Egyre gyakrabban tűnnek fel olyan klasszikus zenei lemezek, amelyeknek a szerzői elsősorban nem komponisták, hanem ismert karmesterek. A közönség azonban nem mindig fogadja ezeket lelkesen.

„Szimfóniáim 18–24 percesek, de van 40 percig tartó darabom is. A legsikeresebbeknek egyébként a 151. és a 177. számút tekintem” – meséli a HVG-nek Leif Segerstam finn dirigens, aki mostanáig elkészült 215 szimfóniájával világrekordernek számít a zeneszerzéssel is próbálkozó ismert karmesterek között. Az Európa északi országaiban nagy tekintélynek örvendő 64 esztendős Segerstam több szimfóniát írt eddig, mint világhírű elődjei: Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart, Franz Schubert és Ludwig van Beethoven együttvéve. Alkotott még 30 vonósnégyest, 13 hegedű-, 8 gordonka- és 4 zongoraversenyművet is. Az említett egytételes 151. szimfóniát egyébként a 2003-as madárinfluenza-járvány ihlette, és a BBC Skót Szimfonikus Zenekara 2008 elején mutatta be a szerző vezényletével. Kérdés, a finn mester szimfóniái mennyire önálló kompozíciók? Mikko Heiniö finn zeneszerző szerint inkább „önálló zenei tudatfolyam darabjai. A Segerstam-szimfóniákat nem lehet bepréselni a hagyományos szimfonikus forma keretei közé. Ezekben a művekben a késő romantikus és expresszionista stílusjegyek ötvöződnek a modernista elemekkel.”

Miközben a zenetörténet komponista nagyágyúi közül Felix Mendelssohn-Bartholdy, Richard Wagner, Gustav Mahler, Richard Strauss, Igor Stravinsky, Benjamin Britten – leginkább saját darabjaik tolmácsolásával – karmesterként is nagy tekintélyt vívtak ki maguknak, kevés neves dirigens mondhatja el magáról, hogy darabjai tovább öregbítették a vezényléssel kivívott hírnevét. A fénykorát a 20. század elején-derekán élő német Wilhelm Furtwängler, az olasz Victor de Sabata, vagy az 1985-ig aktív cseh Rafael Kubelik távolról sem volt annyira érdekes papíron, mint a pódiumon – hangsúlyozza a Maestro! A karmestermítosz című, 2001-ben magyarul is megjelent könyvében Norman Lebrecht angol zenekritikus. Kettős szerepben az 1990-ben elhunyt Leonard Bernsteinen kívül napjainkban legfeljebb csak a francia Pierre Bouleznek sikerült a csúcsra kapaszkodnia.

Lehet ugyanolyan szinten művelni a dirigálást és a komponálást, csak nem egy időben – véli a több mint 150 átirat, illetve áthangszerelt kompozíció alkotója, Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója. Tény, hogy a karmesterség és a zeneszerzés kölcsönhatásban van egymással, a zenekari hangzások zeneszerzői ötleteket adhatnak a dirigensnek. „Akárcsak a zongorajátékom, a zongoraátirataim vagy a karmesteri működésem miatt, támadtak engem a hangszereléseim miatt is, ám végül megbékéltek velük is. Megjegyzem, azért kezdtem hangszerelni, mert izgatott a művekben és a szerzői szándékokban rejlő többlet kibontása. Liszt késői zongoradarabjai esetében pedig, hogy azok zenekari hangszereléseimben inkább megtalálhatják az utat a hallgatókhoz” – magyarázza Kocsis. Az átiratok annyiban új alkotások – hasonlóan az irodalmi műfordításokhoz –, amennyiben egy zongorista társalkotóvá lép elő például egy Beethoven-szonáta előadásakor, véli a fő-zeneigazgató.

Ha feltámadna, Ravel bizonyára örömmel venné zongorára írt Toccatájának nagyzenekari hangszerelését – morfondíroz egy kérdésen a francia komponista több művét újjáformáló Kocsis. Bartók viszont szerinte nem örülne, hogy ennyi, általa nem igazán kedvelt fiatalkori zongoradarabját meghangszerelte. Ahogy félő, Szergej Rahmanyinov sem lelkesedne, hogy késői dalainál a hihetetlenül nehéz zongorakíséreteket átültette nagyzenekarra. Pedig csupán „azért tettem, mert így gyönyörűen meg tud szólalni minden, amit a zongorista csak kínosan erőlködve képes kicsikarni a hangszerből.”

Az átírók közül az orosz Vladimir Ashkenazy még Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művének is nekifutott, többek között Maurice Ravel után. Számos brit dirigens – Sir Thomas Beecham, Sir John Barbirolli és Sir Charles Mackerras – is jeleskedett e műfajban. Barbirolli például Händel-darabokat írt át klarinétra és brácsára, de megihlette őt Pergolesi és Corelli több szerzeménye is.

A múlt század leginvenciózusabb karmester–komponistájának a legtöbben Furtwänglert tekintik, mert nagy alapossággal munkálkodott a maga három szimfóniáján. A kritikusok azonban sem a nagy dirigens szimfóniáinak saját maga vezényelte lemezfelvételeit, sem a néhány éve Daniel Barenboim és a Chicagói Szimfonikusok által feltámasztott 2. szimfóniájának cd-felvételét nem érezték elég meggyőzőnek. A már idézett Lebrecht például a grandiózus, közel másfél órás darabot gazdag harmóniavilága és látványos hangszerelése ellenére sem tartja többre egy „vasárnapi komponista” Bruckner stílusára hajazó kompozíciójánál. Kocsis azonban kiemeli, hogy a zeneszerzés Furtwängler vagy az ugyancsak komponáló Otto Klemperer esetében is óriási pluszt adott más szerzők interpretálásához. Klemperer arra a kérdésre, minek tekinti magát, komponáló dirigensnek, vagy érdemtelenül mellőzött zeneszerzőnek, önkritikusan azt válaszolta: „Hogy ne tűnjek túl arrogánsnak, csak azt szeretném, ha mint jeles zeneszerző maradnék meg az emberek emlékezetében. Ám ha az emberek gyengének tartják a darabjaimat, akkor a legjobb volna, ha komponistaként nem is emlékeznének rám.”

A magyarok közül a múlt századi mezőnyből kiemelkedő Doráti Antal mielőtt 1941-ben Amerikában letelepedett, a monte-carlói Orosz Balett zeneigazgatója volt, ami után érthető, hogy komponistaként számos balettkompozícióval rukkolt elő. Magdalena című, 1961-es balettjének zenéjéből külön szvit is készült Hét zenekari darab címen, amit pár éve cd-re vettek. A clevelandi zenekart 1970-ig irányító magyar származású Széll György pedig tizenhat évesen, 1913-ban írta a harmóniáiban Richard Straussra emlékeztető Variációk saját témára című szimfonikus művét, amit néha ma is játszanak.

A ma is élő komponista-karmesterek közül kétségkívül a 84 esztendős francia Boulez vitte a legtöbbre. Műveit gyakran játsszák a nagy hangversenytermekben, ellentétben a finn Segerstam alkotásaival. Szakértők emlékeztetnek rá, hogy Boulez előbb zeneszerző volt, és csak az 1950-es évek végétől vette a kezébe a pálcát.

Operát is író dirigens a 20. század zenéjének avatott tolmácsolójaként ismert 65 esztendős Eötvös Péter – akinek Három nővérét számos rangos zenei díjjal is kitüntették –, valamint az amerikai Lorin Maazel és a berlini születésű amerikai André Previn. Utóbbinak Tennessee Williams A vágy villamosa című színműve alapján írt operáját San Franciscóban mutatták be 1998-ban, de a publikum csupán a neves dirigensnek kijáró udvarias tapssal fogadta. A szerző ennek ellenére már írja Alessandro Baricco Selyem című novelláján alapuló második operáját. Maazel dirigens csodagyerek volt, nyolcévesen debütált karmesterként, tizenkét esztendős korában pedig már több szimfonikus zenekart is dirigált egy amerikai turnén. Az 1982 és 1984 között a bécsi Staatsopert is irányító, ma 78 esztendős zenész George Orwell 1984 című művéből készült librettóra komponált három óra tizenöt perc hosszúságú operát, amelynek 2005-ben a londoni Covent Gardenben volt a premierje. A Times kritikusa szerint Maazelnek „nincs saját zenei nyelve, az opera inkább színmű, amit csak véletlenszerűen társítottak a zenével, ráadásul a darab rendkívül hosszúnak tűnt, egy óra bőven elég lett volna belőle”.

LINDNER ANDRÁS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Tóta W.: Tarlós Istvánt várják a mikrofonnál

Tóta W.: Tarlós Istvánt várják a mikrofonnál

"Mi a társadalom letükröződése vagyunk, és igenis meg kell mutassuk magunkat!"

"Mi a társadalom letükröződése vagyunk, és igenis meg kell mutassuk magunkat!"

Szenvedélyesen lopkodta az autóemblémákat egy férfi Budapesten

Szenvedélyesen lopkodta az autóemblémákat egy férfi Budapesten

Nyolcvanezer háztartásban még mindig nincs áram Japánban

Nyolcvanezer háztartásban még mindig nincs áram Japánban

Azért ütötte le a vendéget a biztonsági őr, mert üres üveget rugdosott a járdán

Azért ütötte le a vendéget a biztonsági őr, mert üres üveget rugdosott a járdán

Kövér szerint az ellenzék polgárháborút akar

Kövér szerint az ellenzék polgárháborút akar