Művészi kvalitásainál sokak szerint fontosabb volt politikai jelkép szerepe annak az 1956-os menekült magyar zenészekből alakult zenekarnak, melynek sorsát hamarosan könyv és film is feldolgozza.

,,Ha csöndben maradsz, hamarosan olyan sok csokoládét kapsz, amennyit csak akarsz - suttogta még három nappal ezelőtt Rozsnyai Zoltán, a Budapesti Filharmonikusok vezető karmestere Krisztinának, 3 éves kislányának. A földön feküdtek, közvetlenül az osztrák határ előtt, körülöttük orosz golyók csapódtak a földbe" - mutatta be az osztrák olvasóknak a Neuer Kurier bulvárlap 1956. november 29-én a családjával kalandos úton Ausztriába szökött zenészt. A Ferencsik János-tanítvány Rozsnyai - aki azért kényszerült menekülni, mert a forradalom alatt neve szóba került mint a Magyar Rádió jövendő zeneigazgatója - állítólag már menekülésük közben álmodozott egy, a szabad világban alapítandó magyar zenekarról. A megvalósításra hamarabb nyílt alkalma, mint gondolta volna: Ausztriában meglepően sok magyar muzsikus nyert menekültstátust azokban a napokban, s bár többségük nem vett részt a forradalomban, a kiutazásuk körülményei kellő ideológiai muníciót szolgáltattak a világújdonságnak számító menekültzenekar létrehozásához.

A 30 éves karnagy szinte azonnal toborzásba kezdett, s a bécsi rádióban és újságokban közzétett felhívására össze is sereglettek a művészek, köztük például az egykori csodagyerek, Banyák Kálmán hegedűművész. De az előkészítéshez tartozott, hogy Rozsnyai még az év decemberében az USA-ban élő nemzetközi hírű karmester, Doráti Antal által igazgatott Minneapolisi Szimfonikusokat dirigálhatta, mintegy reklámozva jövendő zenekarát. A befolyásos Doráti közbenjárására aztán 1957. február elejére több, menekülteket segítő szervezet - köztük a párizsi székhelyű Nemzetközi Kongresszus a Kultúra Szabadságáért - biztosította támogatásáról a formálódó együttest, nem beszélve a menekült művészek számára pénzügyi alapot létrehozó Rockefeller és Ford alapítványok mozgósításáról. Ennek köszönhetően már március 24-én megalakulhatott a Philharmonia Hungarica, amelynek keresztapja (és első intendánsa) a szintén ekkor emigrált Csobádi Péter, a Magyar Nemzet zenekritikusa volt.

A támogatók olyannyira kistafírozták a reménytelen helyzetben lévő menekülteket, hogy az éppen csak megszületett együttes rögtön a Bécs melletti Badenbe, az elegáns Esplanade hotelbe költözhetett. Mesébe illően kerültek fellépőruhák is. A Mariahilferstrassén ezer schillingért vesztegetett frakkokat - a legenda szerint - Doráti egy dúsgazdag rokona segítségével vehették meg, aki szorultságuk hallatán egy gáláns mozdulattal kiállított egy 85 rend ruhát érő csekket. A hangszereket már macerásabb volt beszerezni: az otthon hagyottak helyett hirdetések útján trombitálták össze az újakat.

A tagok példás píármunkája következtében egyébként az 1957. március 29-én tartott bemutatkozó sajtótájékoztatójukra száznál is több lap és rádióállomás delegálta tudósítóját. Nem csoda, hogy első, május 28-án a bécsi Konzerthausban rendezett, stílszerűen Bartókot és Kodályt interpretáló fellépésén "diadalmas sikert" könyvelhetett el a Philharmonia Hungarica - legalábbis a Die Presse című osztrák napilap szerint. "Nem lehet túlbecsülni a szellemnek az anyagon aratott diadalát korunkban, mely hajlamos arra, hogy a reális, tényleges, csupán technikai dolgoknak biztosítson korlátlan uralmat" - filozofált a lap tudósítója, utalva a magyar zenekar igen gyors be- és elfogadására.

A befogadással azonban akadt egy kis probléma, mivel a támogatók kikötötték: az együttesnek néhány éven belül hazát kell találnia. Ezért aztán a filharmonikusok bemutatkozó koncertturnéba kezdtek - tudható meg Szőke Cecíliának a zenekarról október elején megjelenő könyvéből, illetve az ugyanakkor bemutatandó, Somogyvári Rudolffal közösen jegyzett, Az elhallgatott zenekar című dokumentumfilmből. A csapatot ezúttal sem hagyta el szerencséje: a zenekar elnök karnagya Doráti lett, tiszteletbeli elnöknek pedig sikerült megnyerniük a humanitárius akcióiról ismert Yehudi Menuhin hegedűművészt, aki több közös fellépéssel fejezte ki szolidaritását a magyar üggyel. A nagyágyúk támogatásának is köszönhetően az együttest szinte mindenütt lelkesen fogadták. "Menekültzenekarként a szabadság ügyét szolgálják művészetükkel" - lelkendezett például az Egyesült Államokban 1959 végén tartott koncertkörútjuk kapcsán Howard Taubman, a New York Times zenekritikusa. Ugyanekkor a déli államokban utazgatva kisebb afférjuk is akadt. Egy ízben feketéknek adtak koncertet, amiért a Ku-Klux-Klan helyi szervezetének felbőszült aktivistái megrongálták a buszukat.

Bár némely zenekritikus kifogásokat is megfogalmazott a zenekar teljesítményével kapcsolatban, a lelkesedés olyan nagy volt, hogy Elie Abel, a New York Times munkatársa már második koncertjük után felvetette, hogy "a mélyen gyökeret eresztett Bécsi Filharmonikusokkal és a Bécsi Szimfonikusokkal kiélezett versenyre lehet számítani".

Verseny volt is, ám nem művészi vonalon. A zenekart ugyanis sehol sem fogadták örömmel a kenyerüket féltő helybéli muzsikusok, így veszélybe került feltételül szabott letelepítésük. Egyebek mellett felmerült a svájci Biel, az USA-ban Milwaukee, ám a szakszervezetek tiltakozása miatt mindegyik lekerült a napirendről. Végül az amerikai pártfogóknak kellett közbelépniük. A legenda szerint - mint azt Heinrich Kraus feleleveníti - John Rockefeller barátjához, Felix von Eckardt államtitkárhoz, az NSZK első kancellárja, Konrad Adenauer egyik legközelebbi munkatársához fordult. Aki egy 1959-es utazása előtti pillanatokban tudta csak elcsípni a kancellárt: "Mit csináljunk a Philharmonia Hungaricával?" Adenauer az órájára pillantott, és a reptérre indulva odavágta: "Csináljuk!"

A menekülteknek megtalált Ruhr-vidéki kisváros, Marl számos érdek egybeesését szimbolizálta. A polgármester, Rudolf Heiland ezáltal megmutathatta, hogy dinamikusan fejlődő ipari települése még egy komoly szimfonikus zenekart is el tud (részben) tartani. A német kormány jó pontokat szerzett a menekültek évében. Az akkor 14 éves UNESCO - az ENSZ kulturális ügyekért felelős szervezete - pedig hírnevét öregbítette, hogy felépítette az Ungarnsiedlung (magyar telep) nevű lakónegyedet. De a zenészek is megtalálták számításukat, hiszen - néhányuk, mint például a Bécsi Filharmonikusok koncertmesterének szegődő Sívó József hegedűművész kivételével - a 72 tag (köztük Bulgáriából és Romániából csatlakozó menekültek) biztos egzisztenciát talált. Letelepedésük kapcsán a düsseldorfi Rheinhalléban rendezett hangversenyen Felix von Eckardt kiemelte, milyen "szép jelkép és az NSZK részéről konstruktív segítség, hogy az ENSZ által a menekültek évének nyilvánított esztendőben ezek a bátor muzsikusok és családjaik biztos jövő elé nézhetnek egy új hazában". A helyzet korántsem volt azonban ilyen rózsás. A kisváros nem mindig tudta foglalkoztatni a Philharmonia Hungaricát, ezért egyfajta utazó zenekarrá alakultak. Marl lakossága pedig a politikusoknál nemegyszer jóval kisebb lelkesedéssel fogadta a "betolakodókat". Ahogy Kuster András brácsaművész a most megjelenő könyvben panaszkodik: "Megszóltak minket, hogy ez menekült, és van már autója is!"

SINDELYES DÓRA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szellem

Finálé

"A Ki nyer ma - játék és muzsika tíz percben című műsorban először a rendszerváltás után játszhattam a Philharmonia...

Mi is kávé és mi is tea? A mormon egyház megmondja

Mi is kávé és mi is tea? A mormon egyház megmondja

Az erdők méretével is sereghajtó Magyarország az EU-ban

Az erdők méretével is sereghajtó Magyarország az EU-ban

Nekimegy az Instagram a kamu posztoknak, a felhasználók segítségét kérik hozzá

Nekimegy az Instagram a kamu posztoknak, a felhasználók segítségét kérik hozzá

Elődöntős Vancouverben Babos Tímea

Elődöntős Vancouverben Babos Tímea

700-800 éves tejfölt és vajat találtak Mongóliában

700-800 éves tejfölt és vajat találtak Mongóliában

Íme a legbiztonságosabb villanyautó – videó

Íme a legbiztonságosabb villanyautó – videó