Egyáltalán nem lenne meglepő, ha az al-Káida - mint kitudódott - a Valutaalap és a Világbank washingtoni székházainak megbombázását tervezné. Az iszlám militánsok halálos ellenséget látnak a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásának őrzését, illetve a szegénység leküzdését zászlajára tűző két szervezetben. Ha ennyire drasztikus eszközöket bevetni nem kívánnak is, de azért mind a bal-, mind a jobboldalon számos ellensége van a két idősödő Bretton Woods-i nővérnek. Balról szemükre vetik, hogy az amerikaiak lakájaiként kiszolgáltatják a fejlődő országok törékeny gazdaságait a globalizáció megpróbáltatásainak, képtelenek enyhíteni Afrika, Dél-Amerika nyomorát. Jobbról azért szórnak átkokat a fejükre, mert több milliárd dolláros pénzügyi mentőcsomagjaik nem "piacbarátok", sőt inkább arra bátorítják az amúgy is mértéktelenül költekező kormányokat és a könnyelműen hitelező bankokat, folytassák a mulatságot.

Még ha e vádaskodásokban nem kevés is az ideológia és a túlzó elem, az mindenesetre elgondolkoztató, miért nem tud nagyobb elismerésre szert tenni a két szervezet, amelyeket a szövetségesek nagy lelkesedéssel alapítottak meg 1944 júliusában Bretton Woodsban. Miért nem szereti őket a közvélemény, amikor pedig sok hasznos kezdeményezésük is volt? A Valutaalap óriáskölcsönei például - bármennyire berzenkednek is a liberálisok - hozzájárultak Brazília, Törökország, Mexikó gazdaságainak felépüléséhez, a Világbank pedig sikeresen működött közre egy sor ázsiai ország felvirágoztatásában. De azért, hogy még az érdemeiket sem ismerik el, részben maguk e szervezetek is felelősek.

A Világbankban - ahol 13 évig szerkesztőként dolgoztam - magam is szomorúan tapasztaltam, hogy az a kilencvenes évek elején kissé úgy működött, mintha a bolsevik párt központi bizottságát egy állami nagyvállalattal keresztezték volna. Igazgatósági ülések a nyilvánosság teljes kizárásával, titkos "szigbiz" dokumentumok, amelyekbe csak a kliens kormányok egy-két tagja tekinthetett be, leereszkedő magatartás a tagországok szakértőivel szemben. Szürke világbanki osztályvezetők pár napra egy-egy tagország fővárosába érkezve és ott ötcsillagos szállodában megszállva (innen populáris elnevezésük: a "Hyatt-brigád") megsértődtek, ha nem maga a pénzügyminiszter fogadta őket. Akkoriban hasonló attitűdök voltak tapasztalhatók a Valutaalapnál is. Joseph Stiglitz Nobel-díjas amerikai közgazdász az IMF gazdaságpolitikai receptjeit a modern hadviselés során ledobott óriásbombákhoz hasonlította: vagy találnak, vagy nem, de a mellékhatások mindenképpen súlyosak. Tény, hogy a Valutaalap is gyakran "mellétrafált": a tőkepiacok megnyitását szorgalmazta kicsiny, sebezhető gazdaságoknál; az ázsiai pénzügyi válság idején, amikor pedig anticiklikus politikát lett volna helyes alkalmazni, költségvetési megszorításokra biztatott; Oroszországot még 1998 augusztusának első napjaiban is a rubelárfolyam védelmére buzdította, noha az akkor már menthetetlen volt.

Az utóbbi években mindkét szervezet gyakorlata megváltozott. Átláthatóbbak, számonkérhetőbbek lettek. Kölcsöneik előkészítésébe igyekeznek bevonni a tagországok civil szervezeteit, a hitelek lehívásához támasztott feltételek rugalmasabbakká váltak, honlapjaik bőséges információt tartalmaznak, nemcsak szervezeti működésükről, hanem például a regionális fejlesztés, az egészségügy, oktatás, környezetvédelem terén felgyülemlett nemzetközi tapasztalatokról is. Ez az a terület, a tanácsadás, a tagországok pénzügyi-gazdasági teljesítményének figyelése-értékelése, ahol mindkét szervezet újra "kitalálhatja" magát - kölcsönnyújtási tevékenységüket ugyanis egyre többen fölöslegesnek tartják. A legújabb reformjavaslatok értelmében a Világbank a legszegényebb országoknak, szigorú kritériumok mellett, térítésmentes segélyeket folyósítana, míg a Valutaalap a pénzügyi válságok megelőzésében, illetve kezelésében jeleskedne.

A szeretetdeficittel küszködő szervezetek persze aligha remélhetnek gyors eredményt. Meg kell küzdeniük a közvélemény kegyeiért, és ez időbe telik. A korábbi tapasztalatok, beidegződések nehezen oldódnak, ráadásul kevés kormány tud ellenállni a kísértésnek, hogy gazdaságpolitikai baklövéseiért ne a két nővért hibáztassa. Mindamellett további demokratizálással - jelenleg például az USA 17 százalékos szavazati arányával egymagában vétózhat a nővéreknél, mert az igazgatótanácsokban 85 százalékos többség kell a döntésekhez, továbbá az IMF-nek hagyományosan európai, a Világbanknak amerikai elnöke van, mások véletlenül sem rúghatnak labdába - és a számonkérhetőség intézményesítésével jó esélyük lesz az imázsváltásra. És akkor a 60. életévüket betöltött nővérek elkerülhetik nyugdíjaztatásukat.

HIRSCHLER RICHÁRD

(A szerző a hvg.hu főszerkesztője)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
"Mérdföldkő" - elfogadta az ENSZ BT a nemi erőszak elleni határozatot

"Mérdföldkő" - elfogadta az ENSZ BT a nemi erőszak elleni határozatot

Beütött a baj: konstrukciós hiba miatt elhalasztja összehajtható telefonja kiadását a Samsung

Beütött a baj: konstrukciós hiba miatt elhalasztja összehajtható telefonja kiadását a Samsung

Magyar Nemzet: Ez lehet a vád Hasszán F. ellen

Magyar Nemzet: Ez lehet a vád Hasszán F. ellen

Áramhiány miatt lerövidítették a munkaidőt Venezuelában

Áramhiány miatt lerövidítették a munkaidőt Venezuelában

Megéri a közmédia vezetőjének lenni: a kétmilliós fizetés is tovább nőtt

Megéri a közmédia vezetőjének lenni: a kétmilliós fizetés is tovább nőtt

Trónok harca: Végre kiderült, mi inspirálta Arya Stark alakját

Trónok harca: Végre kiderült, mi inspirálta Arya Stark alakját