Németország demográfiai helyzete minden túlzás nélkül drámai.

Németország demográfiai helyzete minden túlzás nélkül drámai. A népesség számának egyszerű fenntartásához a demográfusok szerint száz nőnek 208 gyermeket kellene világra hoznia, ezzel szemben évek óta nem lépik túl a 140-et. Más számokkal kifejezve: az ezer lakosra jutó születések száma 2004-ben 8,6, tavalyi (nem végleges) adatok szerint pedig csupán 8,4, ami európai mértékben is negatív rekord. A születések és halálozások mérlege évtizedek óta mínuszos: az utóbbi években például már rendre százezerrel többen halnak meg, mint ahányan születnek, s hogy az ország ennek ellenére "tartja" 82 milliós lélekszámát, az a várható életkor kitolódásán kívül a bevándorlásnak köszönhető: 2004-ben 82 ezren, 2003-ban 142 ezren, 2002-ben 219 ezren érkeztek Németországba, de a kilencvenes évek elején előfordult, hogy félmilliós vagy azt meghaladó számban voltak az új jövevények.

HVG

Azt, hogy a népességfogyás pártpolitikától, ideológiától, de még a társadalmi rendszertől is független, jól illusztrálja az a tény, hogy mindkét országrészben, tehát az egykori NDK-ban, illetve NSZK-ban is egyszerre - a hetvenes évek elején - fordult negatívba a születési-halálozási mérleg. Az azóta is tartó tendenciát akkoriban mindkét kormány elsősorban munkaerő-gazdálkodási eszközökkel, vendégmunkások behívásával próbálta kezelni. A szülési kedvet azonban sem a szocializmus építésének ígérete, sem a jóléti kapitalizmus nem tudta fellendíteni, s ez a helyzet a két rendszer egyikének kimúlásával sem változott. Németországban ma már szinte divat az egyedül élés, a szingli életmód, a jó állásban lévő nők karrierépítési megfontolásokból, mások állásuk elvesztésétől félve, a munkanélküliek pedig az anyagi nehézségektől visszariadva halogatják a gyerekvállalást, míg végleg ki nem kerülnek a szülőképes korból. Igaz, az állam sem töri magát a helyzet megváltoztatása érdekében. A politikai legendárium szerint a háború utáni első kancellár, a kereszténydemokrata Konrad Adenauer azzal ütötte el a kérdést, hogy "az embereknek úgyis lesznek gyerekeik", nincs szükség társadalmi ösztönzésre. Tény: az állam semmilyen formában nem kukucskál be a hálószobákba, s az ott történtek következményeit is az érintettekre bízza: az abortusz gyakorlatilag liberalizált, a nőnek csupán egy, a megszakítás körülményeit és következményeit feltáró, anonimizált tanácsadó beszélgetésen kell részt vennie.

Többé-kevésbé magánügy a gyereknevelés is. Bár számítások szerint az átlagos családnak 150-200 ezer eurójába kerül egy gyerek felnevelése 18 éves koráig, ehhez képest szerény az állam hozzájárulása: a családi pótlék havi 154 euró gyerekenként, s ez az összeg csak a negyedik gyerek után emelkedik 179 euróra - vagyis a társadalom még a negyedrészét sem vállalja át a gyereknevelés költségeinek.

A sokáig mellékes kérdésként kezelt népesedéspolitikai helyzettel mostanában próbál szembenézni a kormány - ám tekintettel annak nagykoalíciós mivoltára, itt is nehéz lenne ideológiai predesztináltságot felfedezni. Éppen a múlt héten döntöttek arról, hogy a gyerekek gondozására fordított költségeik egy részét (ez lehet az óvoda vagy a Németországban elterjedt magánpótmama, az úgynevezett Tagesmutter díja) a családok évente maximum négyezer euró erejéig leírhatják az adójukból. Azokban a családokban, ahol mindkét szülő dolgozik, ez a lehetőség a gyerek 14 éves koráig áll fenn, ahol viszont csak az egyik fél jár el otthonról, hat év a felső korhatár. Talán ez az a pont, ahol felfedezhető némi eltérés a jobb- és baloldal között. A keresztény pártok ugyanis azt szorgalmazták, hogy a kedvezmény egyformán érvényesüljön mind az egykeresős, mind a kétkeresős családoknál. A szociáldemokraták érvelése szerint viszont az egykeresős családok az adórendszer következtében már élveznek nem kis előnyöket (a német szja szerint a házastársak összeadott s kettővel osztott jövedelme az adóalap), így indokolatlan lenne kétszer is kedvezményben részesíteni őket. A világnézeti különbséget kereső - ha akarja - itt felfedezheti, hogy a keresztény pártok inkább az egykeresős, a gyereket, gyerekeket otthon nevelő anyukás családmodellt pártolják, míg a szocdemek ideálja inkább a dolgozó nő.

A demográfiai helyzettel való szembenézés másik, kevésbé konstruktív, de kényszerű következménye a nyugdíjkorhatár tervezett felemelése. A kormány elképzelései szerint a mai 65. évről fokozatosan a betöltött 67. évre emelnék a nyugdíjba vonulás idejét. A magyarázat egyszerű: a népességfogyás következtében nem lesz, aki megtermelje az átlagéletkor növekedése miatt egyre hosszabb időn át folyósított nyugdíjakat. Az érintettek tiltakozása azonban máris meglehetősen nagy.

WEYER BÉLA / BERLIN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Társadalom

2006-2010: népesedési dilemmák

Miként lehetne jobban ösztönözni a gyermekvállalási hajlandóságot Magyarországon, amelynek demográfiai mutatói rosszabbak az európai uniós átlagnál - erre keres választ a pártok néhány nemzetstratégiai kérdésben elfoglalt álláspontját feltérképező sorozatunk első darabja.

A magyarok zöme csinálja, pedig a magyarok zömét zavarja – mi az?

A magyarok zöme csinálja, pedig a magyarok zömét zavarja – mi az?

Kettős záróvonalon előzött a magyar kamionos, azonnal elvették a jogsiját

Kettős záróvonalon előzött a magyar kamionos, azonnal elvették a jogsiját

Változik a YouTube, máshogy fogják ajánlani a videókat

Változik a YouTube, máshogy fogják ajánlani a videókat

A Háttér Társaság a köztévének: a homoszexualitás nem betegség, nem lehet gyógyítani, és nem is kell

A Háttér Társaság a köztévének: a homoszexualitás nem betegség, nem lehet gyógyítani, és nem is kell

A francia szélsőjobb kihátrál az egyik legnagyobb melléfogásából

A francia szélsőjobb kihátrál az egyik legnagyobb melléfogásából

Március 14-én jöhet a közszolgálati dolgozók sztrájkja

Március 14-én jöhet a közszolgálati dolgozók sztrájkja