznek fel hitelt új lakásra

A nap videója: kiparkolni sem mindig egyszerű, főleg egy helikopterrel

A nap videója: kiparkolni sem mindig egyszerű, főleg egy helikopterrel

Szellemtanyákat is bevállalnak a hongkongiak

Szellemtanyákat is bevállalnak a hongkongiak