A távol-keleti hatalmak viszonyát újra és újra beárnyékolják a második világháborúban a japán csapatok által elkövetett, máig bocsánatkérés nélkül hagyott atrocitások. A több évtizedes feszültségek fennmaradásának háttérében Japán 1945 utáni sajátos társadalmi-politikai fejlődése áll.

Ázsiában szinte folyamatosan kísértenek a múlt árnyai. Január elején például a Kelet-kínai-tenger mélyén található olajkészletek közös kiaknázásáról folyó japán-kínai tárgyalások feneklettek meg újra. Karácsonykor a japán külügyminiszter Peking fegyverkezését nyílt fenyegetésként értékelő megjegyzése kavart diplomáciai vihart. Tavaly októberben pedig Kína váratlanul lemondta a decemberre tervezett japán-kínai-dél-koreai csúcstalálkozót.

Az említett, meglehetősen különböző események hátterében a helyi sajtó szerint az áll, hogy Japán máig nem kért mindenki számára megnyugtatóan bocsánatot második világháborús cselekedeteiért. A decemberi csúcstalálkozó kínai lemondása előtt ráadásul Koizumi Junicsiro japán miniszterelnök újfent ellátogatott a Peking és Szöul szemében vörös posztónak számító Jaszukuni-szentélyhez, ahol a japán imperializmus hősi halottainak, köztük tizennégy háborús bűnösnek állítottak emléket.

A 19. század végén kezdődött japán imperialista hódítás története viszonylag jól ismert, különösen olyan epizódjai, mint az 1932-től a kínai Hejlungkiang tartományban foglyaikon embertelen kísérleteket végrehajtó úgynevezett 731-es milícia rémtettei (élve boncoltak, végtagátültetéseket végeztek és baktériumokkal fertőzték meg az embereket) vagy az 1937-es nankingi mészárlás, melynek során a várost birtokba vevő japán katonák 250-300 ezer civilt öltek meg, és történészek 20 és 80 ezer közöttire teszik a megerőszakolt kínai nők számát (HVG, 2003. szeptember 27.). Az összesen több mint 20 millió ember életét követelő kínai-japán harcok sorozata aztán összefolyt a második világháborúval. A nürnbergi per ázsiai megfelelőjének, az 1946-1948-ban ülésező Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszéknek az ítéletei azonban korántsem minden háborús bűnösre csaptak le.

Nem volt igazán korrekt, mint többen már akkor jelezték, hogy az egyetlen ügyészségi csoportot amerikai főügyész, a bírókat ausztrál főbíró vezette, valamint hogy a hadsereg főparancsnoki tisztét betöltő japán császár (és családja), társadalmi presztízsét megóvandó, immunitást kapott a törvényszéki vizsgálatok alól. Visszatetszést keltett, hogy a 731-es milícia vezetője, Isi Siro elleni vádemeléstől eltekintettek, állítólag a biológiai fegyverek kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen - mások mellett amerikai hadifoglyokon is végzett - kísérleteinek tudományos hozadéka fejében. A japánok viszonyát háborús múltjukhoz talán a korabeli ipari miniszter, a csak "kényszermunkacárként" emlegetett Kisi Nobuszuke esete jellemzi a legjobban. A háború után őt is perbe fogták ugyan a legsúlyosabb (a béke elleni) bűnök gyanújával, ám tárgyalására máig ismeretlen okból nem került sor, pár évvel később (1957 és 1960 között) pedig Japán miniszterelnöke lehetett. Visszavonulásakor, 1979-ben ráadásul az ENSZ Békedíjával tüntették ki (unokája, Abe Sinzó jelenleg Koizumi miniszterelnök kabinetjének főtitkára, és a kormányfő már beharangozott lemondása után bársonyszékének várományosa).

Nem csodálható, hogy ilyen előzmények után a háborút Ázsiában lezáró 1951-es San Franciscó-i békeszerződés megkötésére a szövetséges hatalmak - pontosabban a megállapodást kidolgozó USA - sem a kommunista, sem a nacionalista Kína, de Korea képviselőit sem hívták meg. Itt már amúgy sem esett sok szó a háborús bűnökről, történészek szerint azért, mert - az egyebek mellett az atombombák bevetéséért lelkiismeret-furdalást érző - Washington nem kívánta a múlt bolygatásával megbontani a japán társadalom hagyományos erőviszonyait, hiszen akkor nem lehetett volna az országot mihamarabb csatasorba állítani a keleti szomszédainál veszedelmesen terjedő kommunizmus ellen.

Az akkori félmegoldás következményei máig tükröződnek a szigetország belpolitikai viszonyaiban. Az 1955-ben két jobboldali konzervatív párt összeolvadásából létrejött Liberális Demokrata Párt (LDP) már megalakulásának évében megnyerte a választásokat, és a korábbi uralkodó eliteket messzemenően védő pártalakulat azóta szinte megszakítás nélkül irányította Japánt - egyeduralmát csak az 1993-as gazdasági összeomlás utáni 3 éves kényszerkoalíció szakította meg. Talán mondani sem kell, hogy az első nyilvános bocsánatkérésre a világháború alatt elkövetett atrocitásokért ebben a rövid koalíciós időszakban került sor - Murajama Tomiicsi szocialista miniszterelnök részéről. Ő hozta létre az Ázsiai Nőalapot is, amely a leigázott országok "komforthölgyeinek" (tízezerszámra szexuális rabszolgaságra kényszerített asszonyainak) morális és anyagi kompenzálását tűzte ki célul, ám a kezdeményezés végül balul sült el. Az alapba vetett bizalom ugyanis alapvetően megingott, amikor az 1990-es évek második felében újra egyedül kormányzó LDP csak külső nyomásra folytatta a szocialisták által kezdett kárpótlást, emiatt pedig végül azokat a koreai túlélőket támadták hazájukban, akik elfogadták a felemásra sikeredett bocsánatkérést.

Az LDP uralta japán állami szervek kétarcú hozzáállását leginkább a történelemoktatásban lehet tetten érni. A négyévente felülvizsgált tankönyvek ügye, illetve az új oktatási segédanyagok megjelenése menetrendszerűen diplomáciai botrányokat kavar (HVG, 2005. április 16.). Kína és Dél-Korea vádja szerint a japán oktatási minisztérium csak olyan tankönyveket engedélyez, amelyekben a nankingi mészárlásról, a komforthölgyekről vagy a mai napig az egykori frontokon hagyott vegyi fegyverekről legfeljebb semmitmondó eufemizmusok vagy még azok sem szerepelnek. Tokió keleties eleganciával tér ki a nekiszegezett konkrét vádak elől. Nakajama Narai oktatásügyi miniszter egy tavaly júniusi beszédében például azt állította, hogy a "komforthölgy" kifejezés nem volt használatban a háború alatt, így "kívánatos, hogy ne is jelenjen meg a középiskolai tankönyvekben". Egy másik alkalommal pedig hosszan idézett egy húszéves japán diáklány leveléből, mely szerint "a prostitúcióra kényszerített hölgyeknek büszkeséget kellett érezniük, amikor megszabadíthatták feszültségüktől a harcokban szenvedő katonákat".

A múlttisztázás legfőbb akadálya Japánban - szakértők szerint - a politikai és civil ellenzék hiánya. "A japán baloldal diszkreditálása az USA hidegháborús kommunista boszorkányüldözésével kezdődött és a szakszervezetek szétverésével végződött. Azóta a baloldal, minden küzdelem és gyötrelem ellenére, szétforgácsolt. Mozgalmainak nagy része ráadásul a súlyosan autoriter politikai rendszer miatt szélsőséges (anarchista, terrorista) karakterű" - elemzi a helyzetet a HVG-nek Ferber Katalin, a tokiói Waseda Egyetem történésze. A megosztottság vonatkozik a pedagógusok szakszervezetére is, amely nem volt képes kiállni az Okinava Egyetem történésze, több középiskolai történelemkönyv szerzője, Takasima Nobujosi mellett sem, aki háromszor perelte be az oktatási minisztériumot, mert kihúzták a japán gyarmatosítást tárgyaló fejezeteinek negatív elemeit, illetve a császár háborús felelősségét firtató részeket. A tizenkét éven át húzódó per nemrégiben Takasima keresetének elutasításával zárult.

A civil szféra fejletlenségének hátterében az áll, hogy Japánban lényegében egy 1896-os törvény szabályozza az egyesületek alapítását, s e szerint az illetékes állami szervek jóváhagyásától függ a bejegyzésük. "A szabályozás olyan lehetetlen jogi és anyagi feltételeket támaszt, hogy a működésre jogosult szervezetek jobbára csak eltökélt fanatikusok kis csoportjai" - összegez Andrew Horvat, az Asia Foundation (egy, az ázsiai megbékélés ügyében is aktív amerikai nonprofit szervezet) képviselője. Mindez pedig azt jelenti, hogy hatvan évvel a második világháború vége után még mindig várni kell, hogy Ázsiában is létrejöhessen a - például a német-lengyel mintát követő - megbékélés.

PÁSZTOR AURÉL / TOKIÓ

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Gazdaság

Ahol a 6-os megáll

Idén tavasszal nemcsak az autósoknak indul újra a szokásos útfelújítási akadályverseny Budapesten, hanem a...

No-deal Brexit: már ég a ház, Európa kapkod, csak Orbánék állnak zsebre tett kézzel

No-deal Brexit: már ég a ház, Európa kapkod, csak Orbánék állnak zsebre tett kézzel

Razzia volt a bulinegyedben: taxisokat is ellenőriztek a rendőrök

Razzia volt a bulinegyedben: taxisokat is ellenőriztek a rendőrök

Megható, személyes posztban búcsúzik Vajnától az InterCom társalapítója

Megható, személyes posztban búcsúzik Vajnától az InterCom társalapítója

Így erősödik az ukrán nemzettudat

Így erősödik az ukrán nemzettudat

Visszatérítést kapnak az autópályadíjból a keményen dolgozó kisemberek a franciáknál

Visszatérítést kapnak az autópályadíjból a keményen dolgozó kisemberek a franciáknál

Kim Lane Scheppele: Orbán megteheti, hogy egy időre veszít a népszerűségéből

Kim Lane Scheppele: Orbán megteheti, hogy egy időre veszít a népszerűségéből