A hírszerzés nehézségeit és korlátait vitatták meg egy oxfordi konferencián, amelyen a szakma egészséges önkritikája is megjelent: a jövőről óvatosan, múltbeli kudarcaikról annál többet beszéltek.

"Túl sok pénzt költünk a terrorizmus elleni harcra, holott több amerikai fullad meg a fürdőkádjában, mint ahányan terrorcselekmények áldozatai lesznek az USA-ban" - sokkolta hallgatóságát a minap zárult, az angliai Oxfordban megrendezett Spies, Lies and Intelligence (Kémek, hazugságok és hírszerzés) című konferencián Richard Aldrich, a Nottinghami Egyetem politológiaprofesszora. A téma kutatóit és a szakma néhány szürke eminenciását is felvonultató rendezvényen ugyanis az érdeklődők napokon át szinte mást sem hallottak, mint hogy sosem lehet eleget költeni a hírszerzésre.

Ezt sulykolta például Bill Duff is, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) ellen 22 évig szorgoskodó hírszerzőtiszt, aki szerint ideális esetben minden tizedik katonát a hírszerzésben kellene foglalkoztatni. Duff nem a levegőbe beszélt: öt tervezett terrortámadásból négyet meg tudtak hiúsítani nem sokkal azután, hogy az 1970-es évek végére javaslata alapján az Észak-Írországban állomásozó angol erők tizedét hírszerzési feladatokkal bízták meg. De egy ilyen befektetés a szakember szerint amúgy is megtérülne: ezerszer olcsóbb ugyanis kémkedni, mint akár kis létszámú hadsereget állomásoztatni ellenséges területen.

Aldrich professzor viszont - egyedüliként a konferencia előadói közül - a terrorellenes hírszerzői kiadások drasztikus csökkentése mellett szállt síkra. Szerinte a terroristák helyett inkább az azok anyagi bázisát biztosító kábítószer- és fegyverkereskedelemmel, illetve a szervezett bűnözés egyéb formáival kellene felvenni a harcot. Hasonló a körülmények szerencsés összjátéka nyomán korábban már meg is történt: a hidegháború lezárultával ugyanis a sok ezer nyugati hírszerzőnek a bűnüldözésben kellett hasznosítania a szaktudását. Ennek is eredménye, hogy - az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal, a DEA hathatós közreműködésével - az 1990-es évek elején és közepén egymás után iktattak ki dél-amerikai drogbárókat, és több tízezer hektárnyi kábítószeralapanyag-ültetvényt semmisítettek meg. 2001. szeptember 11-e után azonban a kémek krémjét felszippantották az új terrorelhárító szerveződések. Márpedig Aldrich szerint majdhogynem felesleges a szuperügynököknek tömegpusztító fegyverek felkutatásával tölteniük drága idejüket: azok kezelése és bevetése ugyanis olyan bonyolult, hogy ilyesmivel a terroristák csak a legritkább esetben próbálkoznak. Az eddigi legnagyobb pusztítást vegyi fegyverrel 1995-ben az Aum Sinrikjó (Magasztos Igazság) szekta tudta véghezvinni a tokiói metróban mérges szaringázzal, de akkor is "csak" 12-en haltak meg.

Élesen kritizálta Aldrich elméletét a HVG-nek Efraim Kahana, az izraeli Nyugat-galileai Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora. Az izraeli hírszerzés történetét feldolgozó tudós szerint a terrorizmus sokat fejlődött az utóbbi harminc évben, s mindig egy lépéssel az elhárítás előtt jár. Példaként idézte, hogy az 1970-es évekig a világ minden valamirevaló hírszerzője meg volt győződve arról, kizárólag a japánok képesek öngyilkos merényletekre. Ezt látszott alátámasztani az is, hogy 1972. május 30-án az izraeli Lod repülőtéren - palesztin felbujtásra - japán terroristák saját testi épségükkel sem törődve gyilkoltak meg kéttucatnyi utast, köztük a későbbi izraeli elnök, Efraim Kacir testvérét. Nem kellett sok idő azonban ahhoz, hogy kiderüljön: muszlim fanatikusok is képesek ilyesmire. Elsőként 1980-ban, amikor Iránban egy 13 éves fiú egy iraki tank alatt robbantotta fel magát. Kahana professzor egyébként úgy véli, a jövőben akár az emberi szervezetbe implantált bombákkal is számolni kell.

"Nem kell meglepődni azon, hogy a terroristák egy lépéssel a hírszerzés és az elhárítás előtt járnak - kommentálta a konferencián elhangzottakat Nagy László egyetemi docens, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke -, mivel a terror elleni iraki háború mára kiváló gyakorlóterep lett a tapasztalatgyűjtés szándékával odaérkező afgán, csecsen és egyéb terroristáknak." Irak ma - mondta - "a korlátlan terrorlehetőségek hazája, ahol az újonc merénylők mindenből tanulnak, ráadásul sokkal gyorsabban, mint az etikai és intézményi korlátok tehetetlenségi erejével küzdő tábornokok".

Az iraki terrorturizmus is mutatja, hogy néhány év alatt mennyire globalizálódtak a merényletek szervezői. A hírszerzés és a terrorelhárítás viszont ebben nem követte őket, és nem jött létre globális felderítő szervezet. Nem is jöhetett: a nemzetállamok 19. századi megalakulása óta még a gazdasági hatalmukat sem féltik annyira az államok, mint a nehezen megszerzett, az ország biztonságával - és veszélyeztetettségével - kapcsolatos információkat. Az együttműködés kapcsán elég a 2001. szeptember 11-ei tragédiára gondolni: elemzők egyetértenek abban, hogy ha a tucatnyi amerikai hírszerző szervezet akár csak egymással is megosztotta volna az információkat, még időben lekapcsolhatták volna a gépeltérítőket.

A legutóbbi események apropóján egyébként nemcsak az amerikai, hanem gyakorlatilag a világ valamennyi hírszerző ügynökségéről leszedték a keresztvizet az Oxfordban összegyűlt szakértők. Részben azért, mert nem jelezték előre, hogy Izrael két és fél hónappal ezelőtt háborút fog indítani Libanon ellen. Ha ugyanis a Nyugat tudott volna arról, akkor - fejtegette Christopher Bellamy, a Cranfield Egyetem hadi tudományokkal foglalkozó professzora - talán lehetett volna politikai megoldást találni, s nem kellene most a nemzetközi közösségnek (újra) újjáépítenie Libanont. Az izraeli hírszerzést pedig azért kárhoztatták, mert a titkosszolgálati adatok alapján a zsidó állam hadvezetése arra készülhetett, hogy a légierő képes lesz megsemmisítő csapást mérni a Hezbollah állásaira. A síita terrorszervezet föld alatti bunkere azonban meg sem remegett a rádobott 23 tonnás bombától, s az is csak utóbb derült ki, a Hezbollahnak még nukleáris támadás ellen is van parancsnoki óvóhelye.

A hibákért Oxfordban az új hírszerzési trendet is hibáztatták. Az utóbbi években a titkosszolgálatok ugyanis kevésbé támaszkodnak a megfigyelésre és a hagyományos információszerzésre, sokkal inkább a gyanúsítottak kihallgatásában bizakodnak. Az amerikaiak például - a guantánamói bázison és a George W. Bush amerikai elnök által szeptember elején elismert titkos CIA-börtönökben - egyértelműen erre rendezkedtek be. Ez - állították többen is a konferencia előadói közül - nem túl jó módszer. Egyrészt nincs elég szakképzett kihallgatótiszt, így többnyire nemzetközi egyezmények megszegéséhez vezet a "beszélgetés", másrészt a lecsukott al-Káida-tagok így nem kommunikálnak szabadon lévő társaikkal - márpedig a szakértők szerint a (lehallgatott) gyanútlan beszélgetésekből sokkal többet lehetne megtudni.

"Azok, akik általában a lehallgatástól tartanak, nem elég fontosak ahhoz, hogy lehallgassák őket" - próbált tréfálkozni a már idézett Bill Duff. Jóllehet a konferencia hallgatósága nem igazán derült a bemondáson, tény: a ma már napi 36 milliárdos e-mail-forgalmat és a hasonló mennyiségű telefonbeszélgetést képtelenség Nagy Testvérként lefülelni. Ezért is állította a veterán parancsnok, hogy semmi sem helyettesíti a terepmunkát, vagyis az aprólékos adatgyűjtést a terroristafészkekben. A brit előadó élesen kritizálta például a Boszniában tevékenykedő amerikai hírszerző katonákat: szerinte ugyanis nem lehet egyenruhában, "napszemüvegben, rágógumizva, páncélozott járművek tetején állva" információt gyűjteni. Amint azt a hírszerzési szempontból meglehetősen konzervatív írországi példa is mutatja, "hosszú évek sziszifuszi munkájával beépülve, a helyi közösség bizalmát elnyerve lehet csak hasznos információkhoz jutni".

IZSÁK NORBERT / OXFORD

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Kigyulladt egy lakás Budapesten, három kisgyerek volt benne, felnőtt nélkül

Kigyulladt egy lakás Budapesten, három kisgyerek volt benne, felnőtt nélkül

Egészségesek-e a kényelmi élelmiszerek? Egy új kutatás szerint attól is függ, honnan valók

Egészségesek-e a kényelmi élelmiszerek? Egy új kutatás szerint attól is függ, honnan valók

Izraeli drónok zuhantak Bejrútban a Hezbollah-központra

Izraeli drónok zuhantak Bejrútban a Hezbollah-központra

Márki-Zay egy furcsa felmérés miatt magyarázkodik

Márki-Zay egy furcsa felmérés miatt magyarázkodik

Tarlós: hevenyészett és változatosság nélküli destabilizálási kísérlet az ellenzéki kampány

Tarlós: hevenyészett és változatosság nélküli destabilizálási kísérlet az ellenzéki kampány

Macron fog tárgyalni Iránnal a G7 nevében

Macron fog tárgyalni Iránnal a G7 nevében