A szegénység mélyülése miatti társadalmi elkeseredés Magyarországon is bármikor előidézhet egy, a szlovákiaihoz hasonló megmozdulást - legalábbis ezt állítja több szakértő, és ezt látszik alátámasztani néhány friss szegénységkutatás is. Abban viszont továbbra sincs konszenzus, hányan is tartoznak az ínséget szenvedők közé.

A szegények 90-95 százalékának helyzete az elmúlt években stagnált, illetve romlott - derül ki a Gyorsjelentés a szegényedésről 2000-2003 című, a közelmúltban megjelent kutatásból. A Ferge Zsuzsa vezette Szociális Szakmai Szövetségnek hatszáz, az ország különböző részein tevékenykedő szociális munkás tapasztalatai, beszámolói alapján közzétett - következésképp, ha nem is reprezentatív, mégis "terepközeli" - vizsgálatából kiderül: a legsúlyosabb fejlemény, hogy olyan jelenségek vannak terjedőben, amelyek következtében a magyarországi szegények számára egyre kilátástalanabbnak tűnik a visszaút, a megkapaszkodás lehetősége.

Az "új feudalizmus" jelei látszanak kialakulni egyes magyarországi falvakban - állítják a gyorsjelentés szerzői, arra alapozva állításukat, hogy tízezrek áldozzák fel önálló egzisztenciájukat, láncolják "kényurakhoz" magukat a napi megélhetést fedező, uzsorakamatra felvett hiteleik miatt. A szegénység vámszedői 100 százalékos vagy még ennél is magasabb éves kamatra adnak kölcsönt a családi pótlék terhére, illetve az egyéb pénzbeni ellátások megterhelésével, akár több évre előre. Az eladósodottak pedig egyre-másra kénytelenek eladni házukat, lakásukat, ami az utóbbi években egyre nagyobb kényszervándorlás előidézője lett.

A rezsijüket fizetni képtelen városlakók (a kutatók szerint több mint félmillióan vannak ilyen okokból eladósodva) olcsó házakat vásárolnak a korábban elnéptelenedésnek indult falvakban. Ezek a települések - például olyan cserehátiak, mint Csenyéte, Felsőgagy, Alsógagy - a beköltöző nincstelenek nyomán amolyan szegénygettóvá válnak, ahonnan jószerével nincs esély a kitörésre. Az amúgy is erősen korlátozott munkalehetőségek tovább szűkülnek, a gyermekek iskoláztatási helyzete romlik, mivel nincs pénz olyan járulékos költségekre, mint az utazás vagy a magas kollégiumi díj megfizetése. Így öröklődik tovább aztán a szegénység több generáción át - amint arra egy másik tanulmány, Darvas Ágnes és Tausz Katalin szociológusok 12-14 éves gyerekek körében készült legújabb gyermekszegénység-vizsgálata is rámutat.

Miközben a szegénység összetevőiről, mibenlétéről egyre többet és többet tárnak fel a különböző kutatások, arról, hogy az mekkora méreteket is ölt a mai Magyarországon, egymástól nagyságrendileg eltérő számok olvashatók a szakirodalomban. Ez elsősorban abból adódik, hogy a kutatók nem definiálják egységesen magát a szegénység fogalmát. Ha a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által számított létminimumértéket vesszük alapul - bár a KSH 1995-ben beszüntette ennek közlését, a korábbi számítási metódus alapján ez a tavalyi adatokból kiszámítható, s így egy főre mintegy 37 ezer forint adódik -, az ország lakosainak mintegy 25-30 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Általában ebből indulnak ki azok a - rendszerint politikus - megszólalók, akik a múlt század húszas-harmincas éveit idéző 3 millió koldus országáról szoktak beszélni. A szakértők többsége azonban egyetért abban, hogy jóval hitelesebb képet fest a valóságról az a szegénységi mutatószám, hogy a népesség mintegy 12-15 százaléka él az átlag fele alatti, azaz 40 ezer forintnál kevesebb jövedelemből.

Hasonló szegénységi arányszám szerepel a Gyorsjelentésben is. A tanulmány a családok egytizedét - közel 400 ezer családot, azaz 1,1 millió embert - sorolja a halmozott nyomorban élők közé; ilyennek tekintve azokat a háztartásokat, amelyekben a rezsi kifizetése után egy főre durván 3400 forint marad. Ferge Zsuzsa e csoporton belül mintegy 600 ezerre becsüli a súlyos szegénységben élők számát, ami lényegében megegyezik a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (Tárki) vizsgálataiban szereplő számmal: Spéder Zsolt, a Tárki kutatója ugyanis 570 ezerre teszi a tartósan (hat vizsgált évből négyszer vagy többször) szegények számát.

A nagymértékű jövedelmi-vagyoni polarizálódást Várhegyi Éva sem vitatja, de mint a Mozgó Világ januári számában megjelent tanulmányában írja, azt is figyelembe kell venni, hogy a leszakadók pozíciója a rendszerváltás előtti helyzetükhöz képest is romlott-e vagy sem. Szerinte ugyanis az élethelyzet rosszabbodásáról az emberekben kialakult szubjektív kép sokszor erősebb, mint a valóság, és a megkérdezettek általában nem saját múltjukhoz, hanem a náluk jobban élők mai helyzetéhez viszonyítanak életkörülményeik változásának megítélésekor.

Ladányi János és Szelényi Iván tavaly végzett kutatása abból indul ki, hogy a szegénység megszűnt pusztán jövedelmi egyenlőtlenségi terminusokban leírható társadalmi jelenség lenni. Ők olyan integrációsprobléma-halmazként kezelik a szegénységet, amely csak úgy ragadható meg pontosan, ha számba vesszük mindazokat, akiknek a társadalmi leszakadásuk révén esélyük sincs arra, hogy "normális" munkát kapjanak, s gyermekeiket megfelelően iskoláztassák. Ebbe a szegénységszámításba tehát bekalkulálták azt is, hányan vannak azok, akik a "lakóhelyi, iskolai, munkaerő-piaci kirekesztődés szenvedő alanyai". Az így kapott szám - 700 ezer fő - kicsit magasabb, mint a más kutatóknál megjelenő, tartós szegénységben élőkre vonatkozó adat, a Ladányi-Szelényi kettős szerint azonban ténylegesen ennyien vannak azok, akik a társadalomból tartósan és többféle módon is kirekesztett - más szóval reménytelenül - szegények (a kutatók egyébként még azt is kiszámították, hogy ebbe a körbe az összes háztartás 6,2 százaléka, míg a roma háztartások 37,2 százaléka tartozik).

A szegénységről napvilágot látott legújabb - sokszor egymással is vitázó - kutatások mindenesetre alkalmat adtak arra, hogy a politika is értelmezze a szakértők által mondottakat. Harrach Péter (Fidesz-MPSZ) például alkalmasnak látta a Gyorsjelentés adatait az Orbán-kormány politikájának igazolására és a Medgyessy-kabinet bírálatára, mondván, míg az előző kormányzati ciklusban a szegények helyzete az alkalmazott politikának köszönhetően javult, a kormányváltás óta a szegénység szélesedik és mélyül. Ezt az olvasatot azonban határozottan visszautasítja a Szociális Szakmai Szövetség, nem csupán azért, mert - mint a közelmúltban megjelent nyílt levelükben kifejtik - "a szegénység túlságosan komoly és szomorú ügy ahhoz, hogy politikai konccá váljon", hanem azért is, mert szerintük tényszerűen sem igaz a nyilvánosságot kapott ellenzéki értelmezés: a mai helyzet kialakulása ugyanis kormányokon átívelő politikai hozzáállások - és tétlenkedések - következménye is.

A Ferge Zsuzsa vezette szövetség szerint a szegények helyzetének sanyarúbbra fordulása az előző két ciklusban is több vonatkozásban kifejezetten kormányzati cselekvéshez volt köthető: a kilencvenes évek közepén a Bokros-csomag a magasabb jövedelműek juttatásai korlátozásának retorikájával éppúgy az alacsony jövedelműek helyzetét súlyosbította, mint az Orbán-kormány, amelyik viszont a középosztály erősítésének hangoztatásával - és az ennek sok tekintetben megfelelő gyakorlattal - tette ugyanezt. 1998 és 2002 között például négy éven át nem emelkedett a családi pótlék, megszűnt a jövedelempótló támogatás, és a segélyküszöb relatív csökkentése legalább 200 ezer embert, felnőttet és gyereket szorított ki a szociális ellátásokból. S míg 1998-ban még a GDP majdnem 1 százaléka ment segélyezésre, négy évvel később már csak a fele. A Medgyessy-kormánytól ugyanakkor átfogóbb és hatékonyabb szegénységkezelési politikát várna el a szövetség, amelynek tagjai egy előnyét azért mindenképp látják a kialakult polémiának: a szegénység és kirekesztés kérdése évtizedek óta először vált ismét fontos közéleti és politikai témává, amiből előbb-utóbb talán azok is profitálnak valamit, akikről a történetnek szólnia kellene.

DOBSZAY JÁNOS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A Ripost szerint bukásra áll "a mocskos szájú diáktüntető", a lány ezt cáfolja

A Ripost szerint bukásra áll "a mocskos szájú diáktüntető", a lány ezt cáfolja

Leszednék imádott robogóikról az olaszokat, még fizetnek is érte

Leszednék imádott robogóikról az olaszokat, még fizetnek is érte

Habonnyal és Mészárossal is kesztyűs kézzel bántak a Tarjányi-féle Zoomnál

Habonnyal és Mészárossal is kesztyűs kézzel bántak a Tarjányi-féle Zoomnál

Túlóratörvény: már a hétvégére felállhat a központi sztrájkbizottság

Túlóratörvény: már a hétvégére felállhat a központi sztrájkbizottság

Kézilabda-vb: két meccset biztosan kihagy a válogatott egyik legjobbja

Kézilabda-vb: két meccset biztosan kihagy a válogatott egyik legjobbja

Nem túl meglepő módon cáfolta Korda György a melegségéről szóló pletykákat

Nem túl meglepő módon cáfolta Korda György a melegségéről szóló pletykákat