Régiók minden előtt - ennyi bizonyos a Gyurcsány-kormány közigazgatás-átszervezési terveiből. Hogy milyenek lesznek a megerősített régiók, még kérdéses, mindenesetre a takarékosságra hivatkozva már megkezdődött a megyei hatáskörök elvonása.

A pénzügyi szempontok dominálnak a közigazgatás tervezett átszervezésekor - egyértelműen erre utal, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) a többi tárcával való együttműködés nélkül készítette el azt a kormány-előterjesztést, amely meghatározná, milyen állami szervezeteket kell megszüntetni vagy összevonni. A HVG által megkérdezett minisztériumoknál még fel sem mérték, szakmailag milyen egységeik összevonása lenne kívánatos, miközben a kormány első olvasatban már tárgyalta is a PM tervét. Annyi már bizonyos, egyes intézményekre kimondták a véget. Ilyen például a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), de erre a sorsra jutottak a határőr-igazgatóságok is. A HTMH feladatát és dolgozóinak egy részét a Miniszterelnöki Hivatal egyik főosztálya veszi majd át, míg a határrendészeti feladatokat a rendőrség.

A Gyurcsány-kormány Új egyensúly programja vázlatosan tartalmazta az állami szervezetek átalakításának tervét. Az világos, hogy az összevonások széles kört ölelnek fel, de hogy például miért éppen 12,5 ezer köztisztviselőtől kell megszabadulni, az nem derül ki a programból. A fő célpontok az államigazgatás területi egységei, az úgynevezett dekoncentrált szervek. Ezek nagy része jelenleg megyei keretekben működik, mint például a közigazgatási hivatalok, munkaügyi vagy közlekedési felügyeletek, rendőrkapitányságok. Megyénként 30-40 közé tehető a szakzsargonban dekóknak is nevezett szervezetek száma, de ezek mellett már most is jelen vannak a regionális hivatalok.

Az összevonás kétirányú lesz. Az azonos tárcához tartozó helyi szervek közül, amit lehet, összegyúrnak, ezzel párhuzamosan szeretnék a megyei szintet megszüntetni. Már a parlament előtt fekszik például az a törvénycsomag, amely az adóhivatal megyei igazgatóságainak megszüntetéséről és a regionális szint létrehozásáról szól, s arról, hogy az illetékhivatalokat beolvasztják az adóapparátusba. A tervezet az illetékhivatalok rossz hatásfokával magyarázza a lépést, mondván, 100 milliárd forintos kinnlevőségük van. Persze az adóhivatal - és nyilvánvalóan sok más megyei szerv is - csak az irányítását tekintve lesz regionális, hiszen lesznek megyei (vagy akár városi) kirendeltségeik. A regionális rendőr-főkapitányságoknak valószínűleg szintén lesznek megyei részlegei, s a helyi kapitányságok is megmaradnak.

Az átszervezés tehát nagyrészt hatáskör-átrendezést takar. A dolgozók többségének a munkája megmarad: a területi államigazgatási szervek 60 ezres gárdájából 12,5 ezren veszíthetik el az állásukat. Jelenleg már folyik mintegy 7 ezer fő leépítése, de nem tudni, ezen felül jön-e az újabb létszámcsökkentési hullám. Az viszont biztos, hogy a vezetői szintek száma csökken, hiszen a 20 megyei/fővárosi főnökséget hét regionális vezérkar váltja fel. A kormány az átszervezések eredményeképpen 37 milliárd forintos éves megtakarításra számít. Kérdés persze, pusztán emiatt érdemes-e sietős léptekkel, megfelelő szakmai előkészítés nélkül nekifogni az átszervezés-sorozatnak. Van azonban másik olvasata is a kormányterveknek.

Lopakodó regionalizáció - egyes közigazgatási szakemberek így nevezik ezt a folyamatot, amely azt célozza, hogy lehetőleg minden megyei szintű állami szervezetet régióssá alakítsanak át. Ennek politikai okai is vannak: a kormány ezzel is jelezni kívánja, hogy elkötelezett az önkormányzati régiók megalakítása mellett. Miután az ezek kialakítására tett alkotmánymódosítási javaslat az ellenzék ellenállásán várhatóan elbukik a parlament előtt, a már létező statisztikai régiók erősítése csak kerülő úton valósulhat meg. A közigazgatási szervezetrendszer átrendezéséhez elég a feles többség vagy a kormány döntése. Ezért a kabinet például várhatóan megszünteti a megyei területfejlesztési tanácsokat, így az uniós pénzek elosztásában csak a régiók fejlesztési tanácsai kapnak majd szerepet.

Az ellenzék miatt nem tudja megszüntetni a kormány a megyei önkormányzatokat, de nyilvánvalóan mindent megtesz teljes kiüresítésükre. Sok szakember már eddig is csak intézményfenntartó gondnokságnak titulálta ezeket, hiába van ugyanis választásokon legitimált politikai erejük, hatáskörük igen szűk. A területekről befolyó különféle illetékeken kívül szinte csak az a pénz megy át a megyei önkormányzatokon, ami a fenntartásukban működő intézményekhez az államkasszából jön. Ez biztosan változik a jövőben, hiszen például az egészségügy átalakítása során háttérbe szorítanák a megyei kórházakat, s a régióközpontok gyógyintézményeit fejlesztenék. Hasonló folyamatok kezdődhetnek az oktatásban is. Jelenleg minden megye köteles középfokú tanintézményeket fenntartani, s a városok szívesen át is adták az iskolákat nekik, mert ott a finanszírozás kedvezőbb volt. Ezt a pénzosztási rendszert megváltoztatni azonban csak döntés kérdése, s ha például a települések elegendő forrást kapnak középfokú iskoláik fenntartására, megindulhat az intézmények visszavétele.

A kormány a regionalizáció mellett is azzal érvel, hogy ez olcsóbbá tenné a közigazgatást. Hogy mennyivel, abban egyelőre a miniszterelnök is bizonytalan. Az Új egyensúly programban az szerepel, hogy a megyei önkormányzatok jelenlegi 35 milliárd forintos éves igazgatási költségét 11-13 milliárd forinttal lehetne csökkenteni. A program kinyomtatása és bemutatója közötti időben azonban Gyurcsány Ferenc, úgy tűnik, új megtakarítási lehetőségeket talált: az Országos Érdekegyeztető Tanácsban már azt jelentette be, hogy 20 milliárd forinttal is mérséklődne e kiadás, ha regionális önkormányzatok alakulhatnának.

"A megye, illetve régió nem területfejlesztési, nem igazgatásszervezési, nem méretgazdaságossági, hanem alapvetően politikai kérdés" - írta tavaly egyik tanulmányában Pálné Kovács Ilona, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Dunántúli Kutatóintézetének igazgatója. Mégpedig azért, mert alapvető kérdés a hatalom decentralizálása, amelynél viszont nem a méret a lényeg. Pálné szerint a kormány által tervezett regionális önkormányzat még nem biztos, hogy a decentralizáció jele, hiszen "a megyei önkormányzatokat is közvetlenül választják, mégsem jutottak tényleges hatalomhoz, befolyáshoz és különösen forrásokhoz". Az pedig téves feltételezés, hogy a regionális reform gyorsan orvosolhatja az államháztartás jelenlegi problémáit. Az igazgatónő egy interjúban nemrég kifejtette, rövid távon a regionális reform csak többletkiadásokkal és zavarokkal jár. Arról nem is beszélve, hogy három szegény megyéből nem lesz összevonással gazdag régió.

RIBA ISTVÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Lepkét is evett a 17 napig őserdőben kóborló hawaii nő

Lepkét is evett a 17 napig őserdőben kóborló hawaii nő

Három mandátumra számítanak Gyurcsányék

Három mandátumra számítanak Gyurcsányék

A végén még az Apple is rosszul jön ki a Huawei-ügyből?

A végén még az Apple is rosszul jön ki a Huawei-ügyből?

Verhofstadt: Vége az EU-nak, ha nem lépnek fel Orbánnal szemben

Verhofstadt: Vége az EU-nak, ha nem lépnek fel Orbánnal szemben

Hogyan tekintsünk a jövőbe? És milyen vezető szükséges ehhez?

Hogyan tekintsünk a jövőbe? És milyen vezető szükséges ehhez?

Ha vállalkozása van, most már nagyon figyelje a naptárt

Ha vállalkozása van, most már nagyon figyelje a naptárt