A jelenlegi töredékére csökken a védett műtárgyak száma, amint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak sikerül megtalálnia a módját, hogyan értesítse a döntésről az alkotások tulajdonosait.

Mintegy 400 ezer magántulajdonú műtárgy védett Magyarországon. Ezek közé tartoznak értékes könyvtárak éppen úgy, mint az egykori Hungaroton hanglemezkiadó archívuma, amely önmagában 70 ezer tételből áll. A védelem persze sokkal szélesebb körre terjed ki, hiszen a múzeumi tárgyak leltárba vételükkel automatikusan ezek közé kerülnek.

A védett magántulajdonú műtárgyak között közel 40 ezer képzőművészeti alkotás. "A felülvizsgálati folyamat végén mintegy 10 százalékuk marad védett" - vázolta a kilátásokat a HVG-nek Buzinkay Péter, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) műtárgy-felügyeleti irodájának vezetője. A muzeológusok ma már nem tartanak attól, hogy a nemzeti műtárgykincs jelentős veszteséget szenvedhet akkor, ha csökken a védett műalkotások száma. A legfontosabb művek ugyanis már múzeumokban vannak, másrészt a védettek revíziója során nyilvánvalóvá vált, hogy azok jó része érdemtelenül kapta e jogállását.

Karitatív védéseknek nevezte Nagyházi Csaba, a Magyar Műtárgy- és Régiségkereskedők Országos Szövetségének elnöke, galériatulajdonos a védettséget kimondó egykori határozatok nagy részét. Az 1949 után, majd az 1960-as évektől egy újabb hullámban született döntések nyomán ugyanis a műgyűjtemények gazdái különböző kedvezményekre voltak jogosultak, a védettség kimondásáért cserébe lakbérkedvezményt kaphattak, nem kellett lakásukba társbérlőt fogadniuk, vagy egy szobával többre lettek jogosultak. Így aztán gyakori volt, hogy - a kedvezmények érdekében - nem is egy-egy képet, szobrot, hanem egy gyűjteményt helyeztek védelem alá, nem figyelve arra, hogy a művek egyenként érdemesek-e. Emellett politikai okai is voltak annak, hogy lajstromba vették a tulajdonosokat és képeiket: az állam ennek révén is bele akart látni a polgárai magánszférájába. Gyakori volt azonban az is, hogy muzeológusok a saját kutatási területükhöz kapcsolódó tárgyakat javasolták védésre, így egyes festők szinte minden műve védett lett.

A múzeumoktól 1998-ban a hatósági jogokat - így a védettségről szóló határozat kiadásának jogát is - elvették, azokat az akkor még igazgatóságként, majd 2001-től mai szervezetével felálló KÖH kapta. Egyben az is eldőlt, hogy az uniós jogharmonizáció keretében központi nyilvántartást hoznak létre a védett műtárgyakról, s ez alkalmat adott a felülvizsgálat új hullámára. A revízió ugyanis egy évtizede kezdődött: 1994-ben már minisztériumi körlevél szólította fel erre a múzeumokat.

A Magyar Nemzeti Galériában (MNG) - amely a magyar képzőművészeti alkotások ügyeiben illetékes - Király Erzsébet, az intézmény szakértői feladatait koordináló munkatársa elmondta, úgy döntöttek, hogy a mintegy 20 ezres védett anyagból azokra a kiemelkedő művekre koncentrálnak, amelyek művészettörténeti jelentőségét szakmai konszenzus támasztja alá. Így az alkotások jó részét illetően hamar eldőlt, hogy azok további védettségét nem szorgalmazzák. Az MNG-nél "kezdetben mintegy ezer kép további védettségével számoltunk, ma ez is soknak tűnik. Mindemellett a teljes műtárgy-dokumentációt átadtuk további döntés céljából a KÖH-nek" - mondta Király Erzsébet. Szinte minden festő esetében határozottak voltak: Rudnay Gyulának közel négyszáz képe védett, ebből a javaslat szerint 14 maradna. A népszerű 20. századi művészek közül Gulácsy Lajos védett képeinek számát ötödére, húszra csökkentenék, míg Egry József alkotásainak tizede, 13 maradna védett. Rippl-Rónai Józseffel úgy tűnik, kevésbé voltak szigorúak, neki mintegy harminc képe lenne kivételezett. Király Erzsébet szerint "Rippl-Rónai kicsit túlreprezentált a nagy galériabeli kiállítás, azaz 1998 óta, ezért szerepel aránylag sok képe a javaslataink között".

A Szépművészeti Múzeum - amely a külföldi eredetű képzőművészeti alkotások gyűjtője - még nem fejezte be az adatok átadását a hivatalnak. A mintegy 18 ezer védett műből eddig mintegy 1300 döntés fenntartására tettek javaslatot, s várhatóan további ezer alkotásra ajánlják majd ugyanezt. "Minden mű esetében alapos vizsgálatot kell folytatni, s mivel ezek 8200 helyszínen vannak, időbe telik a revízió" - vázolta a nehézségeket Lengyel László, a múzeum nyilvántartási osztályának vezetője. Elmondta azt is, a múzeum szakemberei már a 19. század óta kapcsolatban állnak a gyűjtőkkel, gyakran segítik őket tanácsaikkal, ezért a muzeológusok ismerték a magángyűjteményekben lévő képeket. A Szépművészeti egyébként nem az adattárát adja át a KÖH-nek, hanem minden műtárgyról azokat az információkat, amelyek a hatósági munkához szükségesek.

A revíziót a legjobban talán az utóbbi évtizedben komoly üzletággá kinőtt műkereskedelem képviselői szorgalmazták. Szerintük a tömeges védettség akadályozza a jó képek nemzetközi forgalmát, kizárja a külföldi vevőket. "Attól már nem kell félni, hogy tömegével vándorolnának ki képek az országból, hiszen magyar alkotásra itthon lehet a legjobb árat elérni" - mondta Nagyházi. Ráadásul, érvelése szerint, ha egy-egy kvalitásos kép jó külföldi gyűjteménybe kerülne, azzal csak nőne a magyar alkotások nemzetközi elismerése. Ezt a nézetet egyébként már jó néhány muzeológus is osztja. A védettség nem jelent minőségi garanciát, sőt Nagyházi azt állítja: a gyengébb műveknek használ, a jobb műveknek viszont árt. Sokan mégis előszeretettel tekintik eredetiséggaranciának a hivatalos pecsétet, pedig a gyűjtemények levédésekor nem vizsgálták elég alaposan az alkotásokat, így egyre több védett műről derült ki, hogy hamisítvány. Nemrégiben például egy Czimra Gyula-, illetve Egry József-alkotás "keveredett gyanúba".

A magyar képek nemzetközi aukciókon valóban nem érnek el akkora árakat, mint Magyarországon. Munkácsy Mihály Ásító inas című festményéért egy londoni árverésen mindössze 32 millió forintnak megfelelő fontot kellett fizetnie Pákh Imre műgyűjtőnek, s minden túlzás nélkül állítható, hogy ez itthon jóval többe került volna. A külföldi képeknek is van piacuk Magyarországon, ám igazán jelentős kép csak egy akadt, az is véletlenül. Egy védett, velenceinek mondott képről derült ki, hogy Tiziano műve, igaz, a Nagyházi Galéria árverésén még csak annyit tudtak bizonyosan, hogy a festő műhelyéből került ki. Későbbi vizsgálatok Tiziano szerzőségét bizonyították, így új, magyar tulajdonosa valószínűleg jutányos áron vette a festményt, amikor 140 millió forintot fizetett érte.

Egyes aukciósházak szerint olyan bizonytalan a helyzet, hogy a katalógusukba inkább be sem írják, melyik kép védett, melyik nem, mert az árverésig ez megváltozhat a KÖH döntése alapján. "Az aukción ismertetem az érdeklődőkkel, melyik műtárgy védett, s ennek fényében tudnak licitálni" - mondta a HVG-nek Virág Judit, a Mű-Terem Galéria vezetője. Ez persze problémákhoz is vezethet, hiszen egy külföldi érdeklődő pórul járhat, amikor csak a helyszínen derül ki, hogy a mű, amelyért ideutazott, védett. Az árveréseken időnként felbukkannak olyan alkotások is, amelyek nem voltak védettek, noha a szakemberek indokoltnak találnák. Ebben az esetben megindul az eljárás, s a műtárgy ettől kezdve védettnek számít. Ez korábban akkor jelentett igazán gondot, ha valaki külföldről hozott be eladni egy tárgyat, ám az nem kelt el, visszavinni viszont - az eljárás megindulása miatt - már nem tudta. Idén január 1-jétől az a szabály, hogy ha egy műtárgynak nincs magyar vonatkozása, akkor legalább ötven évig az országban kell lennie ahhoz, hogy utána kezdeményezni lehessen védetté nyilvánítását. Ha viszont kiemelkedő magyar mű kerül be külföldről, azt akár védetté is nyilváníthatják.

A KÖH a múzeumoktól kapott anyagokat saját számítógépes rendszerében dolgozza fel, jelenleg mintegy 50 ezer mű adatát őrzik komputeren, s további több mint 100 ezret más nyilvántartásokban. Buzinkay Péter szerint gyakran tisztázatlan a tulajdonos kiléte, ezt a hivatalnak kellene kinyomoznia. "A tulajdonosi adatok mintegy harmada már nem jó" - vont mérleget az irodavezető. A védettség megszüntetéséről a KÖH-nek egyenként kellene államigazgatási eljárásban határozatot hozni, mivel a védetté nyilvánítás is ilyen döntésekkel történt. Ehhez azonban egyrészt pontosan tudni kellene, kinek kézbesítsék a határozatot, másrészt ezeket a műveket éppen ki szeretnék iktatni a nyilvántartásból, így nem biztos, hogy értelme van a költséges nyomozásnak. A hivatal mindenesetre most azon gondolkodik, hogy hirdetményben teszi közzé a védettség alól kikerülő műtárgyakat, s ha ez alapján fellebbez valaki, akkor arról már egyedi eljárásban döntenek.

RIBA ISTVÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Huszadjára is benyújtja az LMP az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatát

Huszadjára is benyújtja az LMP az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatát

Szabad leszel, de magányos is – Ilyen az élet digitális nomádként

Szabad leszel, de magányos is – Ilyen az élet digitális nomádként

MNB-szakértők: 30 év alatt sem sikerült utolérni Ausztriát

MNB-szakértők: 30 év alatt sem sikerült utolérni Ausztriát

Rózsadombi irodaházba költöznek a kormány plakátkampányait készítő cégek

Rózsadombi irodaházba költöznek a kormány plakátkampányait készítő cégek

A beidézett ellenzéki politikusok szerint törvénytelen Hassay Zsófia feljelentése

A beidézett ellenzéki politikusok szerint törvénytelen Hassay Zsófia feljelentése

Semmi nem látszik még a dél-budai szuperkórházból, de már költik a pénzt

Semmi nem látszik még a dél-budai szuperkórházból, de már költik a pénzt