A muszlim fejkendők körül Franciaországban folyó vita arról szól, betiltsák-e a feltűnő vallási viseleteket az állami iskolákban. Normális körülmények között én is egyetértenék azzal, hogy az egész kérdés vihar egy pohár vízben. És a vitát le lehetne azzal is zárni, hogy a klubtagság szabályaira hivatkozunk - az állami iskolákban léteznek bizonyos előírások, és ha valaki annak szolgáltatásait szeretné igénybe venni, akkor ezeket a szabályokat be kell tartania, vagy máshol kell helyet keresnie magának.

Igen ám, de az intolerancia, a gyanakvás és az elkülönülés bestiája kiszabadult a palackból, és áldozat után kutatva az utcákat rója. Talán segít, ha felidézem tapasztalataimat, amelyeket akkor szereztem, amikor Nigériában a mostanival szöges ellentétben álló gyakorlatot kezdtek, körülbelül húsz éve, jóval azelőtt, hogy hazám egyes államaiban bevezették az iszlám törvénykezést, a sariát. Az oktatási miniszter bejelentette, a középiskolások megjelenhetnek az iskolában a vallási hovatartozásukat feltűnően jelző ruhában. Mély ellenszenvvel fogadtam ezt az intézkedést, amely a különbözőséget hangsúlyozva éket vert a diákok közé. Általános iskolába anglikán misszionáriusokhoz jártam, ahol a formaruhát - khakiing, csupasz lábon rövidnadrág - még a legnagyobb fantáziával sem lehetett valláshoz kötni. Az állami tulajdonú bentlakásos középiskolában pedig a vallásgyakorlás szabadságát beépítették az iskola mindennapi rutinjába: péntekenként a muzulmánok gyűltek össze imára, szombatonként az adventisták automatikus felmentést kaptak az elfoglaltságok alól, vasárnaponként keresztény istentiszteletet tartottak.

Ahol több vallás is jelen van, a közös formaruha számomra valamiféle világi döntőbíróság szerepét tölti be, de ha a formaruhát sutba dobják, akkor pont ez a funkciója sérül. Amikor tehát a nigériai oktatási miniszter meghirdette kétlaki politikáját - ahogy akkoriban én ezt elneveztem -, egyszeriben olyan értékes oktatási eszközt törölt el, ami addig alapvetően befolyásolta a fiatal nigériai nemzedék személyiségformálását. Pedig ez volt az egyik olyan létfontosságú eszköz, amelynek segítségével a diákok elsajátíthatták az együvé tartozás koncepcióját, de családi körben, az imahelyeken vagy az egyházi ünnepek alatt saját hitük szerint élhettek.

Miután különböző megoldásokat láttam működni a gyakorlatban, arra a következtetésre jutottam, hogy saját neveltetésem leírhatatlanul jobb volt, mint a többi. Javaslom tehát, hogy az iskolákban a vallásgyakorlás joga továbbra is maradjon érinthetetlen, ugyanakkor a társadalom hosszú távon csak nyerhet, ha a közoktatásból kitiltja a feltűnő vallási jegyeket. Annak a gyakorlatnak vagyok a híve, amely a lehető legteljesebb együvé tartozást szeretné létrehozni a fiatalabb generáción belül. Hasonló a véleményem azokról az iskolákról is, ahol a diákok teljesen szabadon választhatják meg, mit viselnek. Mert ez azzal jár, hogy a jómódú családok gyermekei a legdivatosabb ruhákban parádéznak, és kialakítják saját elit klánjaikat, mialatt a földművesek és a munkások gyermekei alig tudnak összeszedni maguknak valami levetett ruhát. A divatparádék oka éppen az, hogy egyesek túlzottan leegyszerűsítve értelmezik a gyermekek önkifejezésének jogát. Márpedig az iskola a gyermek életében az egyetlen hely, ahol a többieket mint saját magával egyenrangú embertársait láthatná.

A szülők számára nem túl nagy áldozat, hogy a gyermekeik saját korosztályuk alapvetően különbség nélküli társaságában formaruhában töltsék az időt. Hangsúlyoznom kell, az áldozatot a szülők hozzák, akik oly megszállottan próbálják bizonytalanságokkal és előítéletekkel terhes életüket újraélni saját leszármazottaik révén. Ez az áldozat vagy veszély azonban csak a szülők elméjében létezik, mivel egyetlen gyermek sem veszti el lelki tartását attól, hogy a nap néhány órájában a ruhájára aggat - vagy éppen eltávolít onnan - egy darab szövetet. A gyermekek, ha magukra hagyjuk őket, létrehozzák saját világukat. És ebben bátorítani kell őket. Hazatérve visszalépnek egy másikba, és ha magukra hagyjuk őket, akkor minden gyötrelem nélkül harmonizálják egymással a kettőt vagy akár még többet is. Ez már önmagában is része nevelési folyamatuknak, és ez teszi gazdagabbá a létezésüket. A tanulás egyben alkalmazkodási folyamat is. Hangsúlyozom, az iskolák természetesen megszabhatják diákjaik számára az öltözködés szabályait, a tantervet azonban az ő esetükben is az államnak kell jóváhagynia - ahogy ez, remélem, mindenki számára nyilvánvaló.

Ha tehát a fiatalságot meg kell óvni attól, hogy a jólét feltűnő jeleit látva a tantermekben valamiféle osztálytudat alakuljon ki benne, ebből az is logikusan következik, hogy a vallási különbségek sokkal alattomosabb megkülönböztető jeleit hasonló módon korlátozni kell. "Gazdagabb vagyok, mint te" - az ilyen hozzáállás menten kiváltja rosszallásunkat. Hasonló módon kell az intézményeknek figyelmet fordítaniuk arra, hogy elejét vegyék minden olyan feltűnősködésnek, amely a befolyásolható ifjúságnak azt az üzenet sugallja, hogy "szentebb vagyok, mint te".

WOLE SOYINKA

(A szerző Nobel-díjas nigériai író)

© Tribune Media Services International

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
És íme, újra itt a tél: ilyen időre számítson a héten

És íme, újra itt a tél: ilyen időre számítson a héten

Nagy Blanka nem bánt meg semmit

Nagy Blanka nem bánt meg semmit

Lukácsi Katalin a Fülkében: Én lennék a legboldogabb, ha a NER a szolgálatról szólna

Lukácsi Katalin a Fülkében: Én lennék a legboldogabb, ha a NER a szolgálatról szólna

A Gundelnél O1G-feliratú zsíros kenyérrel tiltakoztak a kormány urizálása ellen

A Gundelnél O1G-feliratú zsíros kenyérrel tiltakoztak a kormány urizálása ellen

Róna Péter: Az elvett pénz helyett nemzeti büszkeséget kapnak a szegények

Róna Péter: Az elvett pénz helyett nemzeti büszkeséget kapnak a szegények

EP-választás: erdélyi magyar koalíciót javasol az EMNP

EP-választás: erdélyi magyar koalíciót javasol az EMNP