Nyugdíjba vonul-e az ujjlenyomat általi személyazonosítás több mint évszázados módszere, vagy csak nagyobb távolságtartással fogják ezentúl kezelni? - latolgatják szakberkekben az utóbbi időben nyilvánosságra került balfogások nyomán.

Rémálomba illő két hét után szabadult tavaly májusban előzetes letartóztatásból Brandon Mayfield 37 éves amerikai ügyvéd, akinek ujjlenyomatát az FBI rendszere "minden kétséget kizáróan" azonosította a 2004. márciusi madridi vonatrobbantásban szereplő egyik robbanószeres táskán. A nagy bajba került jogászt - akit csak gyanúsabbá tett, hogy felesége egyiptomi származású, s maga is áttért az iszlám hitre - végül az mentette meg, hogy a kérdéses ujjlenyomatot időközben a spanyol hatóságok egy algériai terroristáéval azonosították. Nála is rosszabbul járt a bostoni Stephan Cowans, aki már hat és fél évet húzott le egy gyilkosság miatt nyakába varrt harmincból, amikor DNS-vizsgálattal nemrégiben mégiscsak tisztázták a vád alól. Pedig eredetileg őt is - akárcsak Mayfieldet - a helyszínen talált és négy független szakértő által neki tulajdonított ujjlenyomat alapján vonták gyanúba.

A bűnözők azonosításához és nyilvántartásához szükséges, objektív adatokra épülő első rendszert Alphonse Bertillon francia antropológus és kriminológus fejlesztette ki 1879-ben, ám a - több más mellett a fej hosszát és átmérőjét, a fül méretét, az ülő törzs magasságát vizsgáló - módszer nehézkessége miatt megbukott. Ezért az érdeklődés egyre inkább az ujjlenyomat felé fordult, amely - elsősorban az angol polihisztor Sir Francis Galton munkássága folytán - egzakt módszernek tűnt. Az ember öröklődő testi tulajdonságait vizsgáló eugenika megalapítójának (és számos tudományág avatott művelőjének) figyelmét unokabátyja, Charles Darwin hívta fel az ujjlenyomat etnológiai és kriminalisztikai jelentőségével foglalkozó skót orvos, Henry Faulds munkásságára. A témára némi késéssel rástartoló Galton számításai az 1890-es évek elején mindenkit megnyugtattak, mivel szerinte 64 milliárd ember esetében fordulhat elő egyszer, hogy a tíz ujj lenyomata két személynél megegyezzen. Eredményei nyomán Sir Edward Henry bengáli rendőrfőnök kialakított egy máig használatos - kettejükről elnevezett - tízujjas osztályozási rendszert, melynek bonyolultságára jellemző, hogy a nyomatokat 1024 főosztály s megannyi osztály és alosztály valamelyikébe sorolják be. A bűnözők azonban ritkán hagynak hátra tízujjas bűnjelet, ezért utóbb kialakították az egyujjas nyilvántartási rendszert, amely lehetővé tette az 1990-es évektől elterjedő automatizált ujjlenyomat-azonosító (IAFIS) szisztéma bevezetését.

A daktiloszkópiának elnevezett szaktudomány kritikusai viszont éppen azt hangsúlyozzák, hogy bármilyen alapos is az osztályozás és besorolás, amikor egy szakértő azonosnak ítél két ujjlenyomatot, valójában csupán azt állítja, hogy azok - rendszerenként és országonként változó számú - sajátosságpontjai között egyezést talált, ami azonban csak valószínűség és nem bizonyosság. Nem szabad viszont elfelejteni - olvasható a NewScientist című folyóirat minapi írásában -, hogy az ujjlenyomat egyedisége tapasztalati, ám tudományosan mindeddig nem igazolt állítás, amit az is mutat, hogy nem ismert tévedési aránya sem. Bizonyítási eljárásban való alkalmazása épp ezért - állítja Simon Cole, a Kalifornia Egyetem kriminológusa, aki egy idei publikációjában egyenesen áltudománynak nevezte a daktiloszkópiát - jogilag sem lenne elfogadható.

A próbák és ellenpróbák máris megkezdődtek, és a legpesszimistábbak szerint az esetek több mint 4 százalékában fordulhat elő hibázás, ami csak az USA-ban akár évi 2 ezer téves azonosításhoz, illetve ítélethez vezethet. Ilyen nagy hibaszázalék azért fordulhat elő, mert a szakértők - elsősorban a bűnügyi azonosításban - szinte soha nem tiszta és teljes ujjlenyomattal dolgoznak, hanem töredékes, elmosódott nyomatokkal. Végső soron szubjektív döntésük további támadási felület a módszerrel szemben. Itiel Dror, a Southampton Egyetem kutatója és munkatársai által nemrég az Applied Cognitive Psychology című folyóiratban publikált vizsgálat rámutat, hogy ujjlenyomat-azonosításkor a szakértők - különösen az érzelmileg megterhelő ügyekben - hajlamosak elfogult döntést hozni. A vizsgálat állításai szerint a verdikt megszületését befolyásolhatja az elkövetés módja, az áldozat kiléte, sőt a kollégák véleménye is. Több, már feltárt tévedést például az eredményezett, hogy a gyanúsított feltételes szabadlábon lévő bűnöző volt, s az ő nyomatukat a szakértők hajlamosabbak voltak a bűnösökéivel azonosítani.

Azzal egyébként még a legszkeptikusabbak is egyetértenek, hogy a személyazonosításra léteznie kell egy, az emberek egyediségére építő biztonságos módszernek, ám a modern kor vívmányaival kapcsolatban legalább annyi kétely merül fel, mint a jó öreg ujjlenyomat-azonosítással. Az USA-ba belépéskor már tavaly óta kötelező az elektronikus ujjlenyomat-rögzítés, az angol kormány pedig idén júniusban kiadott Identity Project nevezetű tervezete szerint - amely több biometrikus adattal kívánja biztosítani a tévedhetetlenséget - hamarosan speciális azonosítókártyákon digitálisan rögzítenék az emberek tíz ujjának, a szem két íriszének és az arcuknak az adatait. Ezen óriási vihart kavart tervvel sokak szerint nemcsak az a baj, hogy minden azonosításkor három berendezést kell majd alkalmazni, hanem az is, hogy az analízisek eltérő eredményt produkálhatnak, beláthatatlan káoszt okozva ezáltal. Az emberi szemnél állítólag még mindig könnyebben becsapható felismerő algoritmusokat például megtévesztheti, hogy az ujjak barázdái - mint azt maguk a tervezet szerzői is elismerték - az öregedéstől vagy a kétkezi munkától kopnak, sérülések, bőrbetegségek torzíthatják őket, mi több, az emberek 2 százalékának az ujjai nem is alkalmasak (például betegségek miatt) digitális szkennelésre. Az íriszen az életkorral és betegségek révén foltok jelenhetnek meg, a szem is sérülhet, mi több, minden hetvenötezredik ember írisz nélkül születik. Az arcnak az életkorral járó változásairól már nem is beszélve. Ezért könnyen lehet, hogy más megoldások után kell nézni, és jön például a legújabb, a genetikai nyomok - a robbantásos merényleteknél is használt (HVG, 2005. június 18.) - vizsgálata.

SZENDI GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kanadában is nagy a baj: gyorsabban olvad a sarkvidéki fagyott talaj, mint gondolták

Kanadában is nagy a baj: gyorsabban olvad a sarkvidéki fagyott talaj, mint gondolták

Marabu FékNyúz: Előválasztás

Marabu FékNyúz: Előválasztás

Indiában külön minisztériumot hoztak létre a vízhiány kezelésére

Indiában külön minisztériumot hoztak létre a vízhiány kezelésére

Kitört a balhé a békési Fideszben Simonka György miatt, de a pártnak ez csak bolhaköhögés

Kitört a balhé a békési Fideszben Simonka György miatt, de a pártnak ez csak bolhaköhögés

Csak a csoda segít

Csak a csoda segít

Már a GreenGo autóival is el lehet jutni Ferihegyre

Már a GreenGo autóival is el lehet jutni Ferihegyre