Cipőjével az asztalt verve teremtett csendet bekiabálásához Nyikita Hruscsov 1960 őszén az ENSZ közgyűlésén. A 45 éve megesett híres jelenet hátterét elemezve egy német történésznő most úgy véli: a Szovjetunió első emberének otrombaságában jelentős kisebbrendűségi érzései is felszínre törtek.

"Hogy jön ez a semmirekellő talpnyaló, ez a mitugrász fafej, az amerikai imperializmusnak ez a lakája ahhoz, hogy olyan kérdésekről papoljon, amelyek nem tartoznak a tárgyhoz?!" - üvöltötte egyik lábbelijével az asztalt verve Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet kormányfő, az SZKP főtitkára 1960. október 12-én az ENSZ-közgyűlés New York-i plénumán, ahol a nagyterem padsoraiban az őt mint szovjet küldöttségvezetőt megillető helyet foglalta el.

Felháborodását az váltotta ki, hogy a gyarmatosítás felszámolásával foglalkozó - viharos jelenetekkel tarkított - tanácskozás aktuális szónoka, Lorenzo Sumolong Fülöp-szigeteki küldött a Szovjetuniót is felelősnek merte mondani egyfajta kolonializmusban, nevezetesen a kelet-európai népek jogfosztásában. Mivel az üléslevezető ír Frederick H. Boland a korábbi parázs jelenetek kanalizálása során már eltörte csendkérő kalapácsát, a parlamenti etiketthez aligha szokott Hruscsov úgy döntött: "napirenden kívüli bekiabálásához" maga teremt csöndet. Akciója annyira elérte célját, hogy nemcsak a teremben, hanem világszerte felkapták rá a fejüket, az viszont mind a mai napig vitatott, mi állhatott feltűnősködése hátterében.

Mind a szovjet államhatalom, mind Hruscsov nagyhatalmi gőggel kompenzálta a Nyugattal szembeni kisebbrendűségi érzéseit - helyezte szélesebb perspektívába az otrombaságot Susanne Schattenberg, a berlini Humboldt Egyetem kutatója a Damals német történelmi folyóiratban nemrég megjelent tanulmányában. A második világháborúban nagyhatalommá lett Szovjetunió kabinetkérdést csinált abból, kellő respektusa van-e a nyugati hatalmak előtt - állítja a történésznő -, aki szerint ehhez az "egyrészt lenézem, másrészt hozzá mérem magam" attitűdhöz az vezetett, hogy a soknemzetiségű államalakulat valójában ugyanolyan volt, amilyen vezetőinek alkata: felfuvalkodott és labilis egyszerre.

Márpedig míg Sztálin eltetszeleghetett a birodalmat globális hatalommá tevő hős szerepében, Hruscsovnak azt kellett bizonyítania, ő képes megtartani és felzárkóztatni ezt a birodalmat. Igyekezetének nyugati megítélése mindig is ellentmondásos volt. Javára írhatták például a desztalinizáció folyamatának kezdeményezését, illetve hogy szakított a Szovjetunió addigi elzárkózási politikájával - ami áttörést hozott a német- és az osztrákkérdésben, illetve a koreai és az indokínai konfliktusok lezárásában. Nehezen feledhették viszont a nyugatiak a Varsói Szerződés szervezetének 1955-ös létrehozását, a lengyel munkásmegmozdulások és a magyar forradalom 1956-os elfojtását, a Berlin kettészakítását eredményező 1958-as ultimátumot vagy a fegyverkezési verseny további forszírozását.

Kisebbségi komplexusát viszont paradox módon inkább növelhette - véli a német történész -, hogy a generalisszimusszal ellentétben Hruscsov kifejezetten turnézó típusú szovjet vezető volt. 1964-ben bekövetkezett bukásáig negyven utazást tett külföldre, s ezek során még Nagy Péternél is többször szembesülhetett azzal, hol tart a nagyvilág a Szovjetunióhoz képest. Ebbéli érzékenységét jelzi, hogy első nyugati útján, 1955-ben Genfben például - ahol a négyhatalmi csúcs során Jalta után első ízben találkozott egymással a szovjet és az amerikai hierarchia első embere -, mint kíséretének a helyszínen kijelentette, valósággal sokként érte, hogy míg a többi küldöttség négymotoros repülőgéppel érkezett, ők szégyenszemre kétmotorossal értek földet. A következő évben Londonban vehetett elégtételt, hiszen az ott frissen bemutatkozó TU-104-est maga az angol királynő is megcsodálta. 1959-es amerikai látogatásakor más szempontból bizonyult sebezhetőnek: Washingtonban dolgozó diplomatái állítólag csak nehezen tudták megnyugtatni afelől, hogy Dwight D. Eisenhower elnök Camp Davidbe szóló meghívása (az angol camp tábort jelent) nem valamiféle pionírtáborbeli megalázó őrsgyűlést takar.

Hamarosan azonban újabb viharfelhők gyülekeztek. Hruscsov és a szovjet vezetés szilárd meggyőződése volt: a teljes egyenrangúság csak a rakéták terén kényszeríthető ki. Ám hiába kerültek lépéselőnybe 1957 októberében az első szputnyik kilövésével, az igazi előnyhöz egy másfajta kilövés is kellett volna. A szovjetek 1956 nyara óta tehetetlenül szemlélték, hogy amerikai Lockheed U2-esek - 18-20 ezer méteres magasságban - repkednek felettük. A nemcsak légterében, de nagyhatalmi lelkivilágában is sértett Kreml-vezetés tehát kétszeresen is ünnepelt, amikor 1960. május 1-jén jelenthették: a szovjet légierő lelőtt egy U2-est.

Máig nem tudni, ténylegesen a kémrepülőügy miatt hagyta-e összeomlani a Szovjetunió a május 16-ára Párizsba már megszervezett újabb négyhatalmi csúcsot, vagy mert Kína és az NDK-vezetés nehezményezte a túloldaliakkal való túlzott barátkozást. Így vagy úgy, mivel Eisenhower nem kért bocsánatot a berepülésért, Hruscsov egy sértődött sajtótájékoztatóval letudta szereplését és az egész párizsi csúcsot. Június 3-án pedig visszamondta az amerikai elnök még érvényes moszkvai meghívását is.

Egyelőre kiderítetlen, hogy ezek után a Kremlben ki vetette fel: Hruscsov a szovjet ENSZ-delegáció vezetőjeként hívatlan vendégként toppanjon be az USA-ba, miközben az amerikai elnök kvázi ki van tiltva a Szovjetunióból. A bejelentés valóban megrázta a világot, de a szovjet - feltehetően az USA megalázására irányuló - várakozásokat csakhamar lehűtötte a valóság. A New York-i kikötőmunkások - meglehet, nem teljesen spontán elhatározásból - nem voltak hajlandók fogadni a szovjet delegációt (és nem mellesleg Kádár Jánost is) szállító hajót, így aztán Hruscsov és (részben magyar) kísérete mentőcsónakon volt kénytelen partra szállni. A tetejébe az amerikai kormány, "biztonsági okokból", nem járult hozzá, hogy a szovjet (és a magyar) vezető elhagyja Manhattan területét.

Megaláztatásainak korántsem volt vége: a parlamentarizmust legfeljebb olvasmányaiból ismerő Hruscsovnak még azzal is meg kellett (volna) barátkoznia - írja a német történésznő -, hogy az ENSZ közgyűlésén minden másképp van, mint Moszkvában. Itt nem az övé az első és főleg nem az utolsó szó. Amikor október 12-én Hruscsov megszellőztette a lábát, már huszadik napja volt kénytelen szagolni a múlt áporodott levegőjét, ráadásul szeptember 23-ai beszédét - a gyarmati népek szabadságáról és függetlenségéről - sem a várt lelkesedéssel fogadták. Megbukott azon javaslata is, hogy az ENSZ vezetését egy trojka vegye át - a nemrég még általa is támogatott svéd főtitkártól -, s a szervezet tegye át székhelyét Európába. Nem csoda, hogy többször is kiborult: egy ízben ököllel fenyegette meg Spanyolország, a Franco-rezsim neki nem tetszőket mondó külügyminiszterét, de rákiabált a brit Harold Macmillan miniszterelnökre is. Arrogáns New York-i viselkedését végül a cipőjelenettel tette felejthetetlenné.

Alighanem ez a jobblábas cipő volt a történelem legdrágább lábbelije. A Szovjetuniónak az ENSZ megsértése címén 10 ezer dollár büntetést kellett fizetnie - Hruscsovnak pedig, amikor 1964-ben az SZKP központi bizottsága (ámbár "érdemei elismerése mellett") menesztette, a belpolitikai hibák mellett a külpolitikai baklövéseket rótták fel: elsősorban az 1962-es kubai válságot és arrogáns ENSZ-szereplését. A cipőjelenet megtörténtével szemben - mint arra Sz. Bíró Zoltán történész felhívta a HVG figyelmét - mindenesetre van egy ellenvélemény. A pártvezér USA-ban élő fia, Szergej Hruscsov Szuperhatalom születése: Könyv apámról című monográfiájában azt írja, bár cáfolni nem tudja a történet hitelességét, de szerinte az is lehet, hogy testes és fájós lábú apja lábát szorította a cipő, lerúgta, s valaki visszaadta neki. Így is kerülhetett eléje az asztalra. Olyan felvétel ugyanis máig nem került elő - hangoztatja a fiú -, amelyen apja cipőjével veri is az asztalt.

SCHREIBER GYÖRGY

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Ma is többfelé lecsaphatnak a viharok

Ma is többfelé lecsaphatnak a viharok

Nővére szerint megmentette az életüket a tomboló apjukat leszúró galgahévízi kislány

Nővére szerint megmentette az életüket a tomboló apjukat leszúró galgahévízi kislány

Nagylakon akadt fent ez a 15 milliós Alfa Romeo sportterepjáró

Nagylakon akadt fent ez a 15 milliós Alfa Romeo sportterepjáró

Titkos funkció a Moto Z4-ben? De miért hallgattak róla?

Titkos funkció a Moto Z4-ben? De miért hallgattak róla?

Összesen 210 IC+ kocsit szeretne a MÁV - új mozdonyok nélkül

Összesen 210 IC+ kocsit szeretne a MÁV - új mozdonyok nélkül

Halálra vertek egy dánszentmiklósi férfit, másnap megpróbálták elégetni

Halálra vertek egy dánszentmiklósi férfit, másnap megpróbálták elégetni