A nagy európai dalszínház-alapítási láz idején, 125 éve megnyitott pesti Operára ritkán figyeltek fel az országhatárokon túl is, noha az átmeneti aranykorszakok erre predesztinálták.

„Mindenható ura lehetek egy [ugyan]akkora intézménynek, mint a bécsi Opera – és ugyanakkor első karmester. Felelősséggel csak a miniszternek tartozom, és egyetlen tollvonással rendelkezésemre áll egymillió forintos kincstár” – lelkesedett 1888-ban a 28 esztendős Gustav Mahler szüleihez írt levelében. A cseh származású zeneszerző-karmestert Beniczky Ferenc kormánybiztos csábította Lipcséből a Magyar Királyi Operaházhoz fő-zeneigazgatónak, a lelkes Mahler pedig – idézi nyitóbeszédét Norman Lebrecht Maestro! A karmestermítosz című könyvében – megígérte, hogy a házat „Magyarország művészi törekvéseinek gyújtópontjává és nemzeti büszkeségévé avatja”. A cél érdekében gyorsan átképezte a zenekart, és maga dirigálta a legtöbb előadást is. Olyan sikerrel, hogy Johannes Brahms, a romantikus német szimfonikus zene mestere – aki arról volt híres, hogy magánpáholyában rendre végighorkolta az opera-előadásokat – állítólag az egyik Don Giovanni-előadáson kerevetjéről felpattanva, lelkendezve kiáltotta: „Csodálatos! Remek ez az ember!” Majd amerre járt, azt terjesztette, hogy aki igazán jó Don Giovannit akar hallani, az menjen Pestre.

Szép reményekre jogosíthatott mindez alig négy esztendővel az operaház 1884-es premierjét követően, főleg annak ismeretében, hogy presztízsét tekintve az induló pesti zenepalota finoman szólva sem volt azonos súlycsoportban a bécsi, milánói, párizsi és berlini Operával – fogalmaz a HVG-nek Jutta Toelle német színháztörténész. Bár ezzel nem volt összefüggésben, hírének az sem tett jót, hogy már a házavatást is hatalmas botrány kísérte. Történt ugyanis, hogy a drezdai operaházat és a párizsi Garnier Operát modelljeinek tartó Ybl Miklós tervei alapján épített neoreneszánsz épületre kíváncsi tömeg a megnyitón bezúdult az előcsarnokba, ahonnan csak a karhatalom tudta nagy nehezen kiűzni. A dulakodás zaja ellenére ugyan tovább szólt a fő-zeneigazgató-komponista, Erkel Ferenc zenéje, ám az ünnepségen részt vevő Ferenc József császár panaszt tett Tisza Kálmán miniszterelnöknél, és a botrányba végül belebukott az egyéb ügyeit korábban rendre megúszó korrupt pesti rendőrfőkapitány, Thaisz Elek (HVG, 2009. május 23.).

HVG

Ybl épülete egyébként tökéletesen megfelelt a korabeli elvárásoknak, miszerint grandiózusnak és reprezentatívnak kell lennie – hangsúlyozza a Budapesten élő ukrán származású operatörténész, Markian Prokopovych. Sőt, szerinte bizonyos szempontból a pesti Opera megelőzte a korát. Színpad-technikailag mindenképpen, hiszen a berendezések működtetésére, a vasszerkezetek mozgatására – elsőként Európában – a bécsi Asphaleia cég hidraulikával működő gépezetét alkalmazták.

Operaépítészeti vonalon azonban Yblnél jóval ismertebb nevekre figyelt akkoriban a világ. Így például a német Gottfried Semperre, a francia Charles Garnier-ra, illetve a bécsi Operát megálmodó párosra: Eduard van der Nüllre és August Sicard von Sicardsburgra. No meg a korszak olyan termékeny építészeire, mint a bécsi Ferdinand Fellner és Hermann Helmer. Ők közösen 43 színházat terveztek 1870 és 1914 között, köztük a grazi és a zürichi operaházat, a bécsi Konzerthaust, de a pesti Vígszínházat és a szegedi Nemzeti Színházat is.

Kérdés, miért volt szükség önálló Opera építésére a pesti (akkor) Sugár úton – morfondírozik Prokopovych –, hiszen a városban két másik színházban, a Nemzetiben, illetve a Német Színházban is játszottak operákat. Szerinte ez egyértelműen presztízskérdés volt, a 19. század vége felé ugyanis jóformán nem volt olyan nagyváros Európában, ahol ne működött volna Wagner monumentális darabjainak előadására is alkalmas operaház. A túl sok színházhoz azonban „nem nőtt föl” a pesti közönség, legalábbis az első évtizedekben alig hatvan százalékos látogatottsággal mentek az előadások.

Szakmailag a pesti dalszínház korántsem tartozott a 19. század végi európai operajátszás hangadói közé. A HVG kérdésére Prokopovych például a milánói Scalát, a drezdai Semperopert és a párizsi Grand Operát tette a képzeletbeli toplista élére, míg Peter Stachel bécsi zenetörténész a Scala és a velencei La Fenice után a párizsi Nagyoperát, a londoni Covent Gardent, valamint a berlini királyi operaházat említette. Jutta Toelle ugyanakkor azt fejtegette, hogy nehéz efféle listát összeállítani, mivel más-más sorrend alakul ki, ha például a tekintélyt a jelentős ősbemutatók száma, az operaházak anyagi helyzete, a sajtóvisszhang vagy éppen a művészsztárok vendégfellépései alapján mérik.

Az ősbemutatók alapján egyébként a Scala kerülne az élre, ahol Gioacchino Rossini, Gaetano Donizetti és Vincenzo Bellini számos operáján kívül Giuseppe Verdi Otellóját és Falstaffját is elsőként adták elő. A második a Richard Wagner és Richard Strauss számos fontosabb premierjének helyet adó drezdai Semperoper lenne, a harmadik pedig a bécsi Hofoper. A pesti Opera legfeljebb azzal dicsekedhet, hogy nem egy darabot sikerült az ősbemutató után szinte elsőként elhozni a magyar publikumnak. Így például az Otellót és Pietro Mascagni Parasztbecsületét már a premierek évében: 1887-ben, illetve 1890-ben. Vagy az ősbemutató után egy évvel, 1893-ban került színpadra Ruggero Leoncavallo Bajazzókja, 1894-ben Giacomo Puccini Manon Lescaut-ja. A pesti Operában jószerivel csak magyar mű premierjét tartották, így például – Egisto Tango fő-zeneigazgatósága idején, az 1910-es években – Bartók Béla A fából faragott királyfi balettjáét és A kékszakállú herceg vára operájáét.

Hiába volt a tekintélyes európai operaházakhoz való felzárkózással is kecsegtető három mahleri esztendő (1888–1891), „Mahler sok volt a provinciális Pestnek” – mutat rá egy tipikus budapesti jelenségre Karczag Márton, a Magyar Állami Operaház archívumának munkatársa. Amikor ugyanis Beniczky kormánybiztost gróf Zichy Géza váltotta, a sajtó a korábbinál is hevesebben kezdte támadni Mahlert, akinek egyebek között azt sem nézték el, hogy időnként kalap nélkül jelent meg az utcán. Zichy csökkentette a fő-zeneigazgató hatáskörét, és átvette a művészi irányítást is, ami ellen hiába protestált a Pestre A Rajna kincsét, a Walkürt és a Parasztbecsületet is elhozó Mahler. Az öntörvényű, művészi kérdésekben megalkuvást nem ismerő fő-zeneigazgatótól a kormánybiztos annyira szeretett volna megszabadulni, hogy saját zsebből kifizette a végkielégítését, Mahler pedig elszegődött karmesternek a hamburgi Városi Színházba.

Nem bántak jobban Pesten másokkal sem – teszi hozzá Karczag –, számos tehetség távozott idő előtt az intézményből, amely a 19. század végén olyannyira hanyatlásnak indult, hogy időnként még ideiglenes bezárása is felmerült. A második fénykor Radnai Miklós 1925-ös igazgatói kinevezésével köszöntött be, amikor a bécsi operaházzal vívott presztízsverseny idején Sergio Failoni lett a fő-zeneigazgató, a pulpituson pedig olyan „nevek” tűntek fel, mint Ferencsik János vagy Solti György. A háború után, 1947-től Tóth Aladár direktor hívta Pestre Otto Klemperer karmestert, akinek 1950-ig tartó működését tartják az operaház harmadik aranykorszakának. A Mahlerhez hasonlóan öntörvényű, breslaui születésű zsidó származású dirigens azonban a remek előadások ellenére sem tudott a sajtó és a publikum szívébe férkőzni. A legendárium szerint például soha nem bocsátották meg neki, hogy egyszer esős időben gumicsizmában ment be vezényelni. Pedig a sajátos magyar viszonyokhoz való idomulási hajlandóságát azzal is jelezte, hogy 1949 októberében, ausztráliai vendégszereplése idején sürgönyileg kérte leányát, jegyezzen a nevében (közel másfél évi átlagkeresetnek megfelelő) tízezer forintot az önkéntesnek hazudott tervkölcsönre.

A direktorként és rendezőként is tekintélyes Nádasdy Kálmán 1959 és 1966 közötti regnálása alatt a korábban a világtól elzárt Opera ismét nyitni kezdett, a társulat vendégszereplésekre indult, Budapesten pedig az operavilágnak – az olasz Maria Callas, illetve Renata Tebaldi szoprándívákon kívül – szinte minden korabeli sztárja megfordult. Igaz, legtöbbjük nem az Operában, hanem a „második operaházként” funkcionáló, nagyobb befogadóképességű Erkel Színházban lépett fel.

LINDNER ANDRÁS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szennyezett orosz olaj fenyegetheti Magyarországot

Szennyezett orosz olaj fenyegetheti Magyarországot

Egy ideális világban Keanu Reeves léggitározna a tiszteletére rendezett filmfesztiválon

Egy ideális világban Keanu Reeves léggitározna a tiszteletére rendezett filmfesztiválon

Eltűnt Fafula Mirella

Eltűnt Fafula Mirella

Vállalkozót keresnek az esztergomi Mária Valéria Hotel befejezésére

Vállalkozót keresnek az esztergomi Mária Valéria Hotel befejezésére

A magyar határtól nem messze lehet egy új Volkswagen-gyár

A magyar határtól nem messze lehet egy új Volkswagen-gyár

Hiperaktív, aspergeres és a többi címke – árt vagy használ a gyereknek?

Hiperaktív, aspergeres és a többi címke – árt vagy használ a gyereknek?