Az 1948-ban életfogytiglanira ítélt geológusgéniuszt, Papp Simont részesítette erkölcsi rehabilitációban annak idején a Vidravas című regény. Az írónő, Galgóczi Erzsébet születésének 75. évfordulóján is érdemes felidézni az 1984-ben kínkeserves körülmények között megjelent, majd példátlan sikert aratott kötet históriáját.

,,Kossuth-díjas író" - ezen titulusa feltüntetésével nyomatékosította Galgóczi Erzsébet 1980 márciusában azt a kérvényét, melyet a Belügyminisztériumnak címzett, s melyben betekintési engedélyt kért az 1948-as "olajszabotázs", a MAORT-ügy irataiba (lásd A kulcsfigura című írásunkat). "Tíz éve gyűjtöm az anyagot egy regényhez, amelyben félmúltunk, közelmúltunk és jelenünk történelmének és társadalmának valamiféle szintézisét szeretném nyújtani, (...) kutatásaim során pedig eljutottam az olajhoz, mint amely a háború előtt és után - és nem utolsósorban napjainkban a népgazdaság kulcsfontosságú részévé vált" - indokolta az 1980-as években meglehetősen szokatlan óhaját.

Kérvényére még csak nem is válaszoltak, s e hallgatásnak döntő szerepe volt abban, hogy a közismerten makacs írónő pár hónap múlva elvállalta a Magyar Szocialista Munkáspárt által felkínált parlamenti képviselőséget. Azt remélte ugyanis, így majd megnyílnak előtte a titkos levéltárak páncélajtajai. Számítása végül is bevált. Nem hivatalos úton ugyan, de a korábbi miniszterelnök, a Galgóczival együtt jelölt Győr-Sopron megyei honatya, Fock Jenő protekciójával másfél évvel később mégiscsak kézbe vehette a periratokat. Jegyzeteket azonban nem készíthetett, ezért - mint azzal barátainak többször is eldicsekedett - mindig csak annyit olvasott el, amennyit meg tudott jegyezni, s aztán elrohant egy gépírónőhöz diktálni.

Galgóczi a szóban forgó dokumentumokkal csupán önmagát kívánta kontrollálni, a téma maga már jóval korábban megtalálta. Már csak azért is, mert az 1950-es évek politikai önkényének mechanizmusa, mondhatni, írói eszmélése óta foglalkoztatta. Korábbi novelláskötetei, regényei - az Inkább fájjon, A főügyész felesége vagy a Törvényen kívül és belül - még akkor is ehhez a korszakhoz kötődtek, ha történetesen más időben játszódtak. Berkes Erzsébet kritikus a Galgócziról 2001-ben közreadott kismonográfiájában pedig azt is elárulja, hogy a regény fő ihlető forrása egy Magyarországon csak a rendszerváltás után publikus kiadvány volt. A koncepciós pereket lajstromozó Börtönvilág Magyarországon című összeállítást Fehérváry István (maga is egykori rab) adta az írónő kezébe 1979-ben, Washingtonban. Galgóczi akkor és ott bukkant rá a MAORT-ügy talán legmeghökkentőbb momentumára: a börtönben ülő Papp Simon geológusgéniusz "munkakedvét" úgy tartották fenn felesége halála után, hogy a politikai rendőrség, az ÁVO egy ügyes kezű hamisítóval íratott további leveleket, így titkolva el az asszony halálát.

Ez a motívum olyannyira megmozgatta Galgóczi Erzsébet fantáziáját, hogy könyve egész cselekményét a MAORT-ügy köré szőtte, s a Vidravas főszereplője a képzőművész levélhamisító, a középparaszti sorból a "fényes szelekkel" felemelkedő elsőgenerációs értelmiségi, Rév Orsolya lett (alakjában az irodalomtörténészek többsége az írónő alteregóját látja). Papp Simon a regényben Simon Pálként járja végig a törvénytelenül meghurcolt geológus útját, számos szereplő pedig valódi nevén jelenik meg az 1950-es évekbeli regénytablón.

A bulldogtermészetű írónő kétségkívül alapos kutatómunkát végzett. A titkos dokumentumok, publikálatlan emlékiratok, korabeli újságcikkek elolvasásán túl például ő volt az egyetlen, akinek sikerült többször és hosszabban kifaggatnia az államvédelem egykori rettegett főnökét, a nyugdíjas éveit élő Péter Gábort, akihez a neves színésznőn, Gobbi Hildán - 1976-tól Galgóczi testi-lelki barátnőjén - keresztül vezetett el az út. Mindezek után Galgóczi az 1980-as évek elején, a beképzeltség vádját is vállalva, többször kijelentette: "Az ötvenes évekről e pillanatban én tudom a legtöbbet Magyarországon." Ugyanakkor az önmagával szemben is könyörtelen írónő azt is megvallotta őt kérdező újságíróknak, hogy "két legsebezhetőbb" pontja a nyelv és a fantázia hiánya, s ezért ragaszkodik "szilárd talajához", a valósághoz. S valóban, a Vidravasban sokszor olyannyira konkrét volt, hogy számos, a fentiekhez hasonló nehézségek árán megszerzett dokumentumot - vádiratokat, ítéleteket - minden változtatás nélkül, szó szerint illesztett regényébe. "A kordokumentumokat nem járja át mindenestül az epikai alakítás életre keltő ereje" - fogalmazta meg óvatos kritikáját a mű egészét egyébként a legmesszebbmenőkig elismerő Pomogáts Béla 1999-ben. Nem mellékes kérdés ugyanis, hogy a regényről a megjelenése után elég sokáig nem született érdemi méltatás. Vélhetően azért, amit Galgóczi egy 1984 végén írt levelében fejtegetett, mikor is a müncheni Szabad Európa Rádió elemzését hallgatva, azt találta feljegyezni: "Nagyon okos, (...) a dicséret minden szava fölér egy följelentéssel."

A visszafogott kritikai és az elragadtatott olvasói visszhangokig azonban még el kellett jutni, merthogy az 1984 szeptemberében megjelent Vidravasnak külön - s ahogy a szerzőnő fogalmazott: "megírásra váró" - regénye van. Ennek fő forrása minden valószínűség szerint az az ifjú kora óta vezetett napló lehetne, amit Galgóczi, nem sokkal a halála előtt, fél évszázadra zároltatott. A tilalom azonban nem vonatkozott a levelezésére. A győri Műhely című folyóirat 1996-os különszámának szemelvényei ebből az utóregényből villantottak fel néhány fejezetet. Tudható például, hogy 1982 végén Galgóczi már csak azért is hajszolta magát a mű befejezésével, mert a politika közelében jól érzékelte, hogy "nehezedik az idő", az MSZMP jó néhány vezetőjét mindjobban zavarta a "féktelen" - amúgy igencsak korlátozott - nyilvánosság (HVG, 2002. július 6.), s éppen életbe lépett az a politikai bizottsági határozat is, amely kötelezően előírta a kommunisták történetét érintő kéziratok központi lektorálását a Párttörténeti Intézetben.

A jelek szerint ezt a cenzurális fórumot a Vidravas mégis elkerülte. Ám a Szépirodalmi Kiadó hiperóvatos igazgatója, Illés Endre, aki éppen megtapasztalhatta patrónusának, a kulturális ügyek addigi mindenható urának, Aczél Györgynek gyengülését - ki tudja, milyen túlbiztosító megfontolásból -, sajátos külső lektort választott Tímár István személyében. A Szerzői Jogvédő Iroda nyugalmazott főigazgatója 1948-ban ugyanis államvédelmi ezredesként éppen a MAORT-ügy megkonstruálásában játszott főszerepet. Így aztán nem csodálható, hogy szakvéleményében a Vidravasat egy "írói pályafutás eltévelyedésének" aposztrofálta, s egyebek mellett még arra is felhívta a kiadó figyelmét, hogy "szocialista államunk soha nem rehabilitálta Papp Simont", ráadásul ha a könyv "megjelennék (méghozzá egy olyan író tollából, aki az Országgyűlésnek tagja), úgy az amerikai kormány nyilván ismételten megkísérelné hatalmas kártérítési igényének érvényesítését" az egykori államosítás miatt.

A kézirattal azonban nemcsak az 1950-es évek tettesei voltak elégedetlenek, a szerzőn magán is fokozatosan eluralkodott a félelem. Miközben megsemmisítő vitairatban bizonyította Tímár lektori véleményének tarthatatlanságát, egyre jobban foglalkoztatta, hogy az akkortájt legkényesebb téma, 1956 ábrázolása nem sikerült. Ezt a bizonytalanságot erősítette fel benne a Szépirodalmi Kiadó két nagy tekintélyű lektora, a Galgóczi munkásságát igen nagyra értékelő Domokos Mátyás és Réz Pál. Ők a kéziratot nem hivatalból, hanem a szerző baráti felkérésére olvasták el. Véleményük egybecsengett: a mű "regényszerkezetileg tökéletes", ám 1956 őszén játszódó befejezése "melodramatikus és patetikus", s "egészében elhibázott", már csak azért is, mert az írónő nem döntötte el, mi is a véleménye a forradalom-ellenforradalom kérdésében.

A könyörtelenül szókimondó baráti kritika a magát "nem átírós típusnak nevező" Galgóczit meglehetősen elkeserítette, de néhány hét múltán, hősei későbbi sorsát nyitva hagyva, új és rövid befejezést talált ki, a kifogásolt fejezetet pedig fiókjába süllyesztette. "Helyesen döntött" - jelentette ki már idézett monográfiájában a szintén jó barát Berkes Erzsébet, miután 1990-ben a Kortársban, majd hat évvel később a Vidravas újabb, "kanonizált" kiadásában úgy jelent meg az őseredeti befejezés, mintha 1984-ben az is a politikai cenzúra áldozatául esett volna.

Nem kétséges persze, hogy egykoron jócskán akadt politikai indíttatású szövegmódosítási "javaslat" és kiadáspolitikai manőver. 1983 őszén például az új pártfogót keresgélő Illés Endre a politika ugrásra kész emberét, Berecz Jánost (akkortájt éppen a Népszabadság főszerkesztőjét) kérte fel döntőbíráskodásra. Berecz - mint két évvel ezelőtti, Vállalom című memoárjában írja - megértette a kiadó "kutyaszorítós" helyzetét, de alighanem jól is jött neki, hogy ellensúlyozhatja ellenlábasának, az éppen rendcsinálós korszakát élő Aczélnak a kultúrában szaporodó adminisztratív intézkedéseit. Ő tehát megjelentethetőnek ítélte a kéziratot, amit annál is inkább megtehetett, mert hozzá már a Galgóczi által módosított, 1956 őszét már nem érintő változat került el. Szakvéleményében csupán a regény bevezető kronológiájának egyoldalúságát kifogásolta, a személyes találkozáskor pedig meglehetősen könnyen sikerült rábeszélnie az írónőt arra, hogy például Nagy Imre 1958-as kivégzésének dátumát hagyja ki az időrendi áttekintésből is.

A Vidravas históriája a megjelenés után sem fejeződött be. Ma sem tudni, hogy a könyv esküdt ellenzői bujtották-e fel, vagy nevét olvasva személyiségi jogaiban érezte sértve magát, az viszont tény, hogy az egykori kunszentmiklósi járásbírónak, Bakay Péternek még azt is sikerült elérnie, hogy a Vidravas terjesztését közvetlenül a megjelenés után leállítsák. A kereset érdemi elbírálásáig szóló bírói felfüggesztést azonban a vihargyorsasággal terjedő szóbeszéd betiltásként adta tovább. S ez szintén közrejátszott abban, hogy a múlt iránt amúgy is fokozottan érdeklődő olvasók a Vidravas első kiadásának 86 ezer példányát, majd az utánnyomás 97 ezres szériáját valósággal szétkapkodták, hogy aztán egyfajta hiteles történelemkönyvként forgassák.

MURÁNYI GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szlovák repülők miatt riasztották a Gripeneket

Szlovák repülők miatt riasztották a Gripeneket

Ez az öt szám lehet a kiút a kánikulából

Ez az öt szám lehet a kiút a kánikulából

Trump "virtuális hazaárulással" vádolta meg a The New York Timest

Trump "virtuális hazaárulással" vádolta meg a The New York Timest

Végül közel 10 milliárdból épül sportuszoda Veszprémben

Végül közel 10 milliárdból épül sportuszoda Veszprémben

Ferenc pápa is megszólalt: azonnal lépni kell a globális felmelegedés ellen

Ferenc pápa is megszólalt: azonnal lépni kell a globális felmelegedés ellen

Törvényjavaslatot nyújtott be Szél Bernadett, hogy ne lehessen éheztetni a tranzitzónában

Törvényjavaslatot nyújtott be Szél Bernadett, hogy ne lehessen éheztetni a tranzitzónában