Nem mindig hasznos, ha egy művész a vásznon próbálja "kibeszélni" lelki traumáját - állítja egy magyar pszichiáter, aki nemrégiben kategorizálta a tipikus lelki sérülések jellegzetes képi megjelenítéseit.

Megtéveszthetik a közönséget Gulácsy Lajos rokokó kosztümbe öltöztetett, negédeskedő szerelmespárjait ábrázoló festményei, akárcsak a szürrealista spanyol festő Salvador Dalí hatalmas hímvesszőket mutogató vásznai. A laikus néző azt hiheti, hogy az alkotók férfierejük teljében voltak, és mintegy kérkedtek hódításaikkal, holott a helyzet épp az ellenkezője volt" - állítja Gerevich József pszichiáter, aki a múlt héten egy kiállítás kapcsán (lásd Egy kúra képei című írásunkat) rendezett előadás-sorozaton beszélt a traumatikus élmények (képző)művészi feldolgozásáról. Mint kifejtette: a skizofréniától szenvedő Gulácsy modorossága mögött a festő egyik tragédiája rejlett, vagyis hogy 1932-ben, ötvenévesen valószínűleg szűzen hunyt el, míg Dalí az impotenciáját próbálta leplezni a hiperszexualitás látványával.

Gerevich egyébként - a művészek életrajzának, önvallomásainak feltérképezését követően - kategorizálta is az alkotás hajtóerejévé váló traumákat. Ennek során figyelt fel az életmű egészén végighúzódó, állandóan ismétlődő, s így árulkodó motívumokra. Ilyen például az arcokat betakaró fehér lepel az 1967-ben elhunyt belga szürrealista művész, René Magritte festményein. Szakértők ezt előszeretettel vezetik vissza a festőt kamaszkorában ért sorscsapásra, édesanyja öngyilkosságára, akit vízbe fúlása után arcát lepelbe (feltehetőleg saját ruhájába) borítva találtak meg. De sokszor egy komoly betegség hatásáról árulkodnak a képek. "Agyvérzésen átesett művészek oeuvre-jében - akár a laikusok által is észlelhető - különbséget lehet tapasztalni a betegség előtt és után keletkezett képek között. Az 1925-ben elhunyt Lovis Corinth német festőnél például egy korábban elhanyagolt téma, a szenvedés jelent meg Krisztus-ábrázolások formájában" - magyarázza Gerevich. Az 1967-ben stroke-on átesett, ugyancsak német Otto Dix önarcképein egyszerre a sérült felét eltakaró oldalportrékat kezdte preferálni.

A női festőkben magzatuk, gyermekük elvesztése okozhat nehezen feldolgozható traumát - olvasható Oláh Szabina nemrégiben megjelent, Frida Kahlo öngyógyító festészete című tanulmányában. A 20. század első felében alkotó mexikói festőnő egy közlekedési balesetben szerzett maradandó medencesérülése miatt nem tudta kihordani terhességeit, és ez végigkísérte életművét. A Henry Ford kórház című önarcképén például több motívum árulkodik erről: a festőnő kezében lévő, köldökzsinórhoz hasonló vörös szalag vagy a levegőben lufiként lebegő halott csecsemő.

Az érzelmi frusztráció a közös nevező mindezekben a helyzetekben - vélik az ezzel foglalkozók -, aminek egyik régóta ismert megoldása a "szublimálás", azaz a probléma kreatív, ám sokszor tudattalan kifejezése. Ezekkel az alkotói (lelki) folyamatokkal művészettörténészek keveset, sőt egyre kevesebbet foglalkoznak, sokkal inkább esztétikai szempontok alapján elemzik a produktumokat. Ezért is hathat újszerűen művészettörténeti kontextusban Gerevich kísérlete.

Mindez azért is fontos, mivel ez a képes beszéd akkora megkönnyebbülést jelenthet, hogy egyes művészek szinte öngyógyításként nyúltak az ecsethez. Az említett, agyvérzést szenvedett német festők például már napokkal a stroke után papírt és ceruzát ragadtak, és nagyrészt ennek köszönhetik, hogy elkerülték az agyvérzést rendszerint követő depressziót. De a múzsa egészen más problémákon is segíteni tudott. "Húszéves korom óta a létező összes pszichoterápiát kipróbáltam. Belső egységet kerestem, amit végül csak a munkámban találtam meg" - állította a 2002-ben elhunyt Niki de Saint Phalle francia festőnő Titkom című, 1994-ben megjelent önéletrajzi írásában. Ebben egyébként azt is elárulta: idegi labilitásának legvalószínűbb oka, hogy 11 éves korában édesapja megerőszakolta. "Saint Phalle életműve egy sikeres művészetterápia eredménye is" - mondta a HVG-nek a pszichodrámával is foglalkozó Faludy Judit művészettörténész. Ennek bizonyítéka, hogy míg korai munkáin a sötét színek, a fára, kartonra applikált szúró-vágó, fájdalmat okozó eszközök - kések, szögek, ollók - domináltak, addig utolsó nagy műve, az 1998-ban az olaszországi Toscanában átadott Tarot-kert ház nagyságú, színes, vidám szobrokkal betelepített park volt.

Gerevich József ugyanakkor kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a művészet - bár gyógyító hatásához nem férhet kétség, amint azt a pszichiátriai betegekkel végeztetett művészeti terápia is (HVG, 2003. április 5.) bizonyítja - korántsem mindig a legjobb módja egy lelki sérülést okozó élmény feldolgozásának. A traumák, szorongások festészeti újrafogalmazásának veszélyei is lehetnek. "Felkavarhatja a sérült személyiséget, olykor súlyosbíthatja az állapotát" - állítja Harmatta János pszichiáter főorvos is. Ahogy az történt az 1944-ben elhunyt Edvard Munch norvég expresszionista festővel is. Bár egyre-másra készítette a melankóliát, szorongást megjelenítő festményeit - a leghíresebb közülük a Sikoly című -, mégis olyan rossz állapotba került, hogy pszichiátriai kezelésre szorult. Végül egy lelkiismeretes orvos segített rajta: kikezelte az édesanyja és lánytestvére korai elvesztéséből fakadó gyermekkori traumájából és italfüggőségéből. A terápia után Munch stílusa gyökeresen megváltozott, a szorongásos festményektől a kedélyes életképek felé fordult, és orvosa tanácsára terápiás céllal forgatta az ecsetet.

"A művészet gyógyíthat, de nem keverendő össze a művészetterápiával. Utóbbi csakis terápia részeként értendő, és a szakember feladata, hogy átvezesse a beteget a hullámvölgyön, például a festészeti foglalkozások utáni elemző beszélgetések segítségével - kommentálja mindezt Pető Zoltán pszichiáter, a Pécsi Tudományegyetem tanára. - A trauma hatalmas energiát mozgósító lelki teher lehet, ezért könnyen elképzelhető, hogy ha e nyomás megszűnik, az illető kifejezőereje is elcsendesül." Történhet persze fordítva is: a trauma még gyakorlott mestert is elnémíthat. A középkorú Szinyei Merse Pál, amikor rövid időn belül elvesztette több családtagját, évekig meg sem érintette a festővásznat.

SINDELYES DÓRA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szellem

Egy kúra képei

A Pszichiátriai Múzeum és ausztriai pszichoszociális műhelyek kollekcióiból válogat a Magyar Nemzeti Galéria Belső...

Igazi GTI-gyilkos: 400 lóerős lett a Michelisz Norbi-féle utcai Hyundai i30 N

Igazi GTI-gyilkos: 400 lóerős lett a Michelisz Norbi-féle utcai Hyundai i30 N

A multikat szidják a szabolcsi almások, de most kitaláltak valamit a túlélésre

A multikat szidják a szabolcsi almások, de most kitaláltak valamit a túlélésre

Rendőrautó alá bújt a kiskutya, így lelt gazdára

Rendőrautó alá bújt a kiskutya, így lelt gazdára

Videó: Lópici Gáspár a HVG mellett

Videó: Lópici Gáspár a HVG mellett

Nagyon magabiztos: a Samsung-főnök szerint a következő 10 évben is az ő telefonjaikat akarjuk majd

Nagyon magabiztos: a Samsung-főnök szerint a következő 10 évben is az ő telefonjaikat akarjuk majd

Jövőre már automatikusan személyit kapnak az újszülöttek

Jövőre már automatikusan személyit kapnak az újszülöttek