Valóságos özönvíz zúdult az országra az elmúlt napokban. A szokatlanul csapadékos augusztus a kisebb folyók, hegyi patakok környékén okozta a legtöbb gondot, s csak a szerencsén múlt, hogy nem követelt emberéletet.

Ázott kutya Bakonybélen. Kutyául
© Fazekas István

A Genovai-öbölből indult el az a ciklon, amely vasárnap éjszakától előbb a Dunántúl egyes részein, majd egyre kiterjedtebb területen okozott felhőszakadást az országban, hogy aztán meglehetősen lassú mozgással elinduljon kelet felé, helyenként hatalmas pusztítást hagyva maga után falvakban és városokban egyaránt. Bár az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint abszolút rekord nem született (ezt Dad község tartja az 1953. július 9-én lehullott 260 milliméternyi esővel), a Keszthelyre augusztus 1-22. közt rászakadt 240 milliméternyi csapadék a legtöbb, amit valaha mértek a Balaton-parti városban azóta, hogy 1871-ben bevezették a csapadékadatok rendszeres rögzítését (lásd ábránkat a 104. oldalon).

A lezúdult esőn kívül a megáradt patakok okozták a legnagyobb gondot: a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszót például a Vadász-patakon, Herendet, Bakonybélt a különböző bakonyi vizeken keresztül árasztotta el az égi áldás. Azt pedig keddi lapzártánkkor még nem lehetett pontosan tudni, hogy a szlovén és főként osztrák hegyekben lehullott eső mennyire emeli majd a Rába, a Mura és a többi nyugat-dunántúli folyó vízszintjét. Mindenesetre már ekkor a legmagasabb fokú árvízvédelmi készültséget rendelték el Szentgotthárdnál, s bár itt lakott területeket közvetlenül nem fenyegetett a víz, jelentős nagyságú mezőgazdasági táblák elöntését valószínűsítették a védelmi szakemberek, akik a vízi túrázást is megtiltották a Rábán.

Nem úszta meg Kaposvár sem. A somogyi megyeszékhelyre két nap alatt 90 milliméternyi eső zúdult - viszonyításképpen: Budapesten a teljes átlagos augusztusi csapadékmennyiség 51 milliméter -, s több mint száz lakóházat veszélyeztetett a fél évszázada nem tapasztalt magasságúra duzzadt Kapos. Az épületeket homokzsákokkal próbálták védeni, több családot ki is kellett költöztetni otthonából. A város amúgy különösen erős politikai érdekképviselettel rendelkezik - Lamperth Mónika jelenlegi belügyminiszter, a katasztrófavédelem kormányon belüli főfelelőse ugyanis éppen itt szerzett képviselői mandátumot 1998-ban, majd 2002-ben -, s bár nyilván ettől függetlenül is kapott volna támogatást a megyeszékhely, a tárcavezető példás gyorsasággal látogatott haza, majd intézkedett 10 millió forintos gyorssegély átutalásáról.

Életveszélyben (Oldaltörés)

Emberi életet leginkább a bakonyaljai Herend közelében fenyegetett az özönvíz, ahol még egy vasúti baleset is történt vasárnap éjjel. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak a kassai vasmű acéllemezeit Szlovéniába szállító - U.S. Steel néven futó - szerelvény részben román tulajdonú, temesvári illetőségű vagonjai siklottak ki a víz által teljesen alámosott pályán. Másfél órával korábban ugyanis még egy személyvonat haladt el ugyanitt, vagyis a Bakonyból lezúduló áradat ezután hihetetlen rövid idő alatt sodort el több tucat, esetleg több száz köbméternyi kavicsot, a levegőbe lógatva ezáltal a sínek egy részét. Az "acélvonat" mozdonya még átjutott a meggyengült pályán, utána azonban tíz vagon siklott ki, illetve rohant egymásba. A baleset erejét jellemzi, hogy - mint azt a HVG tudósítója is láthatta - az egyik sínszál szabályos U alakban hajlott meg.

"Abba jobb bele se gondolni" - válaszolta a műszaki mentést előkészítő egyik szakértő arra a kérdésre, mi történt volna, ha éppen egy személyszállító szerelvény jön a tehervonat helyett. Ám a felborult, szétroncsolódott vagonok is sejteni engedték, milyen véletlen szerencse kímélte meg az emberi életeket. Valamivel távolabb, a hétfőn még országos szinten legveszélyeztetettebbnek tűnő magyar településen, Bakonybélen is csak egy embert kellett kimenteniük a tűzoltóknak: a falu egyik legmélyebb pontján épült ház 90 éves tulajdonosnőjét, aki már a kisszéken állva várta a segítséget. Őt végül az ablakon keresztül hozták ki a házból, miközben a Gerence-patak a település két utcáján is végighömpölygött.

Budapestről már lejutni sem volt könnyű a bakonyi faluba. Aki például a Balaton-parton indult Veszprém felé, azt már Kenesén elterelték a rendőrök a 71-es főút járhatatlanná vált fűzfői szakaszáról. A Bakonyban egyébként hétfő délután több faluban is dolgoztak a tűzoltók, Pénzesgyőrben pedig a falugondnoki kocsiból hangosbeszélővel hívták fel a figyelmet arra, hogy a vizet csak forralva fogyasszák, mert egy közeli településen megsérült a vezeték. A Gerence vízszintje vasárnap éjjel óta már jelentősen visszahúzódott ugyan, de így is elszántan mosta egy lovarda hatalmas trágyadombját, ami szó szerint is szennyvízelvezetővé válva futott a következő falu, Bakonybél felé. Itt rossz szóviccnek tűnt, hogy épp a Fürdő utca nevet viseli a településnek az a része, amelyet a legmagasabb - a házak lábazata fölé érő - víz öntött el. Mint Mészáros Miklósné a helyszínen elmondta, az elnevezés onnan ered, hogy évtizedekkel korábban az utca végében felduzzasztott patakban valóban lehetett fürödni.

Az elmúlt években, évtizedekben a bauxitbányák működése és az aszályos nyarak nyomán sokszor teljesen kiszáradt a Gerence medre, így a mostani áradás különösen váratlanul érte a falubelieket. A maradék vizet seprűvel terelgető, 85 éves, születése óta itt élő Varga Béláné is megerősítette, ilyen vizet még soha nem látott, "mintha a Duna jött volna be a faluba". A mentési munkálatok közben - amelyben a helyi lakosságon és megyei tűzoltókon kívül messzebbről érkezettek, győriek, sárváriak is részt vettek - már arról is szó esett, hibáztatható-e valaki az áradásért. Több helyi lakó hangoztatta, hogy az utóbbi évtizedekben épült utak korábbi vízáteresztőket zártak el, megváltoztatták a patak medrét is, a hajdan vízjárta területekre pedig új épületek kerültek. Bakonybél közvetlen környékén a természetvédelmi oltalom alatt álló erdőket nem termelték ugyan olyan drasztikusan ki, mint a Kárpátokban vagy több magyarországi középhegységben, de a Gerence felsőbb részein korábbi erdőfoltokból jókora legelőket, réteket hasítottak ki.

Tizenöt éve hanyagolják (Oldaltörés)

Azt egyelőre nem lehetett tudni, hogy - a tavaszi mátrakeresztesi esethez hasonlóan, ahol az okozta az áradást, hogy az elhanyagolt medret eltorlaszolta egy kidőlt fa, felduzzasztva a vizet (HVG, 2005. április 30.) - mennyire tartották rendben a patakmedreket. Láng István akadémikus mindenesetre egy rádióműsorban hangsúlyozta, hogy sok hegyi vízfolyás tisztítását már 15 éve teljesen elhanyagolják. A szakember véleményét a jelek szerint a kormány is osztja: a kabinet a keddi ülésén első körben 150 millió forint elkülönítéséről döntött, kifejezetten a vízelvezető rendszerek közhasznú munkásokkal történő megtisztításához, "árokásás" céljára.

HVG
A globális felmelegedés, klímaváltozás hosszabb távú hatásaként az eddigi prognózisok általában az éghajlat valamelyest szárazabbá válásával számolnak Magyarországon. Az utóbbi száz év trendje is ezt valószínűsíti: a 2003-as forró, száraz nyáron már az Alföld sivatagosodása is szóba került, mint ahogy az éppen most zajló Víz Világhete stockholmi konferenciáján is az ivóvíz hiányáról, nem pedig túlzott bőségéről értekeznek elsősorban. Ehhez képest most augusztus 22-éről 23-ára 2 centiméterrel nőtt meg a nemrég még szinte a kiszáradástól féltett Balaton vízszintje. Két év azonban aligha jelezhet trendváltást, a mostani esők legfeljebb a hosszú távú éghajlat-változási prognózisoknak azt az elemét erősítik, amely szerint a bármilyen irányú szélsőségek, kilengések válhatnak egyre gyakoribbá és mind radikálisabbá.

A hirtelen "nagyvizek" kezelése csak újabb és újabb gátak építésével aligha oldható meg, s amint a Tisza-völgyben az új Vásárhelyi-tervvel már el is kezdték, az ország más területein is ésszerűnek tűnne a korábban vízjárta területek egy részének "visszaadása". Ezt persze elméletileg sokkal könnyebb megfogalmazni, mint meg is valósítani, hiszen például az immár rendszeresen elöntött épületeket - így például az érdi, Sóskúti úti óvodát - nem lehet csak úgy arrébb tenni.

A természetvédelemnek mindeközben sok helyen még kimondottan jól is jött az esőtöbblet. Amint például Gyarmathy István, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóhelyettese a HVG-nek hangsúlyozta: a Hortobágy vagy a nyírségi homokos területek növényzete évek óta nem volt ilyen üde, s a víz jócskán segíti az őshonos növényzet, főként a tölgyesek regenerálódását. Ő még a régi vízelvezetők rehabilitálásával is óvatos lenne. Ami például az Egert fenyegető áradások miatt elkerülhetetlen, az az alföldi, vizes rétek környékén Gyarmathy szerint fölösleges lehet, így ott inkább megszüntetné, mintsem fejlesztené az árokrendszert, mivel a feleslegesen elvezetett víz értelmetlenül takarná a befogadó csatornákat.

FAHIDI GERGELY

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Társadalom

Víziszony

Augusztus második felében, bő egy hónappal a júliusi katasztrófa után újabb árvízhullám söpört végig Románián, az...

Tévedésben élnek a magyarok, máshol van az ország közepe

Tévedésben élnek a magyarok, máshol van az ország közepe

1 év 8 hónap a józsefvárosi késes bringatolvajnak, akit videóra is vettek

1 év 8 hónap a józsefvárosi késes bringatolvajnak, akit videóra is vettek

Ön szerint ki nyeri az előválasztást? Szavazzon!

Ön szerint ki nyeri az előválasztást? Szavazzon!

Rajmund kölyökkutyákat lopott, majd eladta

Rajmund kölyökkutyákat lopott, majd eladta

Karácsony eljátszotta Orbán poénját, Kálmán érdekében Dobrevet vetették be

Karácsony eljátszotta Orbán poénját, Kálmán érdekében Dobrevet vetették be

2025: jön az adatcunami

2025: jön az adatcunami