A hét végén a világhírnevével dicsekvő magyar operatőrszakma a legjobb hazai képviselőinek osztandó Aranyszem díjakkal jutalmazza önmagát. A hungarikumként számon tartott, ám korántsem egységes fotografálási stílus sokak szerint nem is annyira egyedi.

"A Jancsó Miklós és Makk Károly fémjelezte magyar újhullám színre lépésekor derült ki, hogy a magyar filmek operatőrei nem pusztán technikai végrehajtók, látványmérnökök, hanem társalkotói is az általuk operált műveknek" - magyarázza Graham Petrie kanadai filmtörténész, szerinte miről ismerszik meg a magyar filmfényképész. A hazai filmművészetnek, illetve Jancsó Miklós munkásságának is könyvet szentelő, a Kinoeye című, az európai filmekre specializálódott folyóiratot is szerkesztő szakíró szerint a fenti munkamódszer mellett az egyedülálló világítani tudás, az ebből fakadó esztétikai minőség, valamint a szakmai sokoldalúság emeli ki a magyarokat a nemzetközi mezőnyből.

Magyarosan markáns ízt nem csupán Petrie érez a hazai operatőrök munkáiban. Paolo Cherchi olasz filmkritikus például az 1947-es, Szőts István rendezte Ének a búzamezőkről külső felvételei és a 33 évvel későbbi, Csontváry című Huszárik Zoltán-opus képei között vont párhuzammal véli bizonyítani a magyar iskoláról alkotott elképzelését. Való igaz, az előbbiben az idén, 93 éves korában elhunyt Makay Árpád, ha tehette, a tájra osztotta a főszerepet, a benne mozgó emberek csak epizodisták voltak. Az utóbbiban Jankura Péter hasonlóképp járt el, amikor meghökkentő precizitással adaptálta celluloidra a magyar festőzseni, Csontváry Kosztka Tivadar tablóit. A képeken ábrázolt tájrészleteket, például a mostari öreg hidat úgy fotózta, hogy a látható végeredmény - mint Dániel Ferenc írja a Huszárik-filmekről szóló, Pipet című tanulmányában - festményszerűen hiteles. A külföldi kritika szerint a természeti látvány ilyetén való átlényegítése máig a magyar iskola sajátja. A 2002-es magyar filmszemlén befutott és azóta világszerte taroló Hukkle ennek az iskolának az egyik legfrissebb exportcikke: Pohárnok Gergely legapróbb részleteket is megmutató, tűéles természetfilmes képei szavak nélkül is érthető sztorivá rendezik a történéseket.

A külföld számára az elmúlt évtizedekben minden bizonnyal a sztáremigránsok munkái nyomán körvonalazódott egyfajta magyar operatőriskola. A nemzetközi ítészberkekben elsősorban a Magyarországról 1958-ban, az utolsó nagy menekülthullámmal kisodródott Zsigmond Vilmost szokás említeni, aki az Amerikai Filmakadémia korifeusai szerint 1977-ben a legjobban fényképezett (Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című alkotásában). Pedig sokak szerint nem is abban mutatta meg a sajátosan magyar - a kétkedők szerint inkább kelet-európainak nevezhető - stíluselemeket, hanem például a Michael Cimino által Robert de Niróval a főszerepben 1978-ban rendezett Szarvasvadászban, amelyben kvázidokumentarista eszközökkel örökítette meg a színészi munkát, és elsősorban a fény-árnyék kontrasztokra törekedett - még a színpompás őszi vadonban játszódó jeleneteinek felvételekor is.

"Szerencsém volt, mert marha jó rendezőkkel kerültem össze, akik engedték, hogy magyarosan fotografáljam a filmjeiket" - elemezgette sikereinek titkát a HVG-nek a budapesti operatőr-mesterkurzus tanáraként nyár végén itthon tartózkodó Zsigmond. Szerinte e stílus alapja a hagyományos fekete-fehér fényképezés, valamint a fény és az árnyék kölcsönhatásán alapuló komponálás. A világítás - így Zsigmond - csak ezután következik.

A magyar iskola hatására is lettek sokak szerint másképpen fekete-fehérek Jim Jarmusch amerikai kultrendező első filmjei az 1980-as években, így a Florida, paradicsom, a Törvénytől sújtva vagy a hazai mozikban nemrégiben újra műsorra tűzött Kávé és cigaretta ciklus darabjai. Persze a látszat néha csal, hiszen a magyar stílhez kísértetiesen hasonló, ám attól független csapást tört magának Sven Nykvist, Ingmar Bergman filmjeinek képírója, aki a lélektani mélységeiről híres - arcközelijeiről ismert - svéd operatőri iskola hírnevét öregbíti.

A büszkén vállalt társalkotói státus nem nemzeti sajátosság - állítják a magyar iskola egyedülállóságát megkérdőjelezők, akik szerint csupán az európai filmkészítői hagyomány részéről van szó. Míg ugyanis az öreg kontinensen az operatőrök többnyire már a forgatókönyv megírásakor egyenrangú partnerek, addig az újvilágiak általában nem többek holmi - igaz, fantasztikusan ügyes - technikusoknál. A "kamera hungarikum" hívei szerint viszont ezek az európai tradíciók itthon megfejelődtek azzal, hogy a szakmában csak Papi bácsiként emlegetett, több mint hatvan filmet, köztük Az ötödik pecsétet, a Magyarokat vagy a Legenda a nyúlpaprikásról című örökzöldeket jegyző Illés György által 1949-től felnevelt operatőrgenerációk dramaturgiai tudással is felvértezve hagyhatták el a pesti főiskolát.

A szóban forgó, mozgóképpé átlényegített dramaturgiai műveltséggel például a Zsigmonddal egy időben emigrált Kovács László bűvölte el a nagyvilágot. A Denis Hopper-Peter Fonda-Jack Nicholson triumvirátussal 1969-ben forgatott - mítoszteremtő hatását tekintve máig az elsők közt emlegetett -, Szelíd motorosok című filmben alkalmazta az egyébiránt Jancsó Miklósnak tulajdonított vágás nélküli montázs (más néven: a belső vágás) egyik altípusát. Az egyetlen kameraállásból felvett félperces snitten a Fonda-Hopper-páros látható egy kovácsműhely előtt, amint járgányaik gumijait javítgatják, míg a háttér sarkában a patkolókovács a lovak lábát szervizeli. Ugyanezek a képek egymás után minden bizonnyal túlmagyarázott analógiának tűntek volna.

"Az itthon végzettek között leginkább a világításban lehet felfedezni egyfajta közösséget" - véli megtalálni a magyar operatőri stílus lényegét a fiatalabb generációt képviselő, de számos külföldi film- és tévéprodukcióban foglalkoztatott operatőr, Jancsó Nyika. Ilyen például az úgynevezett szórt fény következetes használata, amely akár hungarikumnak is mondható. Először Cseres Tibor Hideg napok című regényének 1966-os filmes adaptációjában alkalmazta Szécsényi Ferenc, aki Kovács András rendezővel arra a konszenzusra jutott, hogy "úgy kell ezt a filmet leforgatni, mint egy grafikát. Fehér és fekete lesz, még szürke sem lesz benne." A laikusok számára elsőre fel sem tűnik, hogy a kontrasztos hatást adó erős reflektorok híján a szereplőknek nincs árnyékuk, így olyan, mintha rá volnának ragasztva a börtöncella falára.

Zsigmond szerint Kovács Lászlóval együtt hollywoodi karrierjüket nagymértékben köszönhetik annak, hogy ők is tudtak szórt fénnyel világítani. Az akkoriban születő, Francis Ford Coppola, illetve Martin Scorsese nevével fémjelzett új Hollywood realistább sztorijaihoz ugyanis épp ez passzolt. A fekete-fehér vonulatot aztán Máthé Tibor fejlesztette tovább Enyedi Ildikó Az én XX. századom című 1989-es filmjében - a szórt fények hasonló, de már a kontrasztos világítást is alkalmazó használatával. Efféle "kétszínű" mozival legutóbb a már említett - nem mellesleg a zsigmondi ideál megtestesítőjeként a fotózást korábban profiként űző - Pohárnok Gergely lépett a nagyérdemű elé a Vranik Roland rendezte, idei szemlegyőztes Fekete kefében. A fénnyel való játék erejét egyébként a szereplők lelkiállapotát illúziókeltően kifejező világítási megoldásai miatt Amerikában a fény mágusának is nevezett Oscar-díjas Koltai Lajos vagy a látszólag lényegtelen, de a sztorinak többletjelentést adó részletek megmutatásában jeleskedő Ragályi Elemér fotografálta mozik sikerei is visszaigazolták.

Rokon műfajokkal is kell foglalkozniuk a hallgatóknak. A magyar iskola egyébiránt - Xantus János, operatőr-tanár szerint - annak is köszönheti létrejöttét, hogy a főiskolán ma is kötelező tantárgy a zene-, az építészet- és a művészettörténet, sőt az irodalom és a filozófia is. Kovács László egy korábbi interjújában erről úgy fogalmazott: "Nekünk valahogy ez az egész az agyunkba ivódott. Volt még egy tantárgy, amit Illés Papi vezetett be, és mi először nagyon berzenkedtünk ellene: a rajz. Aztán persze rengeteget tanultunk belőle, a rajz ugyanis megtanít látni".

Szó sincs semmiféle egyedi iskoláról - vélte viszont a Filmvilág című folyóiratnak nyilatkozva Kende János, akit a Jancsó-filmek operatőreként kapott fel a világhír. Szerinte az olaszoknál Pót lehetne rekeszteni az Antonioni 1966-os Nagyítását fotografáló Carlo di Palmához, illetve Fellini 8 és felét fényképező Gianni Di Venanzóhoz mérhető zseniális operatőrökkel, de hihetetlenül jók az orosz, a cseh, a lengyel kollégák is. A két évvel ezelőtti interjújában úgy fogalmazott: a magyar iskola lényege csupán az (volt), hogy a képmesterek három-öt hónapot is közösen kotlottak a rendezőkkel a forgatókönyv fölött. Ami könnyen kikophat, hiszen az iparszerű termelés egyre kevésbé tűri az ilyesféle ráérős alkotást.

VAJNA TAMÁS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Nemcsak sebességet, hangerőt is mérnek az új szupertraffipaxok

Nemcsak sebességet, hangerőt is mérnek az új szupertraffipaxok

Fontos részlet derült ki arról, hogyan melegszik az óceán vize

Fontos részlet derült ki arról, hogyan melegszik az óceán vize

Börtönbe kerül egy Facebook-poszt miatt egy új-zélandi férfi

Börtönbe kerül egy Facebook-poszt miatt egy új-zélandi férfi

10 éve fejlesztik titokban a repülőgépet, ami sok mindent megváltoztathat

10 éve fejlesztik titokban a repülőgépet, ami sok mindent megváltoztathat

Ősszel már olthatják a hetedikes fiúkat HPV ellen

Ősszel már olthatják a hetedikes fiúkat HPV ellen

Kigyulladt egy ózdi idősotthon, meghalt egy férfi, többen megsérültek

Kigyulladt egy ózdi idősotthon, meghalt egy férfi, többen megsérültek