Kurtán-furcsán napolták el fél évszázada "Nagy Imre és bűntársai" éppen csak megkezdett perét.

Munkahelyéről, a Legfelsőbb Bíróság Fő utcai épületéből szállították kórházba 1958. február 12-én Radó Zoltánt. A két nappal későbbi, a belügyi szervek által szigorúan titkosnak minősített orvosi jelentés szerint a szívinfarktust kapott tanácsvezető bírónál a továbbiakban "bármifajta izgalom halálos érelzáródást válthat ki". Máig nem tudható, hogy az akkor 56 esztendős bíró állapotának életveszélyessé nyilvánítása a valóságot tükrözte-e, vagy csupán ürügyül szolgált ahhoz, hogy az "erélytelen" és "engedékeny" bíró kezéből kivegyék a "Nagy Imre és bűntársai" ellen február 5-én indított s másnap váratlanul amúgy is félbeszakított per levezetését.

Inkább az utóbbit valószínűsíti az 1958. június 16-án kivégzett miniszterelnök (képünkün a tárgyaláson) monográfusa, Rainer M. János történész 1999-ben megjelent kötetében. Radó (aki végül 70 évesen ment nyugdíjba, s további hat évet élt) az első két napon ugyanis "a lehetőségekhez és valószínűleg az elvárásokhoz képest viszonylag korrekt módon" vezette a tárgyalást. Mi több, láthatóan ő maga lepődött meg a legjobban azon, hogy a per ügyésze (egyébiránt a legfőbb ügyész helyettese), Szalai József milyen átlátszó érvekkel - egy-két lényegtelen ellentmondás tisztázandóságára hivatkozva - kezdeményezte a második tárgyalási napon a nyomozás kiegészítését. A hirtelenjében elrendelt tárgyalási szünetben Radó aztán tájékozódhatott, mert utána rögvest akceptálta a vád indítványát.

Az ügyészt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) politikai bizottsága (pb) február 5-ei határozata inspirálta - tanúsítják a Magyar Országos Levéltárban (MOL) őrzött pártiratok. E grémium zárt ülésének határozata úgy szólt ugyan, hogy "az ellenforradalom fő bűnöseinek elítélését alá kell rendelni az emberiség, benne a magyar nép létkérdéseinek, a béke kérdésének", ám a dodonai megfogalmazást a per azonnali megszakítása követte. Nem is nagyon történhetett más, hiszen az erre vonatkozó "nyomatékos kérés" egyenesen Moszkvából érkezett.

"Új események merültek fel" - magyarázkodott két héttel később, az MSZMP központi bizottságának (kb) soron következő ülésén az első titkár, Kádár János. A félszáz tagot számláló testület ugyanis már többször, legutoljára 1957. december 21-én, rábólintott arra az - eufemisztikus megfogalmazás ellenére egyértelmű - előterjesztésre, amely szerint "szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak". Február 14-én aztán a kb-tagok azzal szembesültek, hogy az időpont ismét csak "nem alkalmas az ügy befejezésére", merthogy a testvéri Szovjetuniónak talán sikerül "a hidegháború vereségét jelentő" négyhatalmi csúcstalálkozó kikényszerítése, akkor pedig Magyarország nem szolgáltathat alkalmat az imperialistáknak a kihátrálásra. Egy felvetésre, hogy a kiszabott halálos ítéletek után az Elnöki Tanács akár meg is kegyelmezhetne az elítélteknek, Kádár ingerülten reagált: "Ez nem járható út (...) mi inkább az elnapolás mellett vagyunk, mint hogy enyhe ítéletet hozzunk most." A fokozott titoktartásra írásban is kötelezett kb-tagokkal Kádár egyébként "elfelejtette" közölni, hogy szokásos egyhangú döntésükkel valójában csak utólag legitimálták az időközben tudtukon kívül elkezdett per felfüggesztését.

"Az ellenforradalom legfőbb bűnösei" elleni monstre per gondolata jószerével már 1956 decemberében körvonalazódott, amikor a szűk két hónappal korábbi, addig még a pártállásfoglalásokban is "dicsőséges forradalom"-ként emlegetett eseményeket egy kb-határozat három és fél évtizedre szólóan ellenforradalommá minősítette. A kádári politikát elemző tanulmányokban sokáig élt az a legenda, hogy a pártvezér valójában a nagy testvér instrukciói szerint járt el, amikor a forradalom szimbolikus alakját, Nagy Imrét és társait kivégeztette. Ezt valószínűsítette Méray Tibor is a szakirodalomban máig alapműként kezelt 1958-as, az emigrációban megjelentetett Nagy Imre-életrajzában. A miniszterelnök első monográfusa azonban a múlt évben oroszul is publikált kötetének új előszavában az időközben előkerült dokumentumok alapján ebben az egy kérdésben módosította korábbi álláspontját, mondván: Kádár "előre megfontolt szándékkal", nagyon is öntevékenyen görgette a bitófáig Nagy Imre perét. Olyannyira, hogy még Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár megfontoltságra intő figyelmeztetései sem befolyásolták ebbéli igyekezetében.

A romániai Snagovba hurcolt (HVG, 2006. június 14.), s ott 1957 áprilisában őrizetbe vett Nagy Imre-csoport elleni árulási vádak egyébiránt a nyár közepéig pontosan passzoltak a szovjet pártvezetés elképzeléseihez. Az akkor véleményezésre Moszkvába kiküldött vádirat még helyeslésre talált, ám a per szeptemberi időzítését már opponálta Hruscsov, s attól kezdődően - Kádár nem kis bosszúságára - rendre "új események" jöttek közbe.

Máig nem tudni, pontosan mikor fogant meg Kádárban az előre megfontolt szándék, annyi azonban bizonyos, hogy Nagy Imre és köre megítélésében az első titkár mindenkor a "balos" pb-társakra - a néptribuni hevületű Marosán Györgyre, a bizalmas szovjet kapcsolatokkal rendelkező Apró Antalra, Kállai Gyulára és a belügyi apparátust vezénylő Biszku Bélára - támaszkodott, és mindannyiszor egyetértett velük a "vontatottan zajló" felelősségre vonás továbblendítésében. Ennek megfelelően se szeri, se száma Kádár azon megnyilvánulásainak, amelyek a Nagy Imre-per végigviteléhez ragaszkodó - ahogy Rainer M. János fogalmaz - "rögeszméjét" bizonyítják. Amikor például 1957 januárjában Csou En-laj kínai miniszterelnök arról győzködi, hogy kövesse az ő példájukat, s a halálra ítélt főbűnösöket ne végeztesse ki, merthogy ők később "élő tanúként" nevelő hatással szerepeltethetőek, Kádár a diplomáciai formulákat félretéve vág közbe: "Ha a vezetőket nem büntetik, akkor a tömegek nem látják, hogy ez a kormány az ellenforradalommal le akar számolni." Hasonló indulattal reagált az 1958 márciusában Budapestre látogató angol kommunista pártdelegáció tagjainak óvatos felvetésére, vajon a magyar pártvezetés mérlegelte-e, hogy a kivégzések árthatnak a nyugati kommunista pártok presztízsének. "Hogyha mi nem gondoltunk volna a nemzetközi kommunizmus érdekeire, Nagy Imre bandáját már régen eltettük volna láb alól" - hangzott el a közeli ítéletet előrevetítő válasz.

A tárgyalás megkezdésére ugyanis ősz óta minden előkészület megtörtént. Addigra eldőlt, hogy a fő pernek tíz vádlottja lesz, s az is, hogy a csoportot - az előzetes tervekkel ellentétben - a nyilvánosság teljes kizárásával ítélik majd el, mivel a kihallgatások során Nagy Imrétől, titkárától, Szilágyi Józseftől és egyik államminiszterétől, a kényszertáplálásba 1957 decemberében belehalt Losonczy Gézától semmifajta megbánást tanúsító nyilatkozatot nem sikerült kicsikarni. A perkonstruálók ugyanakkor nem mondtak le arról, hogy az eljárást propagandacélokra is felhasználják, hiszen a februári tárgyalásról hangfelvétel készült, a júniusi perfolyamot pedig filmre is rögzítették.

A zökkenőmentes hasznosítás érdekében a legnagyobb körültekintéssel válogatták ki és tartották folyamatos ellenőrzés alatt a per nem vádlott "szereplőit" is. Mikó Zsuzsanna levéltárosnak tavaly a Történelmi Szemlében publikált tanulmányából például az is tudható, hogy a népbíróság öttagú tanácsában helyet foglaló laikus - nem jogász végzettségű - bírók közül nemcsak a Köztársaság téren meggyilkolt Lakatos Péter özvegyével szemben merülhetett (volna) fel az elfogultság vádja, hanem az 1956 októberében a közlekedési szakszervezeti titkárságtól elcsapott Bíró Mihály, valamint a karhatalmistaként "az ellenforradalmárokkal fegyveresen szembeszálló" Fehér Kálmán és Sulyán György esetében is. E momentumok azonban akkor inkább mellettük, mint ellenük szóltak. Az idő előtti kiszivárogtatást megelőzendő, a listáról választható, valójában kirendelt ügyvédek a tárgyalás ideje alatt nem hagyhatták el a bíróság épületét; pihenőszobáikat - csakúgy, mint a tárgyalótermet - bemikrofonozták.

A feladatra való alkalmasságát a már említett bírósági tanácselnök, Radó Zoltán egyébként nyolc korábbi jogerős halálos ítélettel - mások mellett Tóth Ilonáéval - bizonyította. Ilyen előzmények után viszont bizalomhiánynak tekinthette - s akár ez is okozhatta szívattakját -, amikor kiderült, hogy a per félbeszakításáról született (politikai) döntést nem vele, hanem Szalai ügyésszel konzultálták meg. Másfél napos fellépése ugyanis csalódást okozott megbízóinak. Az államvédelem politikai nyomozóosztályának helyettes vezetője - a későbbi moszkvai nagykövet -, Rajnai Sándor valóságos bűnlajstromot terjesztett elő például Biszku Bélának címzett jelentésében Radó gyengeségeiről, elsősorban azt róva fel, hogy "túl részletesen engedi szerepelni" Nagy Imrét. De ennél is nagyobb hibának számíthatott, hogy egy felsorolásban elhangozhatott Kádár János neve, mint aki - egyébként a valóságnak megfelelően - jelen volt a Nagy Imre-kabinet november elsejei ülésén. Radó gyengélkedése és a szovjet perhalasztáskérés aztán ürügyül szolgált a bíróváltásra. A június 9-én folytatott tárgyalás, a vádlottakkal üvöltöző, gyakran a szót is beléjük fojtó Vida Ferenc elnökletével, szűk egy hét alatt jutott el a Kádárék megszabta végkifejletig.

MURÁNYI GÁBOR

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Szellem

A per hangjai

Kérem, tessék hangosabban beszélni, kissé rosszul hallok!

Még 5G sincs nagyon, de Trump már 6G-re váltana

Még 5G sincs nagyon, de Trump már 6G-re váltana

Tarlós István: Nem szélesítik ki a Lánchidat, leaszfaltozzák a fővárosi földutakat

Tarlós István: Nem szélesítik ki a Lánchidat, leaszfaltozzák a fővárosi földutakat

Kizárták a Chelsea-t az átigazolási piacról

Kizárták a Chelsea-t az átigazolási piacról

Az Iszlám Államhoz csatlakozott nő nem térhet vissza az USA-ba

Az Iszlám Államhoz csatlakozott nő nem térhet vissza az USA-ba

Közszolgálati sztrájkbizottság: Legyen sztrájk a kórháztól a bölcsődéig

Közszolgálati sztrájkbizottság: Legyen sztrájk a kórháztól a bölcsődéig

Felfedeztek egy nagy kőzetbolygót a Naprendszer közelében

Felfedeztek egy nagy kőzetbolygót a Naprendszer közelében