A nagyobbik kormánypárt vezetői és a kormány fő illetékesei az utóbbi napokban kinyilvánították, "könyvelési" szempontok miatt nem mondanak le fejlesztési és egyéb közkiadási terveikről. Könyvelési szempontokon az államadósság növelése értendő, amiben mostanában magasabb sebességre kapcsolnak - annak ismételgetésével, hogy nem "választási költségvetés" lesz jövőre. A magyar kormány által aláírt és a parlamentben ratifikált Stabilitási és Növekedési Egyezmény betartásán őrködni hivatott Európai Bizottságnak szóló öntudatos nyilatkozatok alapján már-már azt gondolhatnánk, a növekvő adósság kamatterheit nem a magyar adófizetők fizetik meg. Kár, hogy a Gyurcsány-kormány folytatja Orbánék adóssághalmozó és azt könyvelési trükkökkel leplező politikáját. Most éppen sikertelen leplezési kísérlettel.

Önmagában az idei hiányból nem következik az eurózónához 2010-re tervezett csatlakozásunk elmaradása, sőt a jövő évi tervekből sem; 2008-ra a maastrichti követelmény így is teljesíthető lenne. De az új szemlélet szerint ez már nem is olyan fontos, amit a legnagyobb ellenzéki párt sem kifogásol. "Nincs okunk bármi áron gyorsan menekülni nemzeti valutánktól, nincs okunk bármi áron lemondani a monetáris függetlenségről" - közölte a minap Gyurcsány. De mire is mentünk nemzeti valutánkkal, monetáris függetlenségünkkel az utóbbi másfél évben? Talán nem a mostani kormány panaszkodott a túl magas forintkamatokra?

A magyar monetáris politika hatékonyságának megítéléséhez egy könyvnyi fejtegetés helyett legyen elég itt a Gazdasági és Monetáris Unióhoz nem csatlakozott három régi EU-tagállam gyakorlatának fő vonásaival érvelni. Dánia és Svédország erős hagyományú piacgazdasági intézményekkel működő gazdag ország, de kicsik. Kormányaik régen csatlakoztak volna az eurózónához, de polgáraik többsége ezt nem engedi. A kormányok persze tisztában vannak azzal, hogy így nemigen játszhatnak a nagyobb költségvetési hiányok tüzével, amit nem is tesznek: deficitjük és államadósságuk messze belül van az EU által megengedett GDP-arányos 3, illetve 60 százalékon. Monetáris függetlenségükkel pedig alig élnek (Dánia tagja az EU árfolyam-mechanizmusának). A svéd korona maximális és minimális euróárfolyama közötti különbség tavaly 6,6, a dán koronáé 0,5 százalék volt.

Nagy-Britannia, a harmadik nem eurózóna-ország persze más kategória; a GDP 3 százalékát (alig) meghaladó költségvetési hiányt enged meg magának, de a monetáris autonómiától a kormánya szabadulni szeretne - amint a konjunktúraingadozások az eurózónáéval szinkronba kerülnek, és a nagyközönség hajlandó lesz rá. Jellegzetes véleményt fogalmaz meg Willem Buiter, a Bank of England monetáris politikai bizottságának volt tagja, most már az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank főközgazdásza: szerinte a brit monetáris autonómia elméleti előnyeit a gyakorlatban nem használják ki, és nem is nagyon tudnák, tehát az országnak mielőbb csatlakoznia kellene az eurózónához.

Buiter véleményét nálunk is meghallgathatnák. De a mi kormányunk jobban tudja. Azoknál a közgazdászoknál is, akik arra mutatnak rá, hogy az árfolyam esetleges jelentős leértékelődése súlyos zavarok forrása lehet, amikor egyre magasabb a vállalkozások és a háztartások külföldi valutában keletkezett adóssága. A kormány környékén sokan túl könnyen hiszik, hogy nem jöhet olyan veszély, amely váratlan, jelentős árfolyam-leolvadást idézhetne elő. Azzal érvelnek, hogy a magyar gazdaság erősen összefonódott az eurózónával, export- és importszerkezete pedig nem specializálódott olyan ágazatra (semmilyen ágazatra), amelynek esetleges válsága gyengíthetné a forintot az euróhoz képest.

Ez persze igaz. Csakhogy a válságok többnyire onnan jönnek, ahonnan nem várjuk. Gondoljunk például az 1998. augusztusi orosz válság átgyűrűzésére. Maga az esemény széles körben okozott meglepetést, az pedig még inkább, hogy már a szoros orosz-magyar gazdasági kapcsolatok tévhite is komoly támadást idézett elő a forint ellen. Előbb-utóbb mindig jön valami ilyesmi.

Persze kényelmesebb optimistának lenni. Ha a szomszédok, például Szerbia és Montenegró vagy Ukrajna, itt-ott mutatkozó apró jelek ellenére nem destabilizálódnak, akkor ebből nem lesz nagy baj. A minapi lengyel választások sem teszik bizonyossá, hogy Közép-Európának a világ szemében egyetlen számottevő országában hivatalosan is eluralkodik a populista EU- és kapitalizmusellenesség. Kellő szerencsével akármilyen borzalmas költségvetési politika, sőt a monetáris függetlenség is sokáig megúszható válság nélkül. De mindezek válságok potenciális okozói vagy súlyosbítói, tehát valódi válságok nélkül is felfelé nyomják a kamatlábakat, és csökkentik Magyarország vonzerejét a bel- és külföldi beruházók szemében.

SOÓS KÁROLY ATTILA

(A szerző az MTA Közgazdasági Intézetének munkatársa)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Bevándorló fosztotta meg a német szélsőjobbot az első polgármesteri helytől

Bevándorló fosztotta meg a német szélsőjobbot az első polgármesteri helytől

Többen meghaltak a Nyugat-Európára sújtó vihar miatt

Többen meghaltak a Nyugat-Európára sújtó vihar miatt

Keanu Reeves 2077-ben is velünk lesz, csak azt nem tudni, hogy robotként vagy emberként

Keanu Reeves 2077-ben is velünk lesz, csak azt nem tudni, hogy robotként vagy emberként

Csak idén több százmilliót ad a kormány egy újabb sportakadémia előkészítésére

Csak idén több százmilliót ad a kormány egy újabb sportakadémia előkészítésére

Csomagokra felpakolva és keresztbe rakva is szállítottak autót

Csomagokra felpakolva és keresztbe rakva is szállítottak autót

Zivatarokkal jön a lehűlés, de a hétvégén még kánikula várható

Zivatarokkal jön a lehűlés, de a hétvégén még kánikula várható