Kikristályosodó, megszilárduló osztályszerkezet, az uniós országok átlagához közelítő jövedelmi egyenlőtlenségekkel - a Tárki szerint főbb vonalakban ez jellemzi a magyar társadalmat másfél évtizeddela rendszerváltás után, közvetlenül az EU-csatlakozás előtt.

A felső vezetőkből, nagy- és közepes vállalkozókból, szabadfoglalkozású értelmiségiekből álló szűk elit (3 százalék), illetve a felnőtt népesség 8 százalékát kitevő felső középosztály alkotja a mai magyar társadalom "krémjét". Ők azok, akik - a Társadalomkutatási Intézet Rt. (Tárki) múlt héten bemutatott kutatása szerint - az elmúlt másfél évtizedben relatív és abszolút értelemben is javítani tudtak anyagi helyzetükön. Alattuk egy - belsőleg erőteljesen differenciált - széles csoportot alkotó középosztály (31 százalék) áll; tagjai többsége még mindig inkább a rendszerváltás nyertesei közé sorolható. Más a helyzet a közel 38 százalékot kitevő "munkásosztállyal", amelybe a kutatók az alacsonyabb státusú szakmunkások mellett a szakképzetlen és mezőgazdasági munkásokat is besorolták: a gazdasági növekedésből, politikai ciklusonként jelentkező kisebb-nagyobb állami osztogatások áldásaiból relatíve ők részesültek a legkevésbé. Végül a társadalmi hierarchia alján található egy durván 20 százalékot kitevő réteg: az alapvető szükségleti javakban és szolgáltatásokban hiányt szenvedő, az államtól való függőségben élő úgynevezett depriváltaké.

A társadalomszerkezet átalakulását 1992 óta (1997-ig úgynevezett háztartáspaneles módszerrel, azóta "monitorozással") kutató Tárki adatainak nemzetközi vizsgálati eredményekkel történő összevetése alapján úgy tűnik, a társadalmi státust leginkább befolyásoló jövedelmi egyenlőtlenségek szempontjából Magyarország ma nem számít extrém esetnek sem az unió korábbi tagországai, sem a csatlakozó államok között. Az Eurostat-felmérések szerint számos országban - például Nagy-Britanniában, Portugáliában vagy Olaszországban - lényegesen nagyobbak, míg a skandináv államokban lényegesen kisebbek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Magyarország a felső és az alsó ötöd jövedelmei között mutatkozó 4,5-szörös különbséget tekintve a francia társadalomra hasonlít (Csehországban, Szlovéniában szintén mérsékeltebbek, Lengyelországban és a balti köztársaságokban viszont erőteljesebbek a jövedelmi egyenlőtlenségek).

A mai magyar társadalomban tapasztalható vagyoni-jövedelmi különbségek nem az elmúlt tíz év termékei: javarészt a társadalmi átalakulás első szakaszában, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején alakultak ki, azóta inkább csak tartósodtak. A legfelső jövedelmi tizedbe tartozók egy főre jutó átlagjövedelme már 1992-ben mintegy hét és félszer nagyobb volt, mint a legalsó jövedelmi decilisbe tartozóké. Ez a különbség az ezredfordulóig már csak kismértékben - néhány tized százalékponttal - növekedett. Újabb megugrást a kutatók csak a múlt év október-novemberben megismételt adatfelvétel során tapasztaltak (azt viszont egyelőre nem tudni, hogy egyszeri vagy tartósabb változásról van-e szó). Tavaly több mint nyolcszor annyi jövedelmük volt a felső 10 százalékba tartozó háztartások tagjainak, mint a legszegényebbeknek. A részletesebb elemzések arra engednek következtetni, hogy ennek már nem a szegények szegényebbé válása (HVG, 2004. március 6.) lehetett a fő oka, hanem az, hogy a legfelső 5 százalékba tartozók voltak a fő haszonélvezői az elmúlt évek - uniós átlagot meghaladó - gazdasági növekedésének.

A munkából származó jövedelmek okozta egyenlőtlenséget tovább növelte, hogy Magyarországon is egyre elterjedtebbé váltak az alapkeresetet kiegészítő juttatások, s ezekből szintén az amúgy is jobb helyzetben lévők profitáltak a leginkább. Példaként említi a kutatás, hogy míg az értékében nem túl jelentős étkezési hozzájárulás igen elterjedt juttatási forma - a foglalkoztatottak 70 százaléka kapja -, az igazán komoly spórolást jelentő ingyenes gépkocsi- és mobiltelefon-használat inkább csak a felső és középvezetők járandósága. A felső vezetők 38 százalékának, a középvezetők 12 százalékának van céges autója (további 22, illetve 10 százalékuk kilométerpénzt kap), s még ennél is nagyobb hányaduk (39, illetve 23 százalék) használ vállalati mobilt. Ugyanezek a juttatások a beosztott értelmiségiek és egyéb szellemi munkakörben foglalkoztatottak esetében is csak 3 és 7 százalék között mozognak. S míg jutalmat szinte minden második vezető kap, a szak- és mezőgazdasági munkásoknak csak a negyede részesül ilyen külön pénzben.

A fogyasztási szokásokban jóval kisebbek a különbségek a magyar háztartások között, mint jövedelmi helyzetükben. A gazdagabbakban természetesen mindenre jóval több pénzt költenek (tavaly átlagosan 47 ezer forint volt az egy főre jutó fogyasztás, de például a vezető beosztásban dolgozó háztartásfők családjában ennél 50 százalékkal magasabb szinten költöttek), de a legnagyobb kiadási tétel mindenütt azonos: az élelmiszerek beszerzése. Ez persze eltérő módon terheli meg a különböző helyzetűek pénztárcáját: a legmagasabb jövedelmű háztartások kiadásainak 28 százalékát (a Tárki számai szerint fejenként havi 24 ezer forintot), a legalsó ötödbe tartozókénak viszont már a 41 százalékát (13 ezer forint) viszi el az élelmezés. Még jelentősebb a különbség a műszaki cikkekre, közlekedésre, ruhavásárlásra, testápolásra, tisztítószerek beszerzésére fordított kiadások esetében: ezekre a magasabb jövedelmű háztartásokban kétszer-háromszor annyit költenek, mint a legalsó jövedelmi ötödben. Az élvezeti cikkek vásárlásában viszont már csekély az eltérés a két szélső jövedelmi csoport között: a legszegényebb ötödbe tartozók körében csak mintegy 10 százalékponttal alacsonyabb a cigarettára, szeszes italra költők aránya, mint a leggazdagabbak között (50, illetve 62 százalék).

A mai magyar társadalom rétegzettségének feltérképezésekor a Tárki számba vette a háztartások különböző vagyontárgyakkal (lakás, autó), illetve ingóságokbeli - tévé, rádió, mosógép - való ellátottságában jelentkező különbségeket is. A vagyoni helyzet, illetve depriváltság - az adott társadalmi viszonyok között alapvetőnek minősülő szükségletektől való megfosztottság - méréséből azonban ezúttal kimaradt a színes televízió, amelynek elterjedtsége annyira magas már Magyarországon (95 százalék), hogy a kutatók azt feltételezik, a fennmaradó 5 százalék számottevő hányadának nem pénzhiány, hanem kulturális, életmód-vezetési preferenciák miatt nincs ilyenje.

Megerősíteni látszik ezt a feltevést Kapitány Balázs és Spéder Zsolt közös, a Központi Statisztikai Hivatal műhelytanulmány-sorozatában a napokban megjelent, az anyagi vagy más okokból depriváltak életkörülményeiről írott kutatása is. A szerzők ebben azzal illusztrálják, hogy létezik egyfajta, az anyagi helyzettől némileg független "igényhierarchia", hogy például a szegény háztartásokban - amelyeknek már több mint 80 százaléka rendelkezik színes tévével, de telefonnal csak minden második, számítógéppel pedig mindössze 16 százalékuk - a megkérdezettek a telefon és a számítógép hiányát gyakran nem pénzügyi, hanem egyéb indokokkal magyarázták. Vagyis e javak birtoklását nem mindenki tekinti valamifajta ideálisnak feltételezett életstílus szükségszerű kellékének. Ugyanakkor a kommunikációhoz kapcsolódó technikai eszközök (mobil- vagy vonalas telefon, számítógép, internetkapcsolat) birtoklását a Tárki-kutatás "mérhetetlenül fontosnak" tekinti, aminek a súlyát leginkább az adja, hogy az egyént magasabb társadalmi státusba segíthetik. Ezért tűnik önmagán is túlmutató jelenségnek, hogy egy átlagos háztartásban a telefonálással kapcsolatos kiadás ma már a negyedik legnagyobb fogyasztási tétel, és aránya egyre növekszik: tavaly már elérte a 7 százalékot, meghaladva ezzel a ruházkodásra fordított kiadásokat.

DOBSZAY JÁNOS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ez most csak úgy eszünkbe jutott az éjjel történtekről

Ez most csak úgy eszünkbe jutott az éjjel történtekről

Ön is használja a Shazamot? Akkor örülni fog, törölték belőle a reklámokat

Ön is használja a Shazamot? Akkor örülni fog, törölték belőle a reklámokat

Milliárdokkal húzza ki a bajból a kormány a kukaholdingot

Milliárdokkal húzza ki a bajból a kormány a kukaholdingot

Balesete volt Gulyás Gergelynek az éjszaka

Balesete volt Gulyás Gergelynek az éjszaka

Vizsgázik a kis méregzsák: így gyorsul 0-ról 270-re a BMW M2 Competition - videó

Vizsgázik a kis méregzsák: így gyorsul 0-ról 270-re a BMW M2 Competition - videó

Adventi irodalmi naptár - december 18.

Adventi irodalmi naptár - december 18.