Amikor a magyar adatvédelmi szabályokra és az általuk kőbe vésett képmutatásra gondolok, elkap a harctéri idegesség. Ezennel nyilvánosan is vállalom: én 95 százalékos pontossággal meg tudom mondani, ki a cigány, és ki nem. Így is a statisztikai hibaküszöb alatt maradok. A magyarországi németek és örmények esetében nem lennék ilyen magabiztos, hiszen ők nem rendelkeznek egyértelmű külső megkülönböztető jegyekkel (bőrszín), azaz nem látható kisebbségek. A tapasztalat és a kisebbségi biztos jelentései azt mutatják, hogy nem is szenvednek olyan mértékű diszkriminációtól, mint cigány honfitársaik. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezt a különbséget a kisebbséghez tartozás láthatósága okozza.

De továbbmegyek: még azt is vállalom, hogy bárki általam észlelt kisebbségi hovatartozását mint adatot kezelem. Állítom, ezt nekem az égvilágon semmi nem is tiltja. Az adatvédelmi rendelkezések ugyanis egy fontos kivétellel nem is foglalkoznak az én percepciómmal (az etnikai csoport tagja elleni erőszakot akkor is büntetik, ha a "tagságot" az elkövető csak vélelmezte). Azt tiltják, hogy a megvallott etnikai hovatartozást írásos engedély nélkül regisztráljam és továbbítsam. Így ha láthatóan cigány ügyfelemet a rendőr a kocsmában összes, szintén láthatóan cigány barátjával együtt igazoltatja, míg a láthatóan nem cigányokhoz oda sem megy, panaszt tehetek a diszkriminatív intézkedés miatt. Irreleváns, tehát meg sem kérdezem, hogy ügyfelem cigányként azonosítja-e magát. A rendőrségen aztán majd elszórakozunk azzal, láthatja-e a rendőr cigánynak az állampolgárt, vagy ez az adatvédelmi szabályok miatt tilos. A képmutató szabályozás miatt a közeg nem köteles felírni, cigánynak látta-e az intézkedés alá vont személyt. Igaz, azt sem kell rögzíteni, hogy valaki pontosan miért volt gyanús, noha a gyanú és az eltérő bőrszín tapasztalatilag összefügg. Mindezt nehezményezem, mert a Magyar Helsinki Bizottság kutatási adataiból egyértelműen tudom, hogy a nagyvárosokban a rendvédelmi jelenlét a cigányokkal szemben jóval intenzívebb, s ezt jogilag támadni kívánom.

Vannak azonban területek, ahol a kisebbségi lét előnyökkel járhat. Többletjogosítványai vannak a 13 bevett kisebbségnek a kisebbségi önkormányzatok és a tanulmányi ösztöndíjak terén. Igaz, hogy az oktatási integrációs támogatás most már rászorultsági, s nem kisebbségi alapon jár, noha a kisebbségi ösztöndíj rendszere nem szűnt meg. Ez egy kis lépés a helyes irányba, kisebbségpolitikai önámításaink lebontása felé. Mert azt ugye eddig sem hitte senki, hogy egy magyarországi németnek ugyanakkora szüksége volt az ösztöndíjra, mint egy cigánynak? Ha túllépünk a "miért választhatnak a többségiek is kisebbségi képviselőket" közjogi gittjén, hasonló legitimációs problémákkal kell megküzdenünk a passzív választójoggal kapcsolatban. Mert az röhej, hogy bukott kisgazda örmény kisebbségi képviselőként bekkel ki, míg a cigánybarátsággal nem vádolható jászladányi polgármester felesége aktív részvételével erősíti a helyi roma kisebbségi önkormányzat középpályáját.

A fent leírt "etnokorrupció" miatt kutatnak most már mértékadó szakemberek - például a volt adatvédelmi biztos - is olyan megoldások után, amelyekkel kielégítően rendezhető a kecske és a káposzta viszonya. Talán sokkoló, de a kisebbségek korlátozott nyilvántarthatósága mellett érvelnek. A módszer részletei még nem ismertek, de az tudható, hogy az állami szerepvállalást minimálisra kívánják csökkenteni, s a kisebbségi önkormányzatok bevonásával kívánják a legitimáció legmagasabb fokát biztosítani. Nos, ez a jelek szerint az örményeknél és Jászladányban kényes feladat lesz. Ám az egyenlő bánásmódon és a kisebbségi kulimászon túl van még egy esélyegyenlőségi ága is a cigányokra nézve releváns magyar jogszabályoknak. Ehhez jelentős uniós támogatás is lehívható lenne, már ha meg tudnánk mondani a cigányok valós számát. A magukat cigánynak vallók a Központi Statisztikai Hivatal szerint kevesebb mint 200 ezren vannak - de a rendszerváltás után még százezren sem voltak, minő növekedés! A saját észlelés alapján kutató szociológusok szerint viszont több mint félmillió azok száma, akik cigánynak néznek ki, és etnikai diszkriminációt szenvednek a munka, az oktatás, az egészségügy és a lakhatás területén. A számok azért változnak népszámlálásról népszámlálásra, mert a jelenleg színvak magyar állam korábban visszaélt az etnikai hovatartozás adataival. Van tehát a cigányok között is olyan, aki múltbéli tapasztalatai miatt nem kívánja nyilvántartásba vetetni magát. Megoldható-e, hogy ők is élhessenek többlet-esélyegyenlőségi, illetve a mindenkit megillető egyenlő bánásmódhoz való jogukkal? Ez még az etnokorrupció leküzdésénél is égetőbb és nagyobb feladat. Államunk pedig nem lehet anélkül demokratikusan színvak, hogy jogrendjében ne érvényesítené ezeket a megfontolásokat.

FARKAS LILLA

(A szerző ügyvéd)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A berlini utcákon nagy csata dúl az éjszaka királya címért

A berlini utcákon nagy csata dúl az éjszaka királya címért

Húsvéti üzenetében is magát dicsérte Donald Trump

Húsvéti üzenetében is magát dicsérte Donald Trump

Két autó ütközött Szombathelynél

Két autó ütközött Szombathelynél

Ez történt: sürgősen ki kellene kapcsolnia ezt a számítógépén szakértők szerint

Ez történt: sürgősen ki kellene kapcsolnia ezt a számítógépén szakértők szerint

Halálos motorbaleset történt Vértesacsán

Halálos motorbaleset történt Vértesacsán

A bencés szerzetesek is megtippelték, ki éli túl a Trónok harcát

A bencés szerzetesek is megtippelték, ki éli túl a Trónok harcát