szerző:
HVG

Nemsokára eldőlhet, melyik játékos nyeri a győztesnek beígért ajándék villát az egyik kisebb kereskedelmi tévén A Nagy...

Nemsokára eldőlhet, melyik játékos nyeri a győztesnek beígért ajándék villát az egyik kisebb kereskedelmi tévén A Nagy Lehetőség címen futó, számos kritikával illetett hajléktalanshow-ban. De az is mutatja, hogy mára sokat változott az utcán, átmeneti szállásokon tengődők társadalmi-politikai megítélése, hogy hamarosan Budapesten is felállíthatják a „Hajléktalan” bronzszobrát. Legalábbis Jens Galschiot dán szobrász és politikai aktivista harminc ilyen alkotást tervez európai fővárosokban.

Egészen más figyelemben részesültek az utcán élők a fordulat évét, 1948-at követő négy évtizedben. Az 1956-os lakásfoglalások ügyét kivéve (a szegénység kényes témájával együtt) a létüket is tagadták. A kérdés először 1988-ban kaphatott nagyobb teret a sajtóban – lapunk, majd később a Népszava hasábjain – megjelent írásokban. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a puhuló diktatúrában a karhatalom elbizonytalanodó képviselői már nem az évtizedes szigorral léptek fel a fedél nélküliekkel szemben, így azok egyre gyakrabban tűntek fel közterületen, és a társadalom zavartan szembesült az addig titkolt valósággal.

Szakmai körökben persze már jó ideje kerülgették a témát, ám sokáig virágnyelven lehetett csak szólni a kérdésről: az 1970-es években például rendszerint „ifjúsági problémaként” emlegették az utcán csellengő csövezőket és a belőlük álló galeriket. Az 1980-as években ilyen fiatalokkal készített interjúkat Kőbányai János, de az 1970-es évekbeli szociográfiáiban már Csalog Zsolt is érinti ezt a problémakört. 1987-ben merte az elsők egyikeként nyomtatásban nevén nevezni a jelenséget Utasi Ágnes szociológus Hajléktalanok, csavargók című tanulmányában (a Peremhelyzetek című kötetben).

„A Kádár-korszakban az utcán nem lehetett látni hajléktalanokat, mivel a razziák, bejelentések nyomán a rendőrség begyűjtötte őket, és a tanács ügyelete szállást keresett számukra. A fővárosban ismert néhány olyan munkásszállás, például a pesti szlengben Lordok házaként emlegetett VIII. kerületi Dobozi utcai vagy a XIII. kerületi Dózsa György úti, ahova az állandó lakcímmel nem rendelkezőket bekvártélyozták” – mondja Horváth Sándor, az MTA Történettudományi Intézetének kutatója. A múltfeltárás máig nem tart ott, hogy akár csak meg lehetne becsülni az időszak „hajléktalanjainak” számát. A rendőrségi jelentésekből azonban kiderült, hogy elsősorban az utcán járőröző közegektől függött, kit minek minősítenek: közveszélyes munkakerülőnek (elterjedt rövidítéssel kmk-nak) vagy alkoholbetegnek. A fővárosnak és a nagyobb városoknak ettől függetlenül megvoltak a kedvelt hajléktalanközpontjai: Budapesten például a Blaha Lujza tér és a Felszabadulás tér (ma Ferenciek tere).

Utcára akkoriban több, olykor egymást átfedő társadalmi csoportból lehetett kerülni. Erre a sorsra juthattak a családjuktól elszökött tizenévesek, állami gondozásból megszököttek vagy felnőttként onnan kikerülők, kábítószer- és alkoholbetegek, a csavargó életmódhoz szokott idősek, vagy a börtönből szabadulók – informál Győri Péter szociológus. De olykor egészen más rétegbeliek is. Az 1950-es években például „az internálótáborok megszüntetésével nagyon sok egyén került vissza Budapestre, és mivel lakásuk nincsen, a Szállást (a Dobozi utcai munkásotthon) lepik el. Nappal csak elvannak valahol, de éjszakára a tanács ügyelete mind ide küldi” – panaszkodott egyik 1960-ban kelt jelentésében a szállás vezetője. Mindezt annak kapcsán, hogy a tanács által a hajléktalanok számára fenntartott két ágyra esténként már több mint tíz ember érkezett, és emiatt verekedések rontották az intézmény hírét. De a rendőrség az 1960-as évek közepére – elsősorban a növekvő idegenforgalom miatt – a kolduló hajléktalanokat már nem tűrte meg az utcán (ellentétben a korábbi évekkel) – áll Horváth Sándor A társadalmi gondoskodás az 1960-as években címmel a Történelmi Szemle legutóbbi számában megjelent tanulmányában. A rendszer egyébként úgynevezett pufferintézményekkel próbálta megakadályozni, hogy nagyobb tömegek kerülhessenek az utcára. Ilyenként (is) szolgáltak a munkásszállók – amelyekben az 1950-es években negyedmillióan éltek –, az ágybérletek vagy a büntetőintézetek (börtönök, büntető-nevelők, kényszer-alkoholelvonók).

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Gyűszűt soha nem koptatott, de új üzleti modellel törne be a divatvilágba Rihanna

Gyűszűt soha nem koptatott, de új üzleti modellel törne be a divatvilágba Rihanna

EP-választás 2019 – a szavazás percről percre

EP-választás 2019 – a szavazás percről percre

Nem duplázódik a családtámogatás összege, ha ikrek születnek

Nem duplázódik a családtámogatás összege, ha ikrek születnek

Barátság kőolajvezeték: szakértők szerint nagyobb a baj, mint gondolnák

Barátság kőolajvezeték: szakértők szerint nagyobb a baj, mint gondolnák

Rájöttek, miért pusztulnak sorra a szürke bálnák, és a válasz nem túl megnyugtató

Rájöttek, miért pusztulnak sorra a szürke bálnák, és a válasz nem túl megnyugtató

Elfogadták az új EU-s drónszabályokat, 2020-tól mindenkire vonatkoznak

Elfogadták az új EU-s drónszabályokat, 2020-tól mindenkire vonatkoznak