A nagy erők felvonultatása és a többéves előkészítő munka tükrében soványka eredménynek tűnik a népesedési kormánybizottság által a múlt héten közzétett népesedéspolitikai programkoncepció. A társadalmi vitára bocsátott anyagban kevés a konkrétum, s a kitűzött célok is homályosak.

Kedvezően befolyásolhatja az általános iskola első négy osztályában tavaly bevezetett buktatási tilalom a magyarok gyermekvállalási hajlandóságát. Javulhatnak a magyarok életesélyei - s így a halálozási mutatók is - a kormány olyan intézkedései révén, mint a szelektív hulladékgyűjtés fejlesztéséhez vagy a megújuló energiaforrások felhasználásához (például napkollektorok beszerzéséhez) nyújtott állami támogatás. Egyebek közt ilyen összefüggések is olvashatók a kormány népesedéspolitikai koncepciójában.

Miközben a dokumentum készítői a demográfiai helyzet alakulásával meglehetősen távoli asszociációktól sem riadtak vissza, a jövő teendőit felvázoló koncepcióba "belapátoltak" olyan intézkedéseket is, mint például az akadálymentes környezet megteremtése, amely - való igaz - a "babakocsis anyák" érdekeit is szolgálja. De visszaköszönnek a dokumentumban a kabinet tavaly nyáron elfogadott, Elsőbbséget a gyerekeknek! elnevezésű cselekvési programjában megfogalmazottak is (HVG, 2003. július 26.), így például az, hogy - egyebek mellett pelenkázók kialakításával, a kapcsolók áthelyezésével - könnyebbé kell tenni a közintézmények használatát a gyerekek, gyermekesek számára.

Túlságosan sok idő telt el - kevés látható eredménnyel - a még az előző kormányzati ciklusban, 2001-ben életre hívott népesedési kormánybizottság működésének kezdete óta (HVG, 2002. szeptember 28.), és a program szerkesztői vélhetően már csak ezért is illendőnek tartották, hogy ennyi előkészület után tekintélyes terjedelmű anyag szülessék. "Komoly méretet" kellett produkálni azért is, mert a koncepciót egy olyan rangos testület jegyzi, amelynek feje a mindenkori miniszterelnök, s amelyben az elmúlt három évben - rövidebb-hosszabb ideig - nem kevesebb mint 28 miniszter és 13 felkért szakember dolgozott (lásd Névsor című írásunkat), jelenlegi titkára pedig - Szekeres Imre (MSZP) - politikai államtitkárként látja el feladatait. A kedvezőtlen demográfiai trendeket - a népesség csökkenését és öregedését - bemutató (a 21 oldalnyi leíró jellegű mellékletet nem számítva 39 oldalas) program önmagában nem is lenne kevés, ha a terjedelem jelentős részét nem a már fentebb idézettek, illetve olyan kommunikációs panelek foglalnák el, mint a "tudás alapú társadalom létrehozása", "az egészségtudatosság erősítése", "élethosszig tartó tanulás", "nagyobb esély, nagyobb jólét".

Konkrét javaslat alig-alig bukkan fel az anyagban. Még ahol nyilvánvaló helye lenne a gyakorlatias megközelítésnek, az egyértelmű beszédnek, ott is általában olyan megfogalmazásokkal térnek ki a szerzők a feladat elől, mint például az, hogy "figyelmet érdemel a terhes nőknek és gyermekes anyáknak, az egyenlő esélyt biztosító bánásmód jó gyakorlatainak (good practices) terjesztése". A konkrétumok hiánya miatti bírálatokat jó előre kivédendő, a dokumentum készítői hangsúlyozzák, hogy a kormány múlt évi utolsó ülésén elfogadott koncepció csak az első fázisa a népesedéspolitikai program elkészítésének, s erre a következő hónapokban lezajló társadalmi vita tapasztalatai alapján ráépül még a kabinet intézkedési terve. Ami persze praktikusan azt jelenti, hogy végrehajtható, a jelenlegi parlamenti ciklus végén számon kérhető népesedéspolitikai program aligha várható. Az újsághirdetésként a múlt héten rövidített formában is közzétett dokumentum a szerkesztők ars poeticája szerint nem akar több lenni, mint ami "egyfelől elvi, politikai irányokat rögzít, másfelől a politikai cselekvés gyakorlatias irányát is kijelöli".

Csakhogy még a cél kijelölése sem teljesen világos. A dokumentum nem foglal állást abban, milyen megfontolások vezetik a kormányt, amikor befolyásolni akarja a népesedési folyamatokat: gazdasági érdekből teszi-e ezt, hogy ne boruljon fel az aktívak és inaktívak közti egyensúly, vagy közrejátszanak benne magasztosabb célok is, például a nemzet fennmaradásáért való aggodalom. Miként homályban marad az is, milyen állapot elérése a cél. Pedig korántsem mindegy, hogy a népesség reprodukciós képességének visszaállítása-e a kitűzött feladat, vagy csak a fogyás ütemének megállítása. A jelenlegi születésszám (lásd ábránkat) mellett ugyanis megközelítőleg száz évre kellene feltornászni az emberek várható élettartamát a mostani, 10 millió körüli népességszám fenntartásához, vagy a teljes termékenységi arányszámot - vagyis hogy egy nő hány gyermeket szül az élete során - kellene 1,3-ról három fölé növelni.

A koncepció már a kiinduló helyzet rögzítésekor beéri olyan demográfiai közhelyekkel, hogy a "magyarok gyermekszeretők", - azaz csak a körülmények miatt vállalnak kevesebb gyermeket a tervezettnél -, ami ráadásul már régen nem teljesen igaz. A dokumentum például nem vesz tudomást a Magyarországon is terjedő tudatos gyermektelenségről. Míg ezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy évtizeddel ezelőtt készült vizsgálatai szerint még csak a felnőttek kevesebb mint 3 százaléka ismerte el szalonképes álláspontnak, egy tavalyi felmérés szerint a 25 évesnél fiatalabb nők 10 százaléka, a hasonló korú férfiaknak pedig több mint 15 százaléka így is tervezte leélni az életét.

Még súlyosabb hiányosságnak tűnik, hogy a dokumentum nem foglalkozik a párkapcsolati formák megváltozásából eredő sajátosságokkal sem - ami nem azt jelenti, hogy pro vagy kontra állást kellene foglalnia a házasság vagy az élettársi kapcsolatok preferálása mellett, ám a jövőbeni intézkedések "irányát" meg kellene hogy határozza. Ezt a témakört a koncepció gyakorlatilag elintézi azzal, hogy "felülvizsgálandóak azok az indirekt módon megjelenő normák és minták, amelyek a jelenkori társadalmi körülményekhez inadekvát férfi-női, családi és együttélési modelleket jelenítenek meg az olvasókönyvekben és más iskolai tananyagokban". Érthetetlen az is, miként maradhatott ki egy népesedési folyamatokkal kapcsolatos anyagból a terhességmegszakítások problémaköre.

A meglehetősen mozaikszerű koncepcióból még a prioritásokat is nehéz kihámozni. Egy fontosabb "sodrásirány" a "női esélyek jobbítását célzó feltételrendszer megteremtése" - így például a nők részmunkaidős foglalkoztatása, munkába való visszatérésének megkönnyítése, illetve a hátrányos megkülönböztetésük elleni küzdelem. A gyermekvállalás kockázatát hangsúlyosan egyfajta munkaerő-piaci problémaként kezelő koncepcióból ugyanakkor szinte teljesen hiányoznak a férfiak, az apák. Pedig például a skandináv országok példája azt mutatja, hogy azoknál a családoknál, ahol az első gyermek születésekor az - esetleg munka nélküli - apa vette igénybe a gyermektámogatási formákat, ugrásszerűen megnőtt a második gyermek születésének valószínűsége.

A koncepció központi kérdésként kezeli a "munkahely vagy gyereknevelés" csapdahelyzet feloldását, a szerzők azonban ezzel valójában egyetlen társadalmi csoport, a felsőfokú végzettségűek helyzetét tekintik kiindulási alapnak. Az idevágó hazai kutatásokból - mint azt a Századvég folyóirat legutóbbi számában közölt népesedéspolitikai összeállítás is alátámasztja - az derül ki, hogy az elmúlt évtizedben nem a diplomás társadalmi csoportban, hanem a középfokú végzettséggel, érettségivel, szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők körében esett vissza leginkább a termékenység. Nekik pedig nem annyira a munkaerőpiacra való visszatérés a fő problémájuk, nem a karrierjüket féltik, hiszen - leegyszerűsítve - "pénztárosi állás mindig lesz", hanem az, hogy a támogatásokból nem tudna megélni a család, ezért nem adhatják fel, még átmeneti időre sem, a munkahelyüket.

A családtámogatásokkal kapcsolatban a koncepció tartalmaz előremutató javaslatokat: bevezetnék például a "negatív jövedelemadót" (azaz a családi adókedvezményeket jövedelmük alapján levonni nem tudó szülők pénzben kapnák meg, amit kedvezményként nem tudnak érvényesíteni). Meghonosítanák továbbá a differenciált családi pótlékot, ami - tekintettel arra, hogy a gyermekszegénység a felmérések szerint elsősorban a legkisebbeket érinti - emelt összegű ellátást biztosítana a gyermek 6 éves koráig. Olyan politikai-gazdasági miliőben azonban, amelyben időről időre felmerül a gyermekneveléssel kapcsolatos alanyi jogú juttatások megnyirbálásának ötlete (a múlt héten épp az SZDSZ pedzegette ezt), minden pozitív intézkedés csak átmenetinek tűnik fel, amire hosszabb távon - márpedig a gyermeknevelés ilyen - nemigen lehet alapozni.

Pusztán "önerőből" aligha fog sikerülni a demográfiai mutatók javítása, ezzel a koncepció is számol. A migrációról szóló fejezet ugyanakkor azt az optimista forgatókönyvet tekinti alapnak, hogy Magyarország célország lesz az unióból és más országokból érkezők számára, a magyar fiatalok pedig - ha rövidebb-hosszabb időre elhagyják is az országot - a külföldön szerzett tudást a honi munkaerőpiacon fogják hasznosítani. Az ehhez szükséges feltételek biztosításáról azonban többnyire ismét csak általánosságokat lehet olvasni: befogadónak, toleránsnak kell lenni. De utópiának tűnik az is, hogy Magyarország képes lesz olyan migrációs politikát folytatni, amely egy időben tudja vonzó letelepedési célponttá tenni az országot, úgy, hogy közben gyengülhet a határon túli magyar értelmiségre gyakorolt elszívó hatás.

DOBSZAY JÁNOS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Társadalom

Névsor

A népesedési kormánybizottságnak a kulturális és tudományos életből felkért szakértői:Balogh János ökológus...

A közmédia egyik vezetője Hadházynak: Tökéletesen jónak látom a közmédia híradóit

A közmédia egyik vezetője Hadházynak: Tökéletesen jónak látom a közmédia híradóit

Nem túl meglepő módon cáfolta Korda György a melegségéről szóló pletykákat

Nem túl meglepő módon cáfolta Korda György a melegségéről szóló pletykákat

Súlyos vereséget szenvedett Theresa May a brit parlamentben, kérdéses, mi lesz a Brexittel

Súlyos vereséget szenvedett Theresa May a brit parlamentben, kérdéses, mi lesz a Brexittel

100 ezer forintra büntette a rendőrség a Momentum szombathelyi elnökét

100 ezer forintra büntette a rendőrség a Momentum szombathelyi elnökét

Miben és hogyan segíthet a figyelő hallgatás?

Miben és hogyan segíthet a figyelő hallgatás?

Több RAM-ot olcsóbban? Érdemes lesz kivárni a Google új telefonját

Több RAM-ot olcsóbban? Érdemes lesz kivárni a Google új telefonját