A büntetőeljárás során - az egyszerű utcai igazoltatástól a bírósági büntetéskiszabásig - egyre csökkenő mértékben ugyan, de végig kimutatható némi hátrányos megkülönböztetés a roma terheltekkel szemben. Ezt állapítja meg a Magyar Helsinki Bizottság publikálás előtt álló, ügyészi-bírói körökben erősen vitatott tanulmánya.

"Az előítéletes nyomozó rossz nyomozó, olyan irányba tereli el az eljárást, ahol nem lehet tettest fogni" - mondta Kacziba Antal nyugalmazott rendőr tábornok a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) által szervezett múlt csütörtöki szakmai konferencián. Ezen a büntető igazságszolgáltatásban érvényesülő - esetenként Kacziba véleményének is ellentmondó - cigányellenes diszkriminációról készített tanulmány részleteit vitatták meg.

A kriminológiai "cigánykutatást" némileg megnehezíti, hogy hivatalosan a rendőr, a bíró vagy a fegyőr nem tarthatja nyilván a terheltek etnikumát, sőt meg sem kérdezheti. Így azt sem lehet megmondani, hogy az ország lakosságának 5-7 százalékára becsülhető roma népesség arányához viszonyítva "reprezentatívan", illetve a fölött vagy alatt vannak-e jelen az elítéltek, az előzetes letartóztatásban lévők vagy a szabadságvesztés-büntetésüket töltők körében. Korábban több fegyintézetben kikérdezéses vizsgálatokat végeztek, megszólaltatták a fogvatartottakat, valamint becslést kértek a fegyintézetek parancsnokaitól is. A rabok saját, illetve a kérdezőbiztosoknak a társak véleménye alapján kialakított kategorizációja többnyire egybeesett, a parancsnokok pedig ehhez képest általában a valósnál többre becsülték a cigányok arányát - volt olyan börtön, ahol a parancsnoki becslés 75 százalék volt, miközben a kutatók kikérdezésen alapuló adatai 30-50 százalékos arányt mutattak.

Persze ez is drámaian magas a teljes népességen belüli arányhoz képest, így kézenfekvő az alapkérdés: miért van ennyire sok roma származású személy a rácsok mögött, közrejátszik-e ebben a büntetőeljárás során érvényesülő, bármilyen etnikai diszkrimináció? A tanulmány szerzői szerint feltűnően nagy, mérhető hátrányos megkülönböztetés a bírósági iratokból nem olvasható ki, de a büntetőeljárás több részterületén is kimutatható, számszerűsíthető több-kevesebb előítéletesség.

Már az is beszédes, hogy a kutatási jelentés majdnem akkora terjedelemben foglalkozik a módszertani nehézségek ecsetelésével, mint magukkal az adatokkal és az azokból levonható következtetésekkel. A megkeresett 37 bíróság közül például mindössze 18-nak az elnöke járult hozzá ítéleteik kutatásához - igaz, az elutasítók közt akadt, aki ezt "sajnálattal" tette, hangsúlyozva, maga is fontosnak tartaná a vizsgálatot, de szerinte az nem engedélyezhető. A nagy nehezen összeszedett számok értelmezéséhez szükséges módszerekről, az alkalmazott regressziós statisztikai eljárásról pedig - némi öniróniával - maguk a szerzők jegyzik meg, hogy annak módszertanát most "terjedelmi korlátok és az olvasó iránti irgalom miatt" nem közlik.

Paradox módon a néhány évtizeddel korábbi állapotról könnyebb képet kapni, mivel adatvédelmi aggályok hiányában még a nyolcvanas években is publikálhatóak voltak az akkor még csak szűk szakmai körben hozzáférhető Belügyi Szemlében a "cigánybűnözésről" szóló tanulmányok, és ebből az időszakból még ügyészségi statisztikák is a kutatók rendelkezésére állnak. Az 1975-1987 közti időszakban például feltűnő, hogy a "cigánybűnözés" 40-50 százalékát tették ki a vagyon elleni és 30-50 százalékát az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények, míg minden más kategóriában csak 8-15 százalék jutott rájuk. Ezzel szemben a nem cigányok körében 33-40 százalék volt csak a vagyon elleni, 13-16 százalék az erőszakos jellegű és 44-52 az egyéb bűncselekmények aránya. Más kérdés, hogy - Pomogyi László kutatásai szerint - a 20. század elejéig nyomon követhető "hagyomány" a magyar büntető igazságszolgáltatásban, hogy az elítélteket feltűnően nagy számban minősítették valamely (nem csak a roma) etnikai kisebbséghez tartozónak, tápot adva annak a hitnek, hogy a "magyarok" a legtörvénytisztelőbbek az országban.

Legalább ennyire érdekes viszont, hogy az 1996-2000 közt ismertté vált bűncselekmények 10 ezer lakosra vetített száma a romák által legritkábban lakott három megyében (Csongrád, Fejér, Győr-Moson-Sopron) lényegesen magasabb, átlagosan 473 volt, mint a viszonylag nagyobb cigány népességű megyékben (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyék), ahol csak 370. A rendőrség felderítési eredményessége viszont pont fordított arányt mutat: 51 százalékkal a magas roma népességű megyék rendőrei taroltak, míg a "fehér" megyékben csak 40 százalékos eredményt sikerült elérniük.

A tanulmány készítői azt valószínűsítik, hogy ennek egyik oka épp a rendőri diszkrimináció. A Belügyi Szemle 1990 előtt megjelent cikkeiben még nyíltan írtak a cigánytelepek, illetve a romák által látogatott szórakozóhelyek, vásárok fokozott ellenőrzéséről, razziákról, a "gyanús" cigány családok "feltérképezéséről". Ma a diszkriminatívnak minősíthető "kiemelt rendőri figyelem" változatlan továbbélésére egyebek közt abból következtettek a kutatók, hogy az általuk vizsgált bűncselekmények - lopás és rablás - esetében a cigány terheltek 29 százaléka bukik le igazoltatás, közúti ellenőrzés, elszámoltatás során, míg a nem cigányok körében ez csak 17 százalék, ellenben a "fehéreknek" 23 százalékát, a romáknak viszont csak 14 százalékát érték tetten a bűncselekmény elkövetésekor.

"Elméletileg elképzelhető ugyan, hogy a cigány elkövetők ügyesebben kerülik ki a tettenérést, ám sokkal inkább magyarázhatja a markáns eltérést, hogy a nem cigány elkövetőket elsősorban akkor tudják sikeresebben eljárás alá vonni, ha tetten érik őket. Amennyiben tehát a nem cigány elkövetőt nem éri tetten a rendőrség, az nagyobb valószínűséggel kerüli el a felelősségre vonást" - állítják a tanulmány szerzői. Más szóval: a rendőrök továbbra is aránylag gyakrabban és "erélyesebben" igazoltatnak láthatóan roma személyeket, így az ismeretlen cigány elkövető nagyobb eséllyel lepleződik le, mint a többséghez tartozó.

A kutatás legvitatottabb része azt feszegeti, hogy a büntetés kiszabásakor kimutatható-e hátrányos megkülönböztetés. Az MHB szakértői szerint a felnőtt korú cigány terheltek átlagosan 15 százalékkal nagyobb valószínűséggel kaptak szabadságvesztéssel járó büntetést, mint a többségi társadalom tagjai. A vizsgált legenyhébb bűncselekménynél - lopás vétsége - a legszembetűnőbb az eltérés, itt minden harmadik romát ítéltek szabadságvesztésre, de csak minden hatodik nem cigányt. A rablásoknál már jóval kisebb az eltérés - csak 89:96 százalék - a szabadságvesztésre ítéltek arányában. Ezek a számok azonban csalókák, egyrészt amiatt, mert nem csupán a végrehajtandó, de a felfüggesztett szabadságvesztést is tartalmazzák, másrészt olyan körülmények is erőteljesen befolyásolják a szankcionálást, mint a terhelt priusza, illetve az, hogy egyedül vagy csoportosan követték-e el a deliktumot (a lopás vétségét a romák 35 százaléka, a nem romáknak csak 15 százaléka követte el csoportosan).

Az igazságszolgáltatást képviselő ügyészek, bírák mindenesetre maguk sem tartották kizártnak, hogy soraikban is él szubjektív előítéletesség a romákkal szemben, de szinte egységesen visszautasították, hogy az a terheltekkel szembeni tényleges bánásmódban, végső soron pedig a büntetéskiszabásban megnyilvánulhatna.

FAHIDI GERGELY

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Több gyereket szakíthattak el a családjuktól Amerikában, mint eddig mondták

Több gyereket szakíthattak el a családjuktól Amerikában, mint eddig mondták

Gázrobbanássá fajult a családi veszekedés

Gázrobbanássá fajult a családi veszekedés

Élőszereplős mozi készül a Monopoly társasjátékból

Élőszereplős mozi készül a Monopoly társasjátékból

Ez az öt szám 1944 millió forintot érhet

Ez az öt szám 1944 millió forintot érhet

Japán támadás: milyenek a 2019-es új Lexusok?

Japán támadás: milyenek a 2019-es új Lexusok?

Kiszivárgott: már lehet tudni, milyen új funkciók jönnek az Androidba

Kiszivárgott: már lehet tudni, milyen új funkciók jönnek az Androidba