Szeretne ma bárki cigánynak születni Magyarországon? Bizonyára nem, mert kisegítő iskolába kerül, mert nagy valószínűséggel nem kap munkát, és mert el kell viselnie, hogy a bőre színe miatt legtöbbször gyanakodva tekintenek rá. 1991-ben a romák 61,6 százaléka tartozott a legalsó jövedelmi ötödhöz, 2002-ben a 75,1 százalékuk. 2003-ban a felnőtt roma férfi lakosság alig egyharmadának volt rendszeres munkája. Az összes általános iskolai tanuló 10 százaléka cigány. Egyharmaduk - 93 ezer diák közül 32 ezer - olyan iskolai osztályba jár, ahol a spontán szegregáció mellett jelentős tényező a mesterséges elkülönítésük, aminek legfontosabb eszköze a tömeges gyógypedagógiai beiskolázás. A magyarországi oktatáspolitika a PISA-jelentés szerint az európai országok közül a legkevésbé teremt egyenlő esélyeket.

Ha a szegénység és az iskolázatlanság olyan népcsoport döntő többségének sajátja, amely etnikai alapon is megkülönböztethető, és amelyet éppen ezért hol durvábban, hol szelídebben évszázadok óta kirekesztő mechanizmusok sokasága sújt, akkor a társadalomnak, a politikának nem azon kellene vitatkoznia, hogy "színvak" társadalompolitikát folytassunk-e annak az elvnek alapján, miszerint a jóléti, egészségügyi, közoktatási, munkapiaci szolgáltatások, ellátások, támogatások címzettjeit nem szabad etnikai alapon definiálni. De nem kellene a 20. század homogén, egyneműsítő nemzetállami ideálját sem továbbvinni, bevallva-bevallatlanul. Legalábbis nem célszerű, immár az EU-hoz csatlakozva.

Magyarországon a 2002-es választások után hivatalba lépett kormány nemcsak a szegénységet enyhítő jóléti fordulatot és határozott diszkriminációellenes politikát ígért, hanem célul tűzte ki, hogy olyan társadalompolitikát fog megalapozni, amely érdemben javítja az 500-600 ezres magyarországi roma közösség helyzetét. Az előző kormányhoz képest bekövetkezett tényleges szemléletváltást nem követték valódi változások. Sem a világos elosztási elvek megfogalmazása, sem az aktív munkaerő-piaci eszközrendszer (átképzés, munkahelyteremtés), sem a munkanélküli-ellátás megváltoztatása nem történt meg. Szinte megoldhatatlan gondot jelent, hogy a nagy rendszerek számára a romák "láthatatlanok". 2003-ban végleg győzedelmeskedni látszott az a koncepció, amely tagadja Magyarországon a cigánykérdésnek még a létét is (ha nem láthatók, nincsenek), éppen csak lemaradva az MSZMP politikai bizottságának 1961-es határozatától, amely kizárt minden olyan törekvést, amely elismeri a cigányság kulturális önazonosságbéli tulajdonságainak jogosságát. A kormányszinten egyre elfogadottabbá váló "cigánykérdés márpedig nincs" politikai felfogás eleve eredménytelenségre kárhoztatott minden olyan intézményt és programot, amely kifejezetten a romákat célozza meg.

2004 második felétől végre az ösztöndíjak immár 10-11 ezer roma gyereket érnek el, civil szolgáltatóközpontok, esélyházak foglalkoznak képzési programokkal, információközvetítéssel. Mint Zolnay János, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutató Közalapítvány munkatársa egy készülő tanulmányában megállapítja: "A kormánynak deklarálnia kellene, hogy a romákkal kapcsolatos politikájának középpontjában a szegénység, a munkapiaci kirekesztettség és a lakásnyomor enyhítése, a közoktatási hátrányok leküzdése áll. Illúzió minden olyan elképzelés, amely a romák problémáit a kisebbségpolitika általános eszközrendszerével kívánja megoldani, vagy önmagában a romapolitikai intézményektől várja a helyzet javulását. Határozott diszkriminációellenes törvények és kormányzati magatartás nélkül a romák hátrányait nem lehet leküzdeni, ugyanakkor illúzió azt gondolni, hogy csak diszkriminációellenes eszközökkel, jelentős forráskoncentráció nélkül bármilyen eredmény is elérhető."

Látni kell, hogy a roma társadalom tagoltsága jelentős változásokon megy át. A romák 2002-ben a korábbiaknál intenzívebben kapcsolódtak be a pártpolitikai küzdelmekbe, ami talán a többségi társadalomnak is meglepetést okozott. Holott ez természetes következménye azoknak a folyamatoknak, ahová 1990 után került az egész magyar társadalom. A pozitív változásokkal együtt jár a növekvő vagyoni egyenlőtlenség, az előítéletek, a diszkrimináció, a szegregáció erősödése, a többség és a roma közösség közötti növekvő feszültség. Mára a cigányság legnagyobb része vállalja az identitását, nem akar a rendszerváltás vesztese maradni, keresi helyét a politikában is, így még jelentős szerepet játszhat a 2006-os választásokon.

A magyar társadalom már nem sokáig engedheti meg a kiürült szavakkal való játékot (polgár, láthatatlan, kisegítő iskola, egyenlő esély) a szétesettség, az egymásra mutogatás, a halogatás játszmáit. Közös felelőssége többségnek, kisebbségnek, hogy ne a feszültségek növelésével, hanem a konszenzuskeresés ösztönzésével kerüljön közelebb a szabadság és a szolidaritás elvén működő társadalmi gyakorlathoz.

TÖRZSÖK ERIKA

(A szerző szociológus)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A román elnök Make Romania Great Again feliratú sapkát kapott Trumptól

A román elnök Make Romania Great Again feliratú sapkát kapott Trumptól

A WHO szerint a vízben lévő mikroműanyagok nem veszélyesek, de azért még kutatnak

A WHO szerint a vízben lévő mikroműanyagok nem veszélyesek, de azért még kutatnak

Orbán volt sajtófőnöke került az Országos Széchényi Könyvtár élére

Orbán volt sajtófőnöke került az Országos Széchényi Könyvtár élére

Frontális karambol történt Bárándnál, mentőhelikopter szállította kórházba a sofőröket

Frontális karambol történt Bárándnál, mentőhelikopter szállította kórházba a sofőröket

Előkerült egy szerelmes country-dal a Motörhead-frontemberétől

Előkerült egy szerelmes country-dal a Motörhead-frontemberétől

Ötszáz körbála ég Hortobágynál

Ötszáz körbála ég Hortobágynál