Kétféle következtetésre juthat az európai parlamenti választási kudarc után a nagyobbik kormánypárt: vagy nem volt elég populista, vagy nem volt elég piac- és reformpárti. Az előbbi véleményt az első év sikerei támasztják alá, az utóbbit pedig az, hogy éppen e sikerek időszakában következett be az az egyensúlyromlás, amely kikényszerítette a gazdaságpolitikai váltást, s egyben okozója volt az elkerülhetetlen népszerűségvesztésnek.

Vannak, akik szerint a kormányt ismét populista irányba tolja az ellenzék győzelme. Hiszen a Fidesz "balról előzött": nemzeti petíciójának lényege, hogy a kormány a bérből és fizetésből élők érdekében állítsa le a privatizációt, korlátozza az áremelkedést, ugyanakkor védje meg a magyar munkahelyeket, támogassa a magyar vállalkozókat és gazdákat. Ezek az első hallásra jól hangzó követelések állami - vagyis az adófizetők pénzéből finanszírozott - befektetésre és támogatásra alapozó stratégiára épülnek, ami a versenyképtelen termelés védelmét célozza.

Azt, hogy e törekvések demagógak, a szocialisták is jelezték, de csak "szégyenlősen". Úgy érezték, elvi éllel nem mondhatnak nemet a támogatást, gondoskodó államot igénylőknek. A két évvel ezelőtti "jóléti rendszerváltás" szlogenje után a tavaly bejelentett, "a jóléti államok ideje lejárt" típusú, végig nem vitt kormányzati állásfoglalás valódi politikai dilemmát tükröz, amelyet kampánymódszerekkel nem lehet feloldani.

A populista megközelítés fontos jellemzője a nemzeti állammal kapcsolatos pozitív, illetve a tőkével és a globális intézményekkel szembeni negatív előítélet. Sokak érzelmeire lehet hatni a nemzeti tulajdon, az állami gondoskodás fetisizálásával, holott az gyakran pusztán üzleti törekvések leplezésére szolgál. Jól példázza ezt az a homályos politikai hátterű elképzelés, hogy a Pick Rt.-t kormánygaranciával felvett hitelből vegye meg a Bábolna Rt., mert egy esetleges külföldi befektető számára nem feltétlenül lenne fontos a magyar sertéstartók és takarmánytermelők sorsa. Csakhogy ezzel sem a tőkehiány, sem a versenyképesség problémái nem oldódnának meg, miközben rengeteg állami pénz folyna el.

Hasonló példa az autópálya-építés. Az előző kormányzati ciklusban egyetlen pártközelinek mondott útépítő cég kvázi monopolhelyzete, a mostaniban három másik kartellgyanúba keveredése okozott botrányt. Valószínű, hogy élesebb nemzetközi versenyeztetés esetén kisebb állami költséggel épülhetnének az utak, miközben az alvállalkozók és munkavállalók feltehetőleg továbbra is zömmel hazaiak maradnának.

Az állam szerepe, a nemzeti tulajdonú cégek segítése, a nemzeti önállóság szükséges mértéke, a jóléti rendszerek költségeinek és az egyes gazdaságok teherbíró képességének szembeállítása szinte minden EU-országban vita tárgya. A várható változások iránya kettős. Egyrészt számítani lehet a túlzott költségvetési kötöttséget jelentő stabilitási paktum lazítására, másrészt arra, hogy az érdeksérelmekkel is járó - a nemzeti önállóságot, a támogatott szférákat és a szociális rendszereket egyaránt érintő - reformok lendületbe jönnek. Magyarország az elkerülhetetlennek látszó európai átalakulás mindkét irányának kifejezett haszonélvezője lehet, hiszen viszonylagos olcsósága miatt jó fogadóhelye az EU gazdagabb országaiban már nem gazdaságos tevékenységeknek. Erre utal, hogy a magyar gazdaság már az európai konjunktúra szerény javulását is nagymértékben ki tudta használni, de ilyen jelzést küld a Siemens egy részének Magyarországra telepítéséről folyó németországi vita is.

Ugyanakkor a magyar egyensúlyi helyzet a szabályok lazítása esetén is folyamatos javítást igényel, s az elhatározottnál nem lehet nagyobb az idei államháztartási hiány. Eközben a nagy állami szolgáltató rendszerek működése gyenge, a változtatás így elengedhetetlen.

Nagy átalakításokra a 2006. évi választások előtt nem lehet azonban számítani, a rövid távú kényszer nem is akkora. Ilyen körülmények között már az is nagy eredmény lenne, ha a józanság teret nyerne. A nagy rendszerek modernizálása ugyanis átgondoltságot, valódi társadalmi vitát, az összefüggések széles körű figyelembevételét igényli.

A Kádár-korszak paradoxonja szerint az értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Most, hogy a populista gazdaságpolitika mámorából a kormány már kijózanodott, az absztinencia tartósságát kell bizonyítania, ráadásul úgy, hogy mindenfelől régi ivócimborák veszik körül. A reformok útja pedig két évvel a parlamenti választások előtt politikailag járhatatlannak látszik. Így már az is nagy eredmény lenne, ha józanul - na, legfeljebb kicsit becsiccsentve - érnénk el az új parlamenti ciklusba. Akkor talán már nem is lenne olyan járhatatlan az a másik út.

KARSAI GÁBOR

(A szerző a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A Kossuth téren letartóztatott CEU-hallgató szabadon engedését követelik a ma esti tüntetés szervezői

A Kossuth téren letartóztatott CEU-hallgató szabadon engedését követelik a ma esti tüntetés szervezői

„Pintér Sándor, Csányi is jött vadászni az elmúlt hetekben, már nem sokáig járhatnak Bélmegyerre”

„Pintér Sándor, Csányi is jött vadászni az elmúlt hetekben, már nem sokáig járhatnak Bélmegyerre”

"Allah akbar"-t kiáltott a strasbourgi lövöldöző

"Allah akbar"-t kiáltott a strasbourgi lövöldöző

Tüntetők jutottak fel a Fidesz-székház erkélyére

Tüntetők jutottak fel a Fidesz-székház erkélyére

Videó: Arcon fújták a rendőrök a füstgránátos tüntetőket

Videó: Arcon fújták a rendőrök a füstgránátos tüntetőket

Ha ez nem trükkfelvétel-e, akkor már most az idei karácsonyi szezon legszebb fotója

Ha ez nem trükkfelvétel-e, akkor már most az idei karácsonyi szezon legszebb fotója