Magyarország májustól az EU teljes jogú tagja. Ezután előbb-utóbb csatlakoznunk kell az Európai Monetáris Unióhoz (EMU) is, euróra "váltva" nemzeti valutánkat, a forintot. Az EMU szabályai részletesen rögzítik a csatlakozás követelményeit. E feltételek - a referencia-időszakban az államháztartás konszolidált hiánya ne haladja meg a folyó áras GDP 3 százalékát, a bruttóállamadósság-állomány a nominális GDP 60 százalékát, illetve az inflációs ráta ne múlja felül 1,5 százaléknál nagyobb mértékben az EMU országaiban mért maginfláció átlagát (ez momentán 3 százalékot jelent) - lényegében megfelelnek egy tartós, kiegyensúlyozott, fenntartható növekedési pályájú gazdaság egyensúlyi és inflációs feltételeinek. Elérésük az euróbevezetés szándéka nélkül is érdekünk. A kérdés az: milyen áron és - gazdaságunk állapotát, fejlődési lehetőségeit figyelembe véve - mennyi idő alatt?

A magyar államháztartás konszolidált hiánya 2003-ban - uniós elszámolási metodika szerint - 5,9 százalék volt, 2004-re 4,6 százalékot tervez a kormány. A hiány csökkentése szigorú költségvetési politikát, takarékos gazdálkodást követel, miközben tekintettel kell lenni a gazdaságpolitika kiemelt céljaira is. Azaz a következő években a hiányt úgy kellene tovább csökkenteni, hogy egyidejűleg sor kerüljön az államháztartás tartós kötelezettségeinek mérséklésére és a nagy elosztási rendszerek (egészségügy, szociálpolitika, nyugdíjak, szakképzés és felsőoktatás, közigazgatás, területfejlesztés, agrárgazdaság, haderő) reformjára. E nélkül ugyanis nem lehet az államháztartás kiadásait relatíve mérsékelni, a pazarlást megszüntetni s jobb ellátást nyújtani a legfontosabb társadalmi szükségletek kielégítése terén. Az érdemi reformok előkészítése késik, végrehajtásuk a választási ciklus második félidejében úgyszólván reménytelen, ráadásul átmenetileg valószínűleg növelik, nem pedig csökkentik a kiadásokat.

A tartós növekedés és a felzárkózás megalapozása érdekében az államháztartásnak az eddiginél is nagyobb részt kellene vállalnia az infrastrukturális beruházásokból, továbbá biztosítani a forrásokat az EU-támogatások társfinanszírozásához s a magántőke nagyobb mértékű bevonásához is. A drámaian romló versenyképesség javítása a magas jövedelemelvonási és újraelosztási ráták csökkentését is szükségessé tenné. Azaz a halogatott adóreform végrehajtása legalább olyan sürgető, mint a hiánycsökkentés. Magyarul: rövid távon egyidejűleg kellene lényegesen csökkenteni az államháztartás hiányát s végrehajtani a kiadások átmeneti növekedésével, illetve a bevételek relatív (GDP-arányos) csökkenésével együtt járó reformokat. Az első követelmény az euróbevezetés feltétele, a többi a gazdasági teljesítőképesség növeléséhez, tehát a felzárkózáshoz nélkülözhetetlen. Melyik cél élvezzen prioritást?

A GDP-arányos bruttó államadósság számszerű követelménye ma teljesül: jelenleg nem éri el a 60 százalékot. Eminens érdekünk, hogy ez az arány ne romoljon tovább, rövid távon sem. Erre van esély a lakosság megtakarításainak növekedésével, az államháztartás hiányának mérséklésével és a gazdaság teljesítményének bővülésével. A feltétel nagyon "egyszerű": szakítani kell az elmúlt három év felelőtlen, költekező gazdaságpolitikájával, méghozzá nem csupán verbálisan, hanem érdemben.

Talán a legkeményebb dió az inflációs ráta mérséklése. Az elmúlt évek monoton inflációcsökkenési tendenciája 2004-ben megtörik, s a 2003-ban 4,7 százalékos éves inflációs ráta az év végén valahol 6,5-7 százalék között várható. Innen kellene rövid idő alatt 3 százalék alá jutni. Ez csak "erőltetett menetben" lehetséges. Nem a gazdaság fejlődésének eredményeként, hanem "mesterséges" módszerekkel. Lehet az inflációt csökkenteni az importon keresztül, az árfolyam felértékelésével. Ezt a politikát folytatja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) makacsul, immár három éve. Hatásai - a gazdasági növekedést fékező magas kamatszint, az export jövedelmezőségének csökkenése, az olcsó importtal versenyre kényszerülő gazdálkodók ellehetetlenülése, a beruházások csökkenése, a külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg hiányának növekedése - pusztítóak a gazdaságra nézve! A túlértékelt árfolyam tehát a gazdaság alapjait rendíti meg, a növekedési potenciált veszélyezteti, költségei hatalmasak. Lehet inflációt csökkenteni a hatósági árak befagyasztásával vagy a költségek növekedésétől elmaradó emelésével, esetleg a hatósági áras termékek körének bővítésével. Ez a módszer csak időleges eredményekhez vezethet, s hatására nő a látens inflációs nyomás, romlanak a szolgáltatások, elmaradnak a beruházások, előbb-utóbb hiányok léphetnek fel a piacon, és elkerülhetetlenné válik a késleltetett árrobbanás.

Mi szól a gyors inflációcsökkentés ellen? A felzárkózó gazdaságokban végbemegy egy törvényszerű ár-bér konvergencia. Ez a folyamat kezdetben az EU átlagánál magasabb inflációt indokol. A gyorsuló gazdasági növekedés - az úgynevezett Balassa- Samuelson-hatás következtében - magasabb inflációval jár együtt. A gazdaság versenyképességét rontó felértékelt árfolyam csökkentése átmenetileg szintén növeli az inflációs hatást. Mindent összevetve azt mondhatjuk: vagy gyorsabb gazdasági fejlődést, növekedést, azaz felzárkózó, modernizációs gazdaságpolitikai pályát választunk, vagy lassú, araszoló növekedést - azaz tartós leszakadást -, de gyors inflációcsökkentést vállalunk. Melyik út szolgálja jobban az ország felemelkedését? Itt érdemes rámutatnunk az MNB által követett monetáris politika egyik szarvashibájára. Téves az a jegybanki koncepció, hogy a gyors dezinfláció költségei kisebbek, mint az emiatt elszenvedett növekedési áldozatok eredménycsökkentő hatásai. Magyarul: többet veszítünk az erőltetett inflációcsökkentéssel, mint a növekedés feltételeinek átmenetileg enyhén inflációt is növelő javításával!

Az EMU-csatlakozás legmarkánsabb előnye a nemzeti valuta árfolyamkockázatának, a nagy és kiszámíthatatlan árfolyam-ingadozásoknak a megszűnése. Ez nagy érték: erősíti a gazdaságpolitika stabilitását, a gazdasági környezet biztonságát, így a piacok és a gazdaság szereplőinek a bizalmát. Az elmúlt év árfolyamkrízisei után erre nagy szüksége van a gazdaságnak. Előnye továbbá, hogy megszűnik a klasszikus értelemben vett folyófizetésimérleg-korlát. Az euró birtokában valamennyi makroegyensúlyi mérleget a közös valutában mérünk, hiszen gazdasági forgalmunk, valamint bevételeink és kiadásaink értékét egyaránt az új valutában mutatjuk ki. Ez egyszerűsíti a gazdasági pozíciók áttekintését, a finanszírozási források megszerzését, csökkenti a gazdaság likviditási korlátait (jó, hogy így van, de ez sem pótolja a felelős gazdaságpolitikát, a fegyelmezett gazdálkodást). Végezetül jelentős előny, hogy az EMU-csatlakozás után Magyarországon is az euróövezetben működő alacsony reálkamatszint fog érvényesülni, javítva a gazdaság szereplőinek pénzügyi lehetőségeit, bővítve ezzel növekedési potenciáljukat. Csakhogy: valóban csupán az euró gyors bevezetésével lehet megváltoztatni az eszement jegybanki kamatpolitikát?

Az euróbevezetés hátrányai közt az önálló monetáris politika megszűnését, az árfolyamra és kamatra alapozott monetáris eszköztár elvesztését, azaz a gazdaságpolitikai szuverenitás csökkenését szokás emlegetni. Bevallom, számomra ez a "veszteség" - a magyar monetáris politika elmúlt háromévi csődjét tapasztalva - tiszta haszon: védelem az önsorsrontó ostobaságokkal szemben. Csak az a kérdés: milyen áron juthatunk e védelem birtokába?

A legnagyobb veszélyt és hátrányt abban látom, hogy gyors belépés esetén valószínűleg irreális árfolyammal csatlakoznánk az eurózónához. Egy 2008. január 1-jei csatlakozáshoz legkésőbb 2005. január 1-jével be kellene lépni az EMU előszobáját jelentő ERM-II. átmeneti árfolyamrendszerbe. Ami valószínűleg csak túlértékelt forintárfolyam mellett lenne lehetséges, s ez hosszú távon is aláásná a magyar gazdaság növekedési potenciálját. Valószínűleg nálunk is kialakulna a keletnémet szindróma: drasztikus teljesítménycsökkenés, hosszú stagnálás, növekvő munkanélküliség, szociális feszültségek. Ha viszont leértékelt árfolyammal lépnénk az EMU-ba, a reális árfolyamot a termelékenység emelkedésének kellene kikényszerítenie, amire meglehetősen kevés a remény a versenyképesség erőteljes romlása nélkül. Azaz akkor célszerű vállalni a csatlakozást, ha kialakul a piaci egyensúlyi árfolyam és a versenyképességet kifejező, összköltség-ráfordítással mért reál effektív nominális árfolyam harmóniája, ami javítja a gazdaság versenyképességét. 2004 végéig ez illuzórikus. Végezetül említést kell tenni egy fontos politikai-taktikai szempontról is. Ha az elhibázott gazdaságpolitika korrekciójához, a monetáris politika csapdáiból való kitöréshez, azaz az érdemi gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásához nincs elég szakmai koncepció, politikai bátorság és minimális konszenzus, akkor ezt az elkerülhetetlen folyamatot valóban célszerű kényszerpályára terelni. Ez esetben az "eurókövetelmények" jelenthetik azt a külső kényszerítő erőt, amely cselekvésre késztethet kormányt és politikai szereplőket. Kicsit sarkosabban: ha esélyünk sincs módosítani egy populista píárkormány gazdaságpolitikai tévelygéseit, valamint megfékezni egy felelőtlen jegybank ámokfutását és az ellenzék demagóg követeléseit, valóban célszerű magunkra húzni azt a kényszerzubbonyt, amit az EMU-csatlakozás követelményeinek rövid távú teljesítése jelent.

Mi hát a teendő? Felelős és reális gazdaságpolitikai program összeállítása és következetes végrehajtása, amely a gazdaság teljesítményeinek növelését, az ehhez szükséges feltételek megteremtését helyezi a középpontba, megteremtve ezzel a dinamikus, fenntartható gazdasági fejlődés, azaz egy modern és felzárkózó gazdaság működési feltételeit. E program megvalósítása létrehozza a csatlakozás feltételeit is, méghozzá a gazdaság természetes fejlődésének eredményeként. Ez minden bizonnyal 2008 után lesz - az sem baj, ha ma nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mikor. A tét óriási: vagy dinamikus, felzárkózó pályára állítani a gazdaságot, annak összes előnyével együtt, vagy erőltetni az euró gyors, mesterséges bevezetését, vállalva, hogy Magyarország a következő évtizedben stagnáló, az EU-tól és a régió többi országától tartósan leszakadó pályára kerül. Számomra nem kétséges: inkább később legyen eurónk, mint hogy továbbra is araszolva döcögjünk Európa szerencsésebb és gyakran irigyelt régiója után!

BÉKESI LÁSZLÓ

(A szerző közgazdász, egyetemi tanár, volt pénzügyminiszter)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Megmenekült az olasz kormány

Megmenekült az olasz kormány

Az első gyári fotó a következő kecskeméti Mercedesről

Az első gyári fotó a következő kecskeméti Mercedesről

Rogán a tüntetőkről: A balhé szándéka vezérli őket

Rogán a tüntetőkről: A balhé szándéka vezérli őket

Elkészült a Brexit-film Benedict Cumberbatch főszereplésével

Elkészült a Brexit-film Benedict Cumberbatch főszereplésével

Dodonai válasszal kerülte meg Pintér Sándor a kérdést, hogy ő irányítja-e a köztévé őreit

Dodonai válasszal kerülte meg Pintér Sándor a kérdést, hogy ő irányítja-e a köztévé őreit

A véreskezű jakuza kisvendéglőt nyitott, mert „elmúltak a régi szép idők”

A véreskezű jakuza kisvendéglőt nyitott, mert „elmúltak a régi szép idők”