szerző:
HVG

Negyedszázaddal kivégzése után egy róla készült film révén újra a francia–orosz kapcsolatok botránykövévé vált a hidegháború egyik leghíresebb kettős ügynöke, Vlagyimir Vetrov.

Napjaink egyik legnépszerűbb orosz színésze, Szergej Makoveckij a Charles de Gaulle repülőtérre tartott 2008 tavaszán, amikor a taxiban váratlanul megcsörrent a telefonja. Alekszandr Avgyejev párizsi orosz nagykövet hívta, hogy figyelmeztesse: ha elvállalja azt a filmszerepet, amelynek kedvéért jelmez- és sminkpróbára a francia fővárosba utazott, egyszer s mindenkorra tönkreteheti a karrierjét. Szavainak nyomatékot adott, hogy akkoriban már Moszkva-szerte rebesgették, Avgyejevből hamarosan kulturális miniszter lesz. Hazaérve az orosz sztár sietve közölte is Christian Carion francia rendezővel, hogy visszalép. Mi több, pár nappal később Carion orosz partnere, az Oscar-díjas Nyikita Mihalkov is bejelentette, hogy producercége „legyőzhetetlen” akadályba ütközött, és a korábbi megállapodás ellenére nem tudja megszervezni a tervezett opus moszkvai forgatását. Így a francia mozikban a minap bemutatott Farewell-ügy című film jeleneteit végül Kijevben vették fel, a Makoveckijnek szánt szerepben pedig Emir Kusturica bosnyák rendező ugrott be.

„Az orosz nép soha nem értené meg, hogy egy árulót védelmez” – vágta állítólag Makoveckij fejéhez Avgyejev. Való igaz, Carion filmje magányos és tragikus hősként ábrázolja a hidegháború egyik legnagyobb, ám kevéssé ismert kémsztorijának főszereplőjét, Vlagyimir Vetrov KGB-alezredest, aki 1981 márciusa és 1982 februárja között lényegében anyagi ellenszolgáltatás nélkül több ezer oldalnyi szigorúan titkos dokumentumot adott át a francia elhárításnak, az őt Farewell fedőnévvel ellátó DST-nek. A film forgatókönyve állítólag a hírhedt szovjet titkosszolgálat egy másik volt tisztjéhez, Vlagyimir Putyin orosz kormányfőhöz is eljutott, aki ugyancsak felháborítónak tartotta. Az már a sors furcsa fintora, hogy Avgyejev közvetlenül is megtapasztalhatta Vetrov ténykedésének következményeit. Első titkárként dolgozott a párizsi szovjet nagykövetségen, amikor 1983. április 5-én a francia hatóságok nagy csinnadrattával kiutasították 46, a francia fővárosba akkreditált kollégáját, egytől egyig a KGB és a katonai hírszerzés, a GRU tisztjeit. A KGB külső felderítését irányító Vlagyimir Krjucskov – későbbi KGB-elnök – orrát külön is megfricskázták: bár nem volt érintett, fiát, Szergej Krjucskovot is persona non gratának nyilvánították.

Francois Mitterrand francia elnök személyesen választotta ki a kiutasítandó személyeket arról a több mint 200 nevet tartalmazó listáról, amelyet Vetrov állított össze a nyugati országokban működő szovjet ügynökökről. A párizsi szovjet nagykövet hiába protestált a példátlan, megalázó lépés miatt, a lélegzete is elakadt, amikor a külügyminisztériumban meglengették előtte a vaskos Farewell-dosszié egyik szupertitkos anyagát, egy éves jelentést a KGB ipari kémkedés területén elért eredményeiről. Mitterrand azért szánta rá magát a látványos demarsra, mert előzőleg kiderült, hogy a moszkvai francia nagykövetség telexeibe szerelt poloskák segítségével a KGB 1976 óta a képviselet minden ki- és bemenő üzenetét elfogta. A franciáknak ráadásul nem sok vesztenivalójuk volt, hiszen Farewell régóta nem jelentkezett, s addigra az is kiderült, miért. Vetrovot egy – máig tisztázatlan körülmények között – egyidejűleg elkövetett gyilkosság és emberölési kísérlet miatt 12 évi börtönbüntetésre ítélték, és egy Irkutszk környéki munkatáborban raboskodott. A párizsi kiutasítási botrány után a KGB számára már gyerekjáték lehetett kinyomozni, ki tehet a szovjet hadiipari hírszerzés lefejezéséről. Vetrovot 1985 januárjában – Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése előtt két hónappal – kivégezték.

A Farewell létezését – valódi nevének említése nélkül – 1986-ban publikált monográfiájában elsőként feltáró francia Thierry Wolton minden idők egyik legnagyobb kémjéhez, a második világháború előtt és alatt Moszkvának dolgozó, a Szovjetunió elleni német támadás időpontját pontosan előre jelző Richard Sorgéhoz hasonlította Vetrovot. Szerinte a nyolcvanas évek elején a hidegháborús feszültség mellett ez az epizód is nagyban hozzájárult a kelet–nyugati kapcsolatok megromlásához. A témában szintén alapműnek számító és a film bemutatásához időzítve újra kiadott könyvében az orosz Szergej Kosztyin és a francia Éric Reynaud abban látja a Farewell-akta jelentőségét, hogy az felfedte, milyen erősen rá volt utalva a műszaki-tudományos kémkedésre a szovjet hadiipar, s ily módon arra ösztönözte az Egyesült Államokat és a NATO-t, hogy újabb, reménytelen technológiai versenybe hajszolja bele a Szovjetuniót. Vetrov kettős ügynökké válásának bonyolult lélektani hátterét boncolgatva a könyv eloszlatja azt a nyugati szakirodalomban elterjedt mítoszt, miszerint a szovjet tisztet ideológiai megfontolás, harcos antikommunizmus, netán a francia kultúra iránti vonzódás vezérelte volna. De elveti azt a félhivatalos orosz tézist is, hogy saját züllöttségének és haszonlesésének lett volna az áldozata. Magánéleti és szakmai csalódásai mellett elsősorban azzal magyarázzák tettét, hogy megundorodott a protekciós kádergyerekek gyűjtőhelyévé vált KGB-ben uralkodó nepotizmustól, s frusztrációja egy ponton valóságos bosszúvággyá vált. Miként Raymond Nart, a DST szovjet részlegének egykori vezetője egy friss interjúban fogalmazott, Vetrov „olyan károkat akart okozni a KGB-nek, hogy az soha ne térjen magához”. Moszkvai összekötőinek Vetrov húsz-egynéhány találkájuk alkalmával olyan mennyiségű anyagot adott át zömmel mikrofilmen, hogy a – kizárólag Franciaországban tevékenykedő – DST párizsi központjában nem győzték azokat franciára fordítani.

Vetrov neve 1990-ben jelent meg először a szovjet sajtóban. Bár Wolton könyvét belső terjesztésre azonnal lefordították oroszra, a Farewell-dosszié tabu maradt, olyannyira, hogy például Oleg Gorgyievszkij és Christopher Andrew a szovjet titkosszolgálatok történetét feldolgozó 1990-es kötetének két évvel későbbi, „csonkítatlan” moszkvai kiadásából a Farewellre vonatkozó fejezetet egyszerűen kihagyták. Az orosz érzékenységnek „szakmai” oka is lehet. Vetrov lebukása után az általa feladott, de megdönthetetlen bizonyítékok híján nem háborgatott, Nyugaton beépített ügynököket a szovjet, majd az orosz titkosszolgálat hosszú évekre „altathatta”, így elképzelhető, hogy a Farewell-ügy egyik-másik szála a mai napig elvarratlan.

Vetrov nem csak a szovjet–amerikai geopolitikai játszma utolsó fordulójának vált kulcsszereplőjévé. Hatalmas politikai tőkét kovácsolt a Farewell-dossziéból az 1981 májusában megválasztott Mitterrand is, aki azzal, hogy négy kommunista minisztert vett be a kormányába, fekete bárány lett Ronald Reagan szemében. Az amerikai elnök azonban egy csapásra levetkőzte előítéleteit, amikor a G7-ek 1981. júliusi torontói csúcsértekezletén Mitterrand beavatta a Farewell-ügybe. „Alkalom nyílt arra, hogy megmutassuk az amerikaiaknak, mások is lehetünk, mint lakájok. Olyan fegyver került a kezünkbe, amilyen nekik soha sem volt” – idézte fel az eseményeket a minap a L'Express francia hetilapban Marcel Chalet, a DST akkori főnöke. Elmesélte azt is, hetekig várt arra, hogy referálhasson Mitterrand-nak. A belügyminiszter ugyanis a kormány ülésein nem mert szólni az elnöknek, mert Mitterrand balján a kommunista közlekedési miniszter „mindig fülelt”.

VIDA LÁSZLÓ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Félrement: Dániai bálnamészárlással támadta be a brazil elnök a norvégokat

Félrement: Dániai bálnamészárlással támadta be a brazil elnök a norvégokat

Kínai kézbe kerülhet a mátyásföldi Ikarus park

Kínai kézbe kerülhet a mátyásföldi Ikarus park

A Bakáts téren rabolt és verekedett, keresi a rendőrség

A Bakáts téren rabolt és verekedett, keresi a rendőrség

Tovább folytatódik az Open Arms kálváriája

Tovább folytatódik az Open Arms kálváriája

Az északírek többsége támogatná a tartalékmegoldást

Az északírek többsége támogatná a tartalékmegoldást

125 embert igazoltattak a rendőrök egy angyalföldi illegális gyorsulási versenyen

125 embert igazoltattak a rendőrök egy angyalföldi illegális gyorsulási versenyen