Elvették a zsidóktól a pészahot, és elvették a keresztényektől a húsvétot; a hívőktől elvették a hitet, a hitetlenektől elvették a történelmet, és mindezek helyébe a förtelmet tették A passió című filmben.

Mel Gibson filmjében hatalmas zsidó tömeg hullámzik és kiabál összevissza, mintha eleve ott lenne a helye. Holott ez a tömeg a négy nagy zsidó ünnep közül az elsőre, a kovásztalan kenyér és a tavaszi első termény ünnepére gyűlt össze minden évben, s akik háromnapi járóföldre laktak a mindössze 40-50 ezres lakosú várostól, azoknak kötelezően oda kellett zarándokolniuk egész családjukkal együtt. Sok százezer, esetenként egymillió ember táborozott Jeruzsálem környékén, és a kicsiny városban csak a 24 részre osztott zsidóság abban az évben kisorsolt töredéke tartózkodhatott. Erre az ünnepre érkezett Jézus a tanítványaival, életében másodszor, hiszen gyerekkorában egyszer már járt ott, hogy a Templomban az áldozatot - hithű zsidóként - lerója és térítsen; erre az ünnepre érkezett Nagy Heródes palotájába Pilátus, aki a tengerparti görög városban, Caesareában székelt, és csak ünnepek alkalmával jelent meg Jeruzsálemben; és ebben az évben, valamikor időszámításunk szerint 32 és 35 között erre az ünnepre érkezett Galileából Heródes Antipasz, a negyedes fejedelem, hogy Pilátussal kibéküljön és tárgyaljon, amint az egyik evangélium politikailag pontosan rögzíti.

Terményáldozatukat rótták le a zsidók a Templomban, a zsidó vallás központjában, valamint sok egyéb áldozatukat is, például a didrachma adót, amely minden felnőtt zsidó férfi számára kötelező volt, bárhol élt is a világon. Örömünnep volt a pészah, és erre az alkalomra a főpap visszakapta főpapi ruháját Pilátustól, majd a szertartás - az áldozás - után ismét vissza kellett adnia a római prefektusnak. Megalázó dolog volt ez, mint az is, hogy a zsidó vallás fejét a helytartó nevezte ki és váltotta le; a főpap függő viszonyban volt a helytartótól, aki azonban a zsidó vallás ügyeibe és a zsidó törvénykezésbe nem szólhatott bele, a bölcs római békepolitikának megfelelően. A helytartó csak és kizárólag római vagy latin polgárok büntetőügyeiben volt jogosult ítélkezni, illetve akkor, ha a római államot nem római polgár részéről annyira súlyos inzultus érte, hogy halálbüntetésre számíthatott.

Azért tünteti el a húsvétot Gibson, mert a valóságban a főpap csütörtök este már az ünnepi szertartásra készült, és emiatt semmi része nem lehetett mindabban, amit a filmben a rendező le akar játszatni. A főpap csütörtök este még nem viselhette a főpapi ruhát; Gibsonnál viseli; a főpap nem lehetett jelen semmiféle ítélkezésen, mert a bíráskodás napjai a hétfő és a csütörtök, de csak napnyugtáig; Gibsonnál a főpap egész pénteken Jézus ellen ágál, és nagy örömmel nézi a szenvedését. A főpap a kivégzésnél nem lehetett jelen, sőt beteggel, szenvedővel sem érintkezhetett, mert tisztátalanná vált volna, és a feladatát soha többé nem láthatta volna el; Gibsonnál egyebet sem tesz a főpap, mint testközelből örvendezik Jézus megkínzásán és halálán.

Gibsonnál - az összes evangéliummal ellentétben - maga Kajafás követeli Jézus keresztre feszítését, ami nem volt zsidó kivégzési mód. Az is abszurdum, hogy Heródes palotájába a zsidó tömeg csak úgy benyomulhat. A Heródes-palota hatalmas, sok szárnnyal, kertekkel és fürdőkkel rendelkező görög stílusú épület volt, és oda nemhogy közönséges zsidó, de pap sem léphetett be, mert az nem zsidó terület, és aki belépett, tisztátalanná vált. Ha a rendező adna a hiteles látványra, a Heródes-palota északi oldalára három tornyot kellene varázsolnia - futná a számítógépes grafikára abból a nyomorult 29 millió dollárból -, melyek közül a legmagasabb az alexandriai Fárosz mása, de mindezzel Gibson nem törődik. Benyomul a zsidó tömeg ebbe a szegényes, olcsó palotába, és a jólelkű Pilátus - a sokkal későbbi etióp biblia szellemében - bárhogy szeretné is megmenteni Jézust, a zsidó főpapok és a zsidó tömeg mindenáron keresztre akarja vonatni, mire Pilátus egy lavórban megmossa a kezét, felesége pedig, akinek több száz évvel későbbi apokrif evangélium nyomán adnak nevet, szinte már keresztényhez méltó módon szenved.

Pilátus soha nem moshatott így kezet, legföljebb képletesen mondhatott erről valamit, mert ez zsidó rítus, és ők is csak törvénykezés után gyakorolják, ha a Tórát, a Szent Könyvet érintették, ez ugyanis, érdekes felfogás, tisztátalanná tesz. Pilátus nem vehette a kezébe a Tórát, mert ő nem volt zsidó, és a zsidók vallását sértette volna, és azért sem, mert Tiberius császár a római vallás meggyalázása miatt azonnal megbüntette volna.

Az evangélisták nem tudnak arról, hogy a tömeg népítélet-szerűen választott volna Jézus és Barrabás között: a zsidóknál soha nem volt a népgyűlés intézményesítve, Pilátus pedig nem vezethette be, mert éppen Tiberius törölte el ezt az ősi, demokratikus intézményt, uralkodása elején.

A húsvét eltüntetését további hazugságok követik a filmben.

Hazugság, hogy a római szolgálatban álló zsoldosok latinul beszélnek. (De hogyan, Istenem!, a többségük a c-t olaszosan cs-nek mondja. És ahogy a prepozíciókat használják, ahogyan "usque" hangzik el "ad" helyett! Abból a nyomorult 29 millióból lehetett volna egy jó latinost szerződtetni.) Ezeket a katonákat a szamáriai Szebasztéból és a judeai Caesareából verbuválták a nem zsidó lakosok közül, és a görögön kívül legföljebb arámiul beszéltek. Ha az evangélisták soha nem jelzik, hogy tolmács kellett Pilátus és Jézus között, akkor tudták, hogy Jézus beszélt görögül, a judeai, galileai, szíriai és egyiptomi hellenizált zsidókhoz hasonlóan, annál is inkább, mert ha József mesterségét folytatta, ami nem az asztalosság, hanem a házépítés, akkor mind zsidó, mind görög megrendelők számára dolgozott a vegyes lakosságú galileai városokban. A görög volt a római szolgálatban álló seregek vezényleti nyelve a Földközi-tenger keleti medencéjében, és görögül még a falusi zsidók is tudtak, mert a magánjogi - házassági vagy örökhagyási - szerződéseik ugyanolyan számban köttettek görögül, mint arámiul.

A szélsőséges naturalizmuson kívül a nyelv az egyetlen, amellyel Gibson el akarja érni, hogy a művét hitelesnek lássuk. Azzal sem törődik persze, hogy az arámit a színészek pontosan úgy beszélik, ahogyan mi a középiskolában puskázni próbáltunk oroszból. Ki is hagyja Péter felismerésekor, hogy a galileai nyelvjárása lesz gyanús a cselédlánynak.

Mária, Jézus anyja nem volt Jeruzsálemben, amikor a fiát kivégezték, ha az evangélistáknak hiszünk, és miért ne hinnénk. Nem a tanítványok vették le a keresztről, hanem a zsidó tanács kirendelt képviselője, bizonyos József. Jézus nem azt mondta, hogy a császárnak a zsidók ne adózzanak, mint a filmbéli Kajafás állítja, és Jézus hallgatólag tudomásul veszi, hanem épp az ellenkezőjét.

De hát komolyan lehet venni egy filmet, amelyben a Sátán egy hímnős alak képében állandóan feltűnik, s még gyerek szolgái is vannak - akik persze mind zsidók? Komolyan lehet venni egy naturalista filmet, amelyben egy hatalmas, nyilvánvalóan isteni könnycsepp hullik a halott Jézusra? Komolyan lehet venni, ha Jézus evangélium szerinti utolsó szavai (Éli, éli, lama sabakhtani) nem így hangzanak el, ráadásul utána is mond még valamit?

Nem lehet, csak éppen az az eszeveszett, még Hollywoodban is ritka szadizmus, amellyel Jézust ütlegelik, a maga rémesen primitív, monoton módján, és a történetileg bizonyosan nem ott és nem úgy történt keresztcipelés hihetetlen hossza - persze a kereszt sem olyan volt akkor - óhatatlanul dühödt, ellenséges érzelmeket kelt a nem perverz nézőben azok ellen, akik ezt elkövették vagy hagyták megtörténni, és ebben a filmben ezek a gyűlöletes személyek bizony a zsidók.

Azt nem lehet tagadni, hogy Jézust a két lator között keresztre feszítették.

Alexandriai Philo, az egyetlen kortárs, aki Pilátust említi, azt írja angolul könnyen hozzáférhető művében, a Legatio ad Gaiumban: "Pilátus ítélet nélkül végeztetett ki rabokat." Jézus és a két lator esetére e közlés igaz. Nem volt bírósági tárgyalása Jézusnak - és a két latornak sem. Ha Jézus ügyét tárgyalták, semmiképpen sem istenkáromlás miatt vonták felelősségre, ő ugyanis - a film szövegeivel ellentétben - az evangélisták szerint soha nem állította, hogy ő lenne a zsidók királya, a Messiás vagy Isten fia. Jézus farizeus nézeteket hirdetett, csak éppen a szeretet parancsát a legelesettebbekre, a valódi bűnösökre is kiterjesztette, ezzel pedig a farizeus mesterek között, vagy inkább fölött, valóban egyedül állt. Vallási ügyben egyébként sem ítélhetett Pilátus: nem volt hozzá joga. De köztörvényes bűnözők esetén sem Pilátus volt az illetékes, hanem maguk a zsidók.

Miért vonta magához mégis az ítélkezés jogát ezen a húsvéton, és mivel vádolhatta Jézust egyáltalán?

Semmi mással, csak botrányokozással. Jézus felborogatta a Templomtéren seftelő kereskedők asztalait, vagy mert úgy vélte, e szent helyen kereskedni istenkáromlás, vagy mert a kereskedők csaltak az áldozati pénzek átváltásánál. A nők terén történhetett a dolog, ahová a nők még beléphettek, mert a férfiak terén már csak az oltár állt, amelyen az áldozati állatokat és terményeket égették. Közbotrányt okozott, de nem akkorát, hogy a zsidó rendőrök azonnal letartóztatták volna (ez volt kedden; a római zsoldban álló egyetlen ala és három cohors még nem érkezett meg Pilátussal Caesareából). Másnap Jézus visszament és tovább vitatkozott, akkor már felfigyeltek rá, de még mindig nem tartóztatták le, a bűnét nem tartották jelentősnek, és csak csütörtök éjjel mentek érte, nyilván új, váratlan parancsot kapván. De mert elmúlt a bíráskodás ideje, börtönbe kellett zárniuk a szintén tárgyalásra váró latrok - tolvajok vagy rablók - közé, és ott kellett volna várniuk a következő bíráskodási napig, de mert az a hétfő húsvét után félünnepnek számít, hát az utána következő hétfőig, tehát tíz napon át.

Tudjuk, hol volt a börtön: a főpap palotájának földszintjén, a korábban üzletként használt, újabban befalazott boltívek alatt, valamivel délre a Heródes-palotától a Felsővárosban.

Ha Jézust a két latorral együtt péntek délben keresztre feszítették, valóban hallatlan justizmord történt: a zsidó vezetők lemondtak a zsidó bíráskodásról, és hozzájárultak három köztörvényes kivégzéséhez, római módon - bármiféle tárgyalás nélkül. Nem koncepciós per volt ez, hanem gyilkosság.

Igen hihető, amit az evangélisták mondanak, hogy Pilátus beszélni akart a botrányokozóval, s amikor meghallotta, hogy galileai, már csak udvariasságból is átküldte Antipaszhoz. Antipasz nem ismerte őt - vagyis nem hozta összefüggésbe a legalább egy éve, legföljebb három éve általa kivégeztetett Fürösztő (Keresztelő) Jánossal, aki Jézust is vízbe merítette -, és visszapasszolta Pilátushoz.

Kevesen lehettek jelen a Koponyák hegyén a három köztörvényesnek tartott és minden szempontból törvénytelenül megfeszített ember kivégzésénél, akik természetesen nem mentek végig azon az úton, amelyet ma a Golgota felé vezető útnak tartunk. Pilátus példát akart statuálni a veszélyesen nagy létszámú ünneplő tömegnek, amely Jeruzsálemet és környékét pontosan úgy lepte el, ahogy a zsidó vallás másik elágazásának hívei, a muzulmánok a mai napig százezrével zarándolkolnak a Kába kőhöz. Látni a tömeg a kivégzést nem látta, de hallani hallott róla.

Pilátus minden kötelező törvényt áthágott, és ebben a főpap segítette. Pilátus nyilván félt. Nem a zsidóktól félt - nem lázongtak abban az időben a zsidók, s ha egy kicsit mégis, Pilátus igen óvatosan mindig meghátrált -, hanem Rómától. Bizonyítani akarta, hogy éber. Sok ellensége lehetett neki meg Heródes Antipasznak Rómában; ez lehetett az érdekközösségük oka. Pilátus vesztét hamarosan egy szamáriai, ellene provokált vallási őrjöngés leverése okozta, Antipasz vesztét pedig unokaöccse, a kiváló római kapcsolatokkal rendelkező I. Agrippa, aki rövid időre visszaállította Nagy Heródes zsidó királyságát. Az evangélisták, akik ezeket az összefüggéseket nyilván jól ismerték, erről nem ejtenek szót; ezek a részletek nem tartoznak az üdvtörténethez, ők nem politikailag, hanem vallásosan gondolkoztak.

Ha ennyire ellene mond mind a történelmi, mint a vallási tényeknek ez a film, mire való mégis? Ennyire semmibe lehet venni az elmúlt évszázadok és évezredek kutatásait és hagyományait?

Kihez szól ez a film? A hívőkhöz? Hozzájuk biztosan nem, ők úgyis hisznek. A hitetlenekhez? Ők ettől nem fognak hinni.

A gyűlölet azonban - a szeretetre épülő, eddig legmagasztosabb vallás nevében álságosan - bárkiben felkelthető, aki nem ismeri sem a történelmet, sem a Bibliát. Ez a film azoknak szól, akik mind zsidó, mind keresztény, mind muzulmán szempontból pogányok, vagyis tökéletesen tudatlanok. Világszerte egyre többen vannak: ők az abszolút többség, bennük van az üzlet. Őket manipulálják azok, akik az Egyesült Államokban a nácizmus felé menetelnek eltökélten.

SPIRÓ GYÖRGY

(A szerző író)

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Videón, ahogy egy londoni biciklis menet közben felrúg egy másikat

Videón, ahogy egy londoni biciklis menet közben felrúg egy másikat

Iszlamisták támadtak mali kormánykatonákra

Iszlamisták támadtak mali kormánykatonákra

Bárányhimlővel kórházba került a bárányhimlőoltás legnagyobb olasz kritikusa

Bárányhimlővel kórházba került a bárányhimlőoltás legnagyobb olasz kritikusa

Tolatás közben ütötte el a járdán álló gyalogost

Tolatás közben ütötte el a járdán álló gyalogost

Kérni fogják a britek a Brexit elhalasztását

Kérni fogják a britek a Brexit elhalasztását

Benzingőz kimaxolva: kívül 30 éves, de titokban modern ez a BMW M3

Benzingőz kimaxolva: kívül 30 éves, de titokban modern ez a BMW M3