Politikai patthelyzet bénítja az ország modernizálását. A növekedési esélyeket folyamatosan veszélyeztetik, versenyképességét rontják a teherbíró képességet mindjobban meghaladó terhek. A már annyiszor beharangozott, sürgetően szükséges reformok halogatása a pártok félelmét fejezi ki a jelentős szavazatvesztéstől. Ráadásul a reformok hatásai azokat is borzongatják, akiknek erre nincs okuk. A szociális és egészségügyi körben a rászorultság elvének alkalmazása a nagy jövedelmi különbségek enyhítésének egyik eszköze s a szolgáltatások javításának forrása. Egyes kórházak, rendelőintézetek privatizálása az annyira nélkülözött tőkét fecskendezi be a gyógyítás világába. Az oktatásügyben pedig mérsékli azok anyagi terheit, akik és akiknek a gyerekei nem tanulnak tovább. A munkaerő-piaci béklyók (az 50 éven aluliakra is kiterjedő felmondásvédelem, a szabad egyedi bérmegállapodások hiánya, a munkaidő rugalmatlan kezelése) csak a szakszervezetek számára szent tehén. Ahol e megkötéseket leépítették, például Dániában, erőteljesen megnőtt a foglalkoztatás. A hátrányosan érintetteknek - a középosztálynak, azon belül az orvostársadalom töredékének - akkora az érdekérvényesítési képességük, hogy privilégiumaik csorbítását az egész társadalom sérelmeként képesek kikiáltani.

Nálunk kormánypárt és ellenzék mindent a választási szempontoknak vet alá, nem vállalkozik szavazatok elvesztésével fenyegető változásokra. Az utóbbi tíz esztendő minden tapasztalata azt támasztja alá, hogy addig nem lehetnek változások, ameddig a reformokban nincs nyilvános konszenzus a legnagyobb parlamenti pártok között. Az egymást váltó kormányok választási ígéreteik miatt riadtak vissza attól, hogy a kidolgozott és bevezetésre váró változtatásokat rögtön a hatalomra kerülésük után hajtsák végre. A mindenkori ellenzék pedig minden kormánylépést ellenez, még az olyanokat is, amelyeket valaha maga kezdeményezett. Érettebb demokráciákban a nemzeti horderejű kérdéseket a pártok kiiktatják csatározásaik muníciójából, és közös platformot hoznak létre, kompromisszumokkal. Csak nagy ritkán akad olyan államférfi, mint Antall József, aki a mélyreható és fájdalmas liberalizálást, deregulálást és privatizálást akkor is végrehajtja, ha az a legközelebbi választások elvesztéséhez vezet.

Medgyessy Péter jól látta, hogy fontos kérdések megoldásához nemzeti egység szükséges, de ehhez szerencsétlenül választotta meg az eszközt: a közös európai választási listát. Autonóm pártok soha nem egyeznek bele, hogy politikai ellenfeleikkel közös listán induljanak, még ha tét nélküli megméretésről volna is szó.

A valós megoldás persze többféleképpen érhető el, nem csupán Antall-féle paktumok formájában. Elvben elképzelhető kisebbségi kormányzás is, amikor a határozottan reformátor kisebbséget az ellenzék támogatja. Ez nálunk kizárt, mert a kormánytöbbség beszél reformokról, lényeges tettek nélkül, az ellenzék nagyobbik pártja pedig mintha a paternalista állam, "a szocialista vívmányok őrzője" szerepében kívánna tündökölni. Kormányra kerülve ezt nem tehetné, mert számolnia kellene e zsákutcás felfogás kemény gazdasági és szociális következményeivel. A politikai erők úgynevezett szakértői kormányokat tűrhetnének el, ha szükségesnek tartják ugyan a reformokat, de választási okokból azokat nem akarják vállalni. Ez szűkös szemléletüket bizonyítaná, de a reformok egyik pártot sem "kompromittálnák".

Van még egy megoldás, a nagykoalíció (vagy ha úgy tetszik: nemzeti egységkormány), mivel az csillapítaná a kormányzati szerep után áhítozó ellenzék vágyait. Ezt a megoldást a vele járó opportunizmus miatt szidják, átkozzák az elvont demokráciatudorok és politológusok, de lényegében egyenlő erők végzetes szembenállása helyett bizonyos helyzetekben huzamos ideig jól szuperált Ausztriában, Németországban vagy - konzervatív elnök és baloldali többség kooperációjában - Franciaországban.

Attól félek, nem a kevesek doktrinersége zárja ki ezt a megoldást, hanem az uralmi pozíciók megosztására való képtelenség. Ahol a hatalomban egymást váltó kormányok nem elégednek meg azzal, hogy a másik oldal mellett elkötelezett közigazgatási kulcsszemélyiségeket cseréljék le, hanem mindenkit, aki nincs mellettük elkötelezve, ott nehéz elképzelni a közös kormányzást. A pártok döntését e tekintetben is az határozná meg, hogy a közös kormányzással nem veszítenének-e el törzsszavazókat, illetve nehezen elcsábított más választókat.

Persze más lenne a helyzet, ha a magyar közvélemény türelmetlenné válna a halogatással, félintézkedésekkel, a "majd csak lesz valahogy" gyakorlatával szemben. Ennek azonban egyelőre a nyomát sem látom.

BÁCSKAI TAMÁS

(A szerző közgazdász, egyetemi tanár)

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Londonban sétálgatott, és tb-számot is kapott az Interpol által körözött ékszermogul, akit végül egy újság buktatott le

Londonban sétálgatott, és tb-számot is kapott az Interpol által körözött ékszermogul, akit végül egy újság buktatott le

Támadók tüzet nyitottak egy brazil, nukleáris fűtőelemeket szálító konvojra

Támadók tüzet nyitottak egy brazil, nukleáris fűtőelemeket szálító konvojra

„Ipari méretű pokol” egy német sertéstelepen

„Ipari méretű pokol” egy német sertéstelepen

M. Richárd: Biztos sokan örültek volna, ha elvérzek

M. Richárd: Biztos sokan örültek volna, ha elvérzek

A munkaügyi hivatallal egyeztettek Hankook-ügyben ellenzéki képviselők

A munkaügyi hivatallal egyeztettek Hankook-ügyben ellenzéki képviselők

Megkezdődött a christchurchi mészárlás áldozatainak temetése

Megkezdődött a christchurchi mészárlás áldozatainak temetése