A kijelentés remekül hangzik, s még jobb a csattanója, ha a bankuralmat a "munka nélküli gazdasággal" azonosítják, s a munka becsületének visszaadását követelik. Két megszokott állítás, mindkettőt unos-untalan hangoztatták a rendszerváltást megelőző 45 esztendőben. Szapulták a tőkés külföld bankuralmát - bár a hiteleiből élt a rendszer -, miközben "odaát" sokkal jobban alakult jólét és szabadság, mint a párturalomban. Persze, bankuralom ott se, akkor se létezett. A munka becsületéről pedig olyan funkcionáriusok papoltak, akiknek az volt a legnagyobb büntetés, ha visszaminősítették őket munkásnak. Aki ma nem szeret önállóan gondolkodni, s nem kéri számon a vonatkozó érveket, örvendezhet, mert van ellenségkép, amit az 1945-1949-es időszakból a Ludas Matyiban megjelent gúnyrajzokról ismerhetnek az idősebbek.

Kezdjük azzal, mit is rejthet ez a fogalom: bankuralom. A világ más részein is, nálunk is, kevés olyan ága van a gazdaságnak, amit az állam annyira szorosan szabályozna és olyan szigorúan ellenőrizne, mint a banktevékenység. Érthető, mert laikus, kockázatot vállalni nem akaró s szűkös lehetőségeik mellett nem is tudó betétesek, folyószámla-tulajdonosok egzisztenciáját nem szabad kockázatos üzletekkel veszélyeztetni. Mert a csaknem 90 százalékban a betétesek által kölcsönadott pénzzel gazdálkodó kereskedelmi bankok veszélyes üzemnek minősíthetők. Többnyire olyan ügyfelekkel, saját hitelezőikkel van dolguk, akik szerény, de biztos kamatjövedelemre, bármikor visszakérhető betétre vágynak. Ha nem ez lenne a szándékuk, akkor más befektetési formát választanának, befektetési alapokat, egyebek között kockázati alapokat, amelyeknél előre megállapodnak, mekkora kockázatot hajlandó vállalni az ügyfél, s annak megfelelően ajánl neki a bank ingatlan-, deviza-, részvény-, kötvényalapokat vagy azok keverékét. Magasabb kamatlábat, hozamot csak kockázatos tevékenységgel lehet elérni.

Ezért a hitelintézetek jogi szabályozása a betétesek védelmében korlátozza a kockázatvállalást, a kockázat növekedése vagy az adós fenyegető fizetésképtelensége esetére különböző, esetleg százszázalékos tartalékolási kötelezettséget ír elő a bankoknak (amit azok csak azonnal lehívható, tehát legfeljebb kamatozó kincstárjegyekben tarthatnak). A pénzintézeteknek folyamatosan figyelniük kell adósaik tevékenységét, hogy idejében dönthessenek az adósság visszafizettetéséről. További tartalékot jelent a szavatolótőkének nevezett, a jegyzett alaptőkét, az alapítási nyereséget s az általános tartalékot magában foglaló és a bank nehézségei esetén igénybe vehető forrás, valamint a jogszabályok kötelező betétbiztosítást is előírnak. E szabályok betartása felett sűrű ellenőrzésekkel őrködik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (amely nem nyomozó hatóság, ezért csalásra, mérleghamisításra csak késedelmesen jöhet rá).

Azt is szorosan szabályozzák, hogy a kihelyezések lejáratai ne legyenek lényegesen hosszabbak, mint a betétekéi, azaz a bank minden pillanatban fizetőképes maradjon. A bankok - törvény előírta - uralma tehát olyan, mint a kávészűrő: kiszűri azokat a hitelkérelmezőket, akiknek az üzleti tervei nem adnak garanciát arra, hogy a hitel időben, kamatostul megtérüljön. Egyben azt is tanácsolják ilyen ügyfeleiknek, hogy szándékaik megvalósításához tőzsdei vagy nem tőzsdei értékpapír-kibocsátással, kockázatitőke-alap igénybevételével próbáljanak forrást szerezni. Azok, akik így fektetnek be, kockázatbarát személyek, s feltehetően gondosan mérlegelik a várható hozam és a kockázat viszonyát.

A bankok bankja, a Magyar Nemzeti Bank pedig arra vigyáz, hogy a kereskedelmi pénzintézetek ne teremthessenek több számlapénzt, mint amennyi a reálnövekedés és az inflációs ráta összegéből következik. S világszerte ezek a szabályok érvényesek, mert alkalmasak arra, hogy fenntartsák a bizalmat a banki tevékenység és az adott valuta iránt.

Mit kifogásol ebből a jelenlegi ellenzék? Azt, ha a képviselői hitelkérelmezőként lépnek fel, s a bank e hitelt túl kockázatosnak ítéli, s ezért elutasítja? Vagy ad ugyan hitelt, de magas kamat mellett, fedezetet kérve, mivel nem vállalhat nagyobb kockázatot? Ha viszont az illető hitelezője, azaz betétese egy banknak, akkor aligha örülne, ha választott pénzintézete mosná a kezeit a rábízott, de rosszul kihelyezett pénzek miatt.

Bankok nem kezdeményeznek termelési, bankon kívüli szolgáltatási tevékenységeket, vagyis az "uralmuk" arra sem terjed ki, hogy meghatározzák a gazdaság irányát, arányait, összetételét. Némely politikusok, sőt az előző miniszterelnök is a bankári gondolkodás megszüntetésének szükségességéről beszél, holott az semmiben sem különbözik más vállalkozások vezetőiétől (hacsak abban nem, hogy a törvényi szabályozás szorosabb), nyereségre és a tulajdonosok iránti felelős biztonság megtartására épül. A bankok csak azt akarják, amit egy normális gazdaság: egészségesen, szolid nyereséggel, hozammal fejlődni.

A bankokat vezetik a bankárok. Nem minden banktisztviselő bankár, csak az, aki vezetési módszereivel, operatív tevékenységével alapvetően befolyásolja a bank üzletpolitikáját, üzletmenetét, eredményességét. Ennek megfelelően a bank operatív vezetőit szokták bankárnak hívni, például a központi bank elnökét, ott felnövő egyéb vezetőit, a kereskedelmi bankok élén hosszú évek óta működő irányítókat. Gyanítjuk, az újdonsült bank- és bankárellenesség politikai ihletésű, és a jelenlegi miniszterelnök és pénzügyminiszter banki múltjából táplálkozik. Csakhogy a fentiek szerint ők ma nehezen tekinthetők bankárnak! Viszont tudunk az ellenzékhez közel álló bankárokról. Ők minek számítanak? Ők a jó bankárok?

Egyébként ez a bankellenes szöveg nem Orbán Viktor kitalálta dakota anekdota. A köztudatba "schaffendes und raffendes Kapital", azaz alkotó és rablótőkeként először Werner Sombart - 1863-1941 között élt német (egyébként politikailag szélsőjobboldali) közgazdász és szociológus - vitte be, akinek nem volt ugyan köze a marxizmushoz, de a közvetítő tevékenységeket, szolgáltatásokat, akárcsak Marx, elutasította.

S milyen csodabogár az a "munkán alapuló" gazdaság? Melyik gazdaság nem alapul munkán? A hitelintézeti, biztosítási és tőzsdealkuszi tevékenység nem fontos forrása a GDP növekedésének? Egyáltalán, milyen munkára gondol Orbán? Csak nem kizárólag a kérges tenyerű bányászokéra vagy a verejtékes ingű földművesekére? Hová tegyük őket a mai technológiai, számítástechnikai és távközlési forradalom idején? Talán csupán a foglalkoztatottság kedvéért fenn kellene tartani és támogatni ráfizetéses vállalatokat, akár a magas hatékonysággal, innovációval kecsegtetők rovására is? Jobb mankót adni a sántikálónak, mint szárnyakat annak, aki repülni tudna? Vagy vegyük elő az anyagi termelés elsődlegességének tanát, s utasítsuk a szellemi munkásokat újra a fizikaiak mögé?

A rendszerváltás eredményeként a fejlett világhoz hasonlóan Magyarországon is kialakult az államilag szabályozott, de magántulajdonban álló bankrendszer, amely ellátja alapvető funkcióját, a pénzközvetítő tevékenységet. Egyik politikai oldalnak sem szabad ezt saját céljai szolgálatába állítania. A gazdaságot - megfelelő keretek és szabályok között - hagyni kell növekedni a saját pályáján. És ennek a gazdaságnak a bankok is alkotóelemei. Volt néhány ország, ahol a mindenható vezetők megpróbálták eltörölni a bankokat, kiiktatni a gazdaságból a bankárokat. Ezekben az országokban nem volt demokrácia, kormányaik pedig megbuktak. Magyarország azonban a demokratikus utat választotta.

BÁCSKAI TAMÁS-ZDEBORSKY GYÖRGY

(A szerzők közgazdászok)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Világrekorder részecskeütköztetőt akar építeni a CERN

Világrekorder részecskeütköztetőt akar építeni a CERN

"Ez kivégzés volt" – címlapokon a történelmi Brexit-szavazás

"Ez kivégzés volt" – címlapokon a történelmi Brexit-szavazás

Kercsi incidens: Moszkva meghosszabbította az ukrán tengerészek előzetes letartóztatását

Kercsi incidens: Moszkva meghosszabbította az ukrán tengerészek előzetes letartóztatását

Válasz helyett kioktatást kapott az MTVA-vezértől Hadházy és Szél

Válasz helyett kioktatást kapott az MTVA-vezértől Hadházy és Szél

Munka közben csempészték a drogot egy malajziai légitársaság alkalmazottai

Munka közben csempészték a drogot egy malajziai légitársaság alkalmazottai

Még a Ford Mustangból is lesz SUV, ráadásul elektromos

Még a Ford Mustangból is lesz SUV, ráadásul elektromos