A Günter Grass fiatalkori botlása körüli vihar felszínre hozta a német közélet sok tekintélyes szereplőjének korábbi hasonló esetét, minek kapcsán igencsak eltérő stratégiák szerint magyarázkodtak.

,,A német értelmiségiek késői coming outja hagyománynak számít" - írta még Günter Grass augusztusi önvallomása után a konzervatív Die Welt. Bár nem derült ki, pontosan kikre gondolt a szerző, tény, hogy a német társadalmat az elmúlt fél évszázadban számos botrány rázta meg a politika és a kulturális közélet világának szereplőivel kapcsolatban.

Az utalás egyik címzettje feltehetően az NSZK második szövetségi elnöke lehetett, az 1959-től tíz évig hivatalban lévő kereszténydemokrata Heinrich Lübke. Múltja tulajdonképpen nem is önszántából lepleződött le, és politikai elemzők szinte biztosra veszik: az emiatt ellene folyó kampánynak döntő szerepe volt abban, hogy az elnök alig pár hónappal második mandátuma lejárta előtt lemondani kényszerült. Annál is inkább, mivel szinte epitheton ornansa lett a "koncentrációstábor-építő", miután a Stern magazin közzétette az ő aláírását tartalmazó tervrajzokat, rajtuk a Magdeburg közelében lévő neu-stassfurti föld alatti repülőgépgyárban dolgoztatott lágerlakók barakkjaival.

Egyértelmű elítélését ugyanakkor sokáig hátráltatta, hogy a kampányban jelentős szerepet vállalt az NDK titkosszolgálata, a Stasi. Az általa Nyugatra juttatott dossziékról azonban kiderült, hogy manipuláltak rajtuk: az eredeti rajzokon nem szerepelt a KZ (koncentrációs tábor) jelzés, ezért hatásosabb fedőlapokat hamisítottak hozzájuk. Bár ma már egyértelmű, hogy maguk a tervek hitelesek, Lübke annak idején azzal vágott vissza, hogy ő sosem szignált efféle terveket, az egész hamisítvány. Pedig mint azóta tudható, az 1972-ben elhunyt elnök másban is sáros volt: a Stasi immár nyilvános irattárából 2001-ben Jens-Christian Wagner történész olyan dokumentumokat ásott elő, amelyek szerint Lübke a csodafegyvernek szánt V-2 rakéták peenemündei gyárának építkezésén a kényszermunkások - köztük koncentrációs táborokból odavitt foglyok - munkavezetője is volt.

Tagadás helyett a szépítgetés stratégiáját választotta a kor másik hasonló botrányának főszereplője, Hans Globke, aki Konrad Adenauernek, az 1949-1963 közötti kereszténydemokrata kancellárnak volt az egyik legbefolyásosabb tanácsadója. Globke egykor a birodalmi igazságügy-minisztérium hivatalnokaként a nürnbergi zsidótörvények hivatalos magyarázatának egyik szerzője volt. Állítólag az ő nevéhez fűződött az az intézkedés, hogy a zsidó férfiaknak az Israelt, a nőknek a Sarát is kötelezően bejegyezték az igazolványukba a nevük mellé. Ebbéli ténykedése nem volt titok, így a kancellárián töltött idő alatt végig támadások érték. Globke azzal érvelt: pusztán azért működött közre a zsidóellenes jogszabályalkotásban, nehogy mások még súlyosabb intézkedéseket hozzanak, valamint hogy az ellenállási mozgalommal kialakított kapcsolatai miatt 1945-ben majdnem letartóztatták. A védekezés hatásosnak bizonyult, nem utolsósorban főnöke, Adenauer kiállása miatt, így egészen a miniszterelnök-váltásig (államtitkári) posztján maradhatott.

Nem volt ilyen szerencséje Hans Filbingernek, Baden-Württemberg tartomány 1966-1978 közötti kereszténydemokrata miniszterelnökének, akinek a múltja miatt tört derékba a karrierje. A haditengerészet hadbírójaként a háború végén két katonaszökevényt halálra ítélt, egy harmadik perében pedig ügyészként kérte a legsúlyosabb ítéletet, s a kivégzést ő felügyelte 1945 márciusában. Leleplezésére 1978-ig kellett várni, amikor új regényének részletét közölve a Die Zeit magazin hasábjain Rolf Hochhuth író "rettenetes jogásznak" minősítette Filbingert. A botrány során a politikus szintén azzal védekezett, hogy valójában segíteni akart az üldözötteken, pár hónappal később mégis lemondásra kényszerült. Még magyarázkodása is ellene fordult. Egyrészt kiderült, hogy az említetteken túl négy héttel a háború befejezése után a hadifogolytáborban - ahol a szövetségesek a németek kezében hagyták saját ügyeik intézését - egy további katonaszökevényt 13 havi börtönre ítélt. Másrészt egy tévéműsorban elejtett - azóta szállóigévé vált - megjegyzését sem tudták neki sokan elfelejteni, miszerint "ami akkor jogszerű volt, az ma sem lehet jogtalan". S ez utóbbin az sem segített sokat, amikor hozzátette: nem a náci törvényekre, hanem az 1872 óta érvényes katonai büntetőjogra gondolt. Filbinger egyébként még most, 93 évesen is védekezik internetes honlapján, egyebek mellett azzal, hogy ügyészként nem ő hozta a halálos ítéletet, bíróként pedig olyanokat marasztalt el, akik már úgyis biztonságban voltak a semleges Svédországban.

Mindehhez képest egy kis ifjúkori náci párttagság nem is számított nagy dolognak, a német sajtó legfeljebb azon csemegézett időről időre, ha már nem emlékeztek volna rá az érintettek, akiknek széles körét sikerült egy csapásra feltérképeznie Christoph König történésznek a 2003-ban megjelent háromkötetes, a német bölcsésztársadalom másfél évszázadát bemutató Germanistalexikonjában. Az 1940-es évekből nagyjából száz fiatalkori ballépést regisztráló munka mások mellett felhívta a figyelmet az 1923-as születésű Walter Jens országos tekintélyű irodalomtudósra, aki úgy reagált: nem volt ugyan ellenálló, de a náci pártba sem kérte a felvételét. Hozzátette ugyanakkor, valamifajta félreértésből kifolyólag előfordulhatott persze, hogy egy gyűlésen sokadmagával ő is aláírt valamit. König azonban nemcsak Jens náci kartotékjával szerelkezett fel, hanem - még a könyv megjelenése előtt készülve a hasonló védekezésekre - egy történészi szakvéleménnyel is, amely szerint senkit sem vettek fel a pártba a tudta nélkül, legfeljebb az eshetett meg, hogy a háborús években elmaradt az írásos visszaigazolás.

A legszerencsésebb talán a most 92. évében járó Herbert Reinecker volt, annak a Derrick felügyelőnek a kitalálója, akiről Richard von Weizsäcker államfő egyszer azt találta mondani, hogy külföldön ez a filmhős reprezentálta leginkább a németekről kialakított képet. Az 1940-es évek elején azonban Reinecker a Waffen-SS haditudósítójaként és két náci ifjúsági szervezet lapjának főszerkesztőjeként működött. Az Ifjú sasok című, a fiatalok bajtársiasságát és fegyelmét propagáló 1944-es - a hatóságok által "állampolitikailag értékes" besorolással forgalmazott - ifjúsági film forgatókönyvírójaként pedig a későbbi Derrick-sorozat rendezőjével, Alfred Weidenmannal dolgozott össze. A háború után aztán ügyesen fedezte múltját: pár hónapig egy kis faluban rejtőzött, és éveken át igyekezett nem exponálni magát, többször is álnéven publikált. Célját olyannyira elérte, hogy nevét ma sem ismerik túl széles körben, elkerülték a nemzetközi díjak is. Múltját egyébként ő is feltárta, de csak időskorában, csendes sikerei után. 1990-es mentegetőző önéletírásában hosszan ecsetelte, miképpen tévesztette meg és állította őt saját szolgálatába a náci propaganda. A coming out azonban olyan diszkrétre sikeredett, hogy sem előtte, sem azóta nem robbant ki semmiféle Reinecker-ügy, ifjúkori botlásai fölött napirendre tértek Németországban.

Némi kárörömmel figyelték egyébként Ausztriában Günter Grass kései vezeklését: akadtak, akik a világhíresség botlását mintegy utólagos felmentésnek tekintették az 1986-os Waldheim-ügyben (HVG, 2006. május 20.), amikor is a Profil hírmagazin megszellőztette, hogy az 1972-1982 közötti ENSZ-főtitkár és 1986-ban múltja ellenére végül megválasztott osztrák államfő a náci rohamosztag, az SA tagja volt, valamint a megszállt Görögországban tisztként veszélyesen közel került háborús bűntettekhez. Waldheim védelmezőinek Robert Menasse osztrák író nemrég így válaszolt: "Grass nem tudta, mit tett, aztán rájött, és felszólítás nélkül kimondta. Kurt Waldheim tudta, mit tett, aztán hirtelen mégsem tudta, és többszöri felszólításra sem mondta ki soha."

BEDŐ IVÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Stallone keményebb, mint valaha: Új előzetes jött a Rambo 5-höz

Stallone keményebb, mint valaha: Új előzetes jött a Rambo 5-höz

Orbán helytartót nevezett ki a Puskás-stadion és a foci-Eb élére

Orbán helytartót nevezett ki a Puskás-stadion és a foci-Eb élére

Máltán szállhatnak partra a mentőhajón rekedt menekültek

Máltán szállhatnak partra a mentőhajón rekedt menekültek

Nagy a baj: már az űrből is látni az amazonasi erdőtüzeket

Nagy a baj: már az űrből is látni az amazonasi erdőtüzeket

Megvan Andy Vajna utódja a filmügyi kormánybiztosi poszton

Megvan Andy Vajna utódja a filmügyi kormánybiztosi poszton

Szájer József: "A kereszténység, a hit ma ódivatú dologként jelenik meg a főáramú médiában"

Szájer József: "A kereszténység, a hit ma ódivatú dologként jelenik meg a főáramú médiában"