Bár a napokban kerül a boltokba a Petőfi-művek kritikai kiadásának legújabb kötete, az irodalom kedvelőinek nincs okuk az ujjongásra: kínos nehézkességgel készülnek a magyar klasszikusok leghitelesebb összkiadásai.

Itt szaladgál föl és alá, / Még a ládára is fölszáll, / Eszébe jut, kotkodákol, / S nem verik ki a szobábol - hangzik Petőfi Sándor unalomig ismert Anyám tyúkjának - helyreállított szövegű - második versszaka. A már az általános iskola alsó tagozatában bebiflázott versben viszont sokáig "kotkodácsolt" a tyúk, mint ahogy számos régebbi Petőfi-kötetben s az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus könyvtárában ma is ez olvasható.

Egy irodalmi mű újabb és újabb kiadásaikor keletkező sajtóhibák persze értelemzavarók is lehetnek. Madách Imre Az ember tragédiájának harmadik színe elején a Paradicsomból csak imént kiűzetett Ádám és Éva "pompás vidékre" ér. A logikailag hibás jelző - mondja most a HVG-nek Kerényi Ferenc irodalomtörténész, a Petőfi-versek kritikai kiadása közeljövőben megjelenő 5. kötetének szerkesztője - az 1861-es első kiadástól származtatható. Az egyszerű sajtóhibát több mint száz év után tárta csak fel és javította a filológia - az eredeti kéziratban is szereplő "pálmafás vidékre".

Akár a nagyközönséget is meglepheti egy eredeti állapotába visszaállított mű. Ez történt az Egri csillagokkal, amelynek egy időben kétféle kiadása is futott, s a 20. század első felében egész olvasógeneráció nőhetett fel a regénynek az író fia által ifjúságira átírt változatán. Nem csoda, hogy az utóbb megtisztított mű kiadóján reklamáló levelek sora kérte számon Gárdonyi József "eredeti" fordulatait.

Korántsem csak a sajtóhibák javítása okán készítenek irodalmi szövegeknek kritikai kiadásokat. Ezek legfőbb célja, hogy az összes autentikus forrás - eredeti kéziratok, feljegyzések vagy a szerző szándékát leginkább tükröző kiadások - figyelembevételével olyan gazdagon jegyzetelt szöveg jöjjön létre, amely etalonként szolgálhat minden további, népszerű kiadás (és nem mellesleg az irodalomtörténeti alapkutatások) számára.

A kritikaikiadás-tan szabályai szerint akkor a legegyszerűbb a filológus dolga, ha eredeti kéziratra támaszkodhat, ennek hiányában pedig a legkésőbbi olyan kiadás a döntő, amit bizonyíthatóan a szerző javított és hagyott jóvá. A gyakorlatban azonban ez korántsem ilyen egyszerű. Az egyik legolvasottabb és leggyakrabban játszott színdarab, Az ember tragédiája második - életében utolsó - kiadását 1863-ban például az első kiadás alapján, illetve emlékezetből javította Madách Imre. Az egyetlen kéziratot ugyanis évekkel korábban Arany Jánosnak küldte el, aki - Madách egyetértésével - a Tragédia első kiadását javítgatta és rendezte sajtó alá (HVG, 2005. december 3.). A mai filológusnak így három szöveget kell egybevetnie: az Arany javította eredeti kézirat és a Madách által jóváhagyott második kiadás mellett az első kiadást is - derül ki Kerényinek a mindezeket együtt bemutató Tragédia-kiadást kísérő tanulmányából.

Ennél is kacifántosabb a helyzet, ha régebbi, 16-17. századi költői szövegekről van szó. Akkoriból nemhogy költők által jóváhagyott kiadások, de a legtöbbször eredeti kéziratok sem maradtak fenn, legfeljebb korabeli másolatok léteznek - sorol további nehézségeket Kőszeghy Péter irodalomtörténész, a Balassi Kiadó igazgatója. Az egységes helyesírás korabeli hiánya miatt a hangok, hangzók átírása annyira esetleges, hogy sokszor szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a kutatókat. Az ékezetes betűk következetlen jelölése miatt például sokszor eldönthetetlen, hogy egy költő mondjuk "házam"-at vagy "hazám"-at akart-e írni. Ezért nem szövegről, hanem egyenértékű szövegekről beszélnek ezek rekonstrukciója után, melyeket terjedelmi okokból egyre gyakrabban elektronikus formában jelentetnek meg. De Kőszeghy hozzáteszi: "Janus Pannonius verseit azért nem értjük, mert nem ismerjük, hogy mitológiai utalásaik az adott korban mire vagy kire vonatkoztak. A sajtó alá rendező dolga ezért a kontextust is a szöveg alá tolni."

Az, hogy kinek az életműve vagy melyik mű legyen kritikai feldolgozás tárgya, a 19. század végi kezdetektől egészen a rendszerváltásig az Akadémia illetékes bizottságának hatáskörébe tartozott. Igaz, mint az 1948-as, majd az 1951-ben indult második Petőfi-összkiadás esetében is, a feldolgozás megkezdéséhez többnyire valamilyen nevezetes évfordulóra vagy más presztízsokra is szükség volt. Ráadásul szigorúan csak az irodalmi kánon első vonalához tartozó szerzők és művek kerülhettek szóba. Például Katona József és Madách életművéből csak egy-egy darab, a Bánk bán és a Tragédia készülhetett el. A rendszerváltásig olyan életművek kritikai kiadásába foghattak bele, mint például Arany Jánosé, Batsányi Jánosé, Juhász Gyuláé, Mikes Kelemené, Vajda Jánosé és Vörösmarty Mihályé. Más, nem mellékes kérdés, hogy a jegyzetek hiánya miatt az Arany-versek kiadását lényegében újra lehetne kezdeni. E téren egyébként a két legnagyobb szabású vállalkozás az 1960-ban indított Mikszáth-, valamint a két évvel később elkezdett Jókai-sorozat volt.

Ez utóbbi például azzal a kiadói ötlettel rajtolt, hogy a kritikai köteteket a párhuzamosan kijövő, nagy példányszámú - azonos szövegű, de jegyzetek nélküli - népszerű kiadás tartsa el. Irodalmárok szerint azonban cserébe az olvashatóságért (például idegen eredetű szavak, nevek helyesírása terén) szakmailag elfogadhatatlan engedmények születtek. De volt más kompromisszum is. Az orosz világhatalmi törekvések ideológiailag nemkívánatos ábrázolása miatt A jövő század regényét például csak kis példányszámú, kritikai változatban tették hozzáférhetővé, az Aki a szívét a homlokán hordja című, pornográfnak bélyegzett kisregény kiadását pedig 1974 helyett 1988-ig halogatták. A néhány év alatt gyors egymásutánban megjelentetett hetvenkötetnyi Jókai-regény után ráadásul megtört a kiadói lendület. "A hab elfogyott a tortáról - magyarázza a HVG-nek Kerényi -, s a levelezés, a publicisztika vagy a drámák megjelentetése egyre nehézkesebb. Az 1992-ben kiadott Adomák kötete egyébként már 1975-ben nyomdakész volt."

A megalkuvásokra jellemző példa az 1951-ben elindított Petőfi-kiadás, amelytől azt várták el: egyszerre töltse be a tudományos forráskiadvány és a népszerű összkiadás szerepét. Az előbbit aztán kis túlzással feláldozták a vélt piaci igények oltárán, amikor egységesítették a versek helyesírását - tudható meg az 1973-ban indult harmadik Petőfi-kritikai bevezető tanulmányából. De tanulságos a 18 kötetes (1960 és 2000 között készült) Vörösmarty-kiadás esete is, amelynek a mai napig hiányzik a név- és tárgymutatója, ami használhatóvá tehetné a hatalmas anyagot. Az irodalmi legendárium szerint amikor a szerkesztők benyújtották a mutatót tartalmazó kötetet, a kiadó korifeusa "húzzanak belőle, túl hosszú!" megjegyzéssel dobta vissza.

Az autentikus életművektől való kiadói ódzkodást az is magyarázhatja, hogy a laikusok lezárultnak és feldolgozottnak tartják a klasszikusok életművét. Pedig szinte évente kerülnek elő lappangó kéziratok, ismeretlen versek, dokumentumok, amelyek összegződve jelentősen módosíthatják a kialakult képet. Még az egyébként lerágott csontnak tartott Petőfi-életmű is gyarapszik. Legutóbb 1996-ban került elő két, korábban ismeretlen vers, az Engesztelés és a ** Színésztársamhoz. A kritikai kiadás készülőben lévő 6. kötetének újdonsága a filológiai és a történeti kutatások adatainak összehangolása, "rendvágás lesz a legendák sűrűjében" - fogalmaz részletek említése nélkül Kerényi.

"Kihívja maga ellen a sorsot, aki egy kötetre azt írja, hogy »összes művei«" - említ egy másfajta nehézséget Császtvay Tünde irodalomtörténész, a dualizmuskori költő, Reviczky Gyula összes verse tavaly elkészült kritikai kiadásának filológusa. Még a sajtó alá rendezés során a kezébe került egy addig ismeretlen erotikus vers másolata, a 613 verset számláló életmű dokumentumainak ismeretében azonban kizártnak látszott Reviczky szerzősége. A vers igazolhatóan eredeti változata aztán a kötetek megjelenése után bukkant fel, két szintén ismeretlen, trágár Jókai-vers kéziratával együtt.

"Szerencsésebb nemzetek, mint például a finn - hoz a magyar irodalommal nagyságrendileg is összevethető példát Kőszeghy -, legfontosabb szerzőik életművét harminc-negyvenévente újrafeldolgozzák. Talán a harmadik kritikai sorozatnál tartanak." Itthon viszont még messze nem teljes az első kör sem, csupán József Attila és Petőfi Sándor költői életműve "büszkélkedhet" három kritikai feldolgozással, miközben a Régi Magyar Költők Tára egyes kötetei lassan százévesek. A nyugatosok közül kizárólag Juhász Gyuláét kezdték publikálni, Krúdy Gyulának vagy Móricz Zsigmondnak viszont még korrekt összkiadása sincs, az 1945 utáni irodalom pedig szóba sem került. Pedig a művek kritikai kiadása nem csupán irodalmi belügy: "éppúgy a nemzeti kulturális közkincs részét képezik - hangsúlyozza Kerényi -, mint a Bartók-életmű, s ezeket is ugyanúgy karban kell tartani, mint a jáki templomot".

SERF ANDRÁS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Ma délutánig kell eldönteni, hol akar szavazni vasárnap

Ma délutánig kell eldönteni, hol akar szavazni vasárnap

Bloomberg: Kétmilliárd eurós üzletre készül a Generali, magyar cég is érintett

Bloomberg: Kétmilliárd eurós üzletre készül a Generali, magyar cég is érintett

Mi van, ha a Brexit után jön a Huxit?

Mi van, ha a Brexit után jön a Huxit?

Furcsa dolgot figyeltek meg a hollóknál: ha az egyik ideges, a másik is feszült lesz

Furcsa dolgot figyeltek meg a hollóknál: ha az egyik ideges, a másik is feszült lesz

Király Gábor szögre akasztotta a mackót

Király Gábor szögre akasztotta a mackót

Hibrid és biturbó V8 egyben: itt a legújabb Mercedes GLE divatterepjáró

Hibrid és biturbó V8 egyben: itt a legújabb Mercedes GLE divatterepjáró