A határozatképességhez szükséges minimális létszámmal (nyolc fő) működő Alkotmánybíróság márciusban már ülést kényszerül halasztani egyes alkotmánybírák más irányú elfoglaltsága miatt. A gondok egy része technikai jellegű, a megoldás hiánya viszont alapvetően politikai okokkal magyarázható.

A bírák tisztségbe helyezése és ezzel a pártpolitikai befolyás gyakorlásának szándéka egyidős az alkotmánybíráskodással. Olyannyira, hogy a törvények alkotmányossági felülvizsgálatának gondolata éppen egy bírói kinevezéssel kapcsolatos vitában fogant meg, majd öltött testet.

Az Egyesült Államok első elnökeinek - Washingtonnak és Adamsnek - a hivatali ideje alatt kizárólag az akkori kormánypártnak, a föderalistáknak az embereit (sőt tagjait) bízták meg az igazságszolgáltatás teendőivel, méghozzá fő szabályként elmozdíthatatlanul

. Miután pedig 1800-ban az addigi ellenzék, a Republikánus Párt győzött a választáson, elkerülhetet-lenné vált a konfliktus. Tovább növelte a feszültséget, hogy távozása előtt Adams elnök még gondoskodni kívánt minden lehetséges bírói poszt betöltéséről, az általa megnevezett bírák közül azonban az új kormányzat alatt sokan nem kapták meg a munka tényleges megkezdéséhez szükséges megbízást. Egyikük, William Marbury emiatt pert indított. Az akkori amerikai legfelsőbb bíróság tisztában volt azzal, hogy nem volna kikényszeríthető a megbízás kiadása, ellenkező tartalmú határozat viszont a hatalom előtti behódolásként lett volna értékelhető. Így született az a híres salamoni döntés, amely kimondta a legfelsőbb bíróság ilyen döntési hatáskörét megállapító törvény semmisségét, megalapozva ezzel az alkotmánybíráskodás funkcióját. Az eset nem csupán a politika joguralom-ellenes törekvéseit, hanem az igazságszolgáltatás ellenállását is jól példázza.

E történelmi példa tükrében egyáltalán nem meglepő az a hercehurca, ami nálunk az Alkotmánybíróság (AB) körül zajlik. Nem csupán a tagok megválasztásának immár hagyományos késedelmére gondolok, hanem arra is, hogy a testületről szóló új törvény megalkotása évek óta várat magára, bár már rég a parlament előtt van.  A működőképesség megfelelő szabályozás mellett megteremthető volna például póttagok választásával, ahogyan ez Ausztriában is történik.

Úgy látom, az AB ítélkezése egyáltalán nem igazolja a tagok jelölése és választása körül már régebben is kialakult politikai szembenállást. Magyarul: a megválasztott alkotmánybírák munkájában - szerencsére - nem tükröződik a korábbi támogatók pártállása. Egyhangú határozattal semmisítette meg például a testület a Bokros-csomag fontos rendelkezéseit, és teljes egyetértés volt akkor is, amikor a 2001. és 2002. évi költségvetés egyes előírásainak alkotmányellenességét állapították meg. Bizonyos döntések esetében pedig a különvélemények platformján találkoznak és értenek teljesen egyet az eredetileg ellentétes oldalról támogatott jelöltek. Ilyen eset volt például tavaly, amikor az eredetileg MSZP-támogatású Bihari Mihály és a "fideszes-MDF-es" Strausz János is úgy vélte, hogy az adóellenőrök vizsgálati és lefoglalási jogait szabályozó rendelkezések megsemmisítése veszélyezteti a közteherviselés alkotmányos követelményének érvényesülését.

A parlamenti pártoknak az alkotmánybírák választásához való viszonyulása a politikai érettség fokmérője, a jogállami kultúra minőségének fontos jelzője. Hazánkban az alkotmánybírák jelölése és a választás is a pártfrakciók munkájára épülő parlament falain belül zajlik. Ebből politikai kultúránk mai fejlettségi szintjén szükségszerűen következik, hogy az egész dolog gyakran az ügy fontosságához képest méltatlan alkudozások tárgyává válik. A jog révén általánosított és napi politikai tartalmától megfosztott értékrend őrzésével megbízott testület összetételének kialakítása másképp is történhetne. Ahol kétkamarás parlament van (például Németországban), ott eleve adott a szélesebb támogatottság. Több európai országban alkalmaznak a hatalommegosztás elvét tükröző olyan rendszert, ahol az alkotmánybíróság tagjainak egy-egy harmadát a parlament, a köztársasági elnök, illletve a bíróságok választják vagy jelölik ki (Olaszország, Bulgária).

Magyarországon egy régi, a bíróságok összetételének alakításában is bevált módszerrel lehetne megszabadulni a felesleges és káros pártpolitikai béklyóktól. Széles szakmai jelölés és nyilvános vita alapján olyan listát kellene összeállítani, amelyen az alkotmánybírói tisztség betöltésére mindenben alkalmas és azt vállaló szakemberek szerepelnek. A kiválasztásra - esetleg az alapos indoklással ellátott, valamennyi delegáló szervet megillető vétó lehetőségének megteremtése mellett - a legfontosabb közhatalmi tényezők (parlament, bíróságok, ügyészség, köztársasági elnök) és a szakmai szervezetek (Magyar Ügyvédi Kamara, Magyar Tudományos Akadémia) lennének jogosultak. A tisztségek tényleges betöltőit pedig sorshúzás útján határoznák meg.

SZIKINGER ISTVÁN

(A szerző alkotmányjogász)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
20 milliós lopott Audit kapcsoltak le Röszkénél

20 milliós lopott Audit kapcsoltak le Röszkénél

"Egy cég nyerte a tenderek 90%-át" - még jobban kitálal a gyulai exfideszes

"Egy cég nyerte a tenderek 90%-át" - még jobban kitálal a gyulai exfideszes

"Meghalok a fájdalomtól, segítenének?" - kilenc nappal utolsó hívása után sem találják a francia férfit

"Meghalok a fájdalomtól, segítenének?" - kilenc nappal utolsó hívása után sem találják a francia férfit

Kínai kézbe kerülhet a mátyásföldi Ikarus park

Kínai kézbe kerülhet a mátyásföldi Ikarus park

Lezuhant és kigyulladt egy kisrepülő a Balaton-felvidéken

Lezuhant és kigyulladt egy kisrepülő a Balaton-felvidéken

280 km/h-val tekert egy bringás - videó

280 km/h-val tekert egy bringás - videó