Miközben a háttérben az új terrorfundamentalizmus lángjai nyaldossák az európai individualista-ateista kultúra alapjait, mi nem tudjuk, spicli-e vagy cenzor egy tehetség.

© Végel Dániel
Érdemes elkezdeni a kibeszélést. A magam esetével szeretném bemutatni, milyen alapvető nézetbeli eltéréseket okoz, ha valakinek szüksége van vallási és morális iránymutatásra, és ezt nem a művészetben keresi, tehát nem teszi viszonylagossá jó és rossz eltérését.

Megpróbálom megérteni a Szabó István-védőket, s az ellenkező oldalt is: átéltem azt a döbbenetet, haragot és a végén a mégis föltámadó maradék szeretetet, amit az ember akkor érez, ha valaki, aki neki fontos, belekerült ebbe a rettegett csapdába. Az én ügynök-rendezőm (dramaturgja voltam), Bódy Gábor, öngyilkosságba menekült, mielőtt a titok kiderült volna róla. Tényleg, nem együtt féltünk a fundamentalista elnyomó korszakban? Nem együtt utáltuk a béemeseket, a cenzorokat? Önkényes rendszer volt, véletleneken múlott: egyikünket bebörtönözték, másikunk megúszta. Különös, ha bárki a Szabó érintettségére bukkanó történészt szidja, s a morál semmibevételével áll ki a volt ügynök tehetsége mellett. És a véletlen egybeesés miatt a cenzúra új lehetőségei is ijesztőek: a "gonosz" karikatúrák elleni, éretlennek tűnő fundamentalista tiltakozás szintén arra mutat, hogy közös alapértékek hiányában az atomkor mégis életveszélyessé válhat, pedig azt hittük, a szovjetizmus végével ez eloszlott.

Van-e olyan perspektíva, ahonnan mindez másképp látható? Én véletlenül pont Szabó korai filmjeinek elemzésével kezdtem a pályát, azzal vettek föl az országos tanulmányi verseny első tíz helyének egyikéről az egyetemre. Mit is jelent az, hogy én szeretek egy művészt? Hogy elfogadom értékmérőként? De hogyan szeressem, ha lényeges kérdésben máshová vezetik a gondolatai? Nem kételkedhetem, hogy ő így érzi az igazát. De lehet ez még az én igazságom?

Aztán, vállalva, hogy mégsem megyek egyetemre, tizenkilenc évesen disszidáltam Párizsba, s ott megdöbbentem: velem, a menekülttel csak az arabok álltak szóba. Vigasztalódni betértem az iszlám hitre, elmondtam a Biszmilláhu arrahamim rahim kezdetű imát. Addig ateista voltam, noha katolikus nagymamám születésemkor megkereszteltetett (csak egy évtizeddel később találtam rá eltitkolt rabbi őseimre). Mindenesetre a vallással bizonyos dolgok tilosak lettek. Bizonyos filmeket nem nézhetek meg, bizonyos rajzötleteket nem valósíthatok meg. Persze egy mai európainak a vallás egésze csak jelentős átértékelésekkel válik komolyan vehetővé. Hogy kikerülje a tudománnyal való szembeállítást, a vallást arra használja, amire lehet: a maga morális terápiájára. De nem a mások kiigazítására.

Megbetegedve (epilepszia) hazakerültem egy év után. Be kellett mennem a rendőrségre, és aláírtam egy papírt, hogy visszailleszkedem a közösségembe, és ha kérik, tájékoztatom őket. De nem kérték. Persze szorongtam emiatt, és amikor a barátaim komoly dolgokat terveztek (például aláírásgyűjtést), kimentem a szobából. Tudtam, megfogható lehetek volt disszidensként, mellesleg apahiányosként, aki talán hajlamosabb bedőlni az erőszaknak. Részben emiatt is kimaradtam az utólagos rendszerváltói dicsből.

Amikor aztán olvastam, miről szól a Mephisto, hogy az ártatlan, sikervágyó, szerepzavaros-apahiányos művész úgy érzi, köteles a nácik mellé állni, nem mentem el megnézni. Nem néztem meg a Redl ezredest sem, hiszen előre lehetett tudni, hogy nem a valóságot ábrázolja: Redl ugyanis valóban kém volt, és nem a szerepzavara miatt üldözte ártatlanul a gonosz állam. Nem hittem akkor, és nem hiszem ma sem, hogy bárki, bármiért köteles a gonoszt választani. Rengeteg apahiányos (Szabó kifejezése egyik önmentő nyilatkozatából), szerepzavaros ember volt, aki nem állt be se gestapósnak, se béemesnek. Sokéves távlatból azt látom, hogy 19 évesen az én muszlim megtérésem is az erőszaknak való behódolás volt, noha akkor és ott a legbarátságosabb közeg volt a mecset.

Mivel az uralkodó kollektív cenzúra miatt alapkérdésekben íróként nem szólalhattam meg, karikaturista lettem. De az utóbbi húsz évben csak olyan rajzokat közöltem, amelyek egyetlen imám vagy rabbi számára sem bántóak: szaggatott vonalúakat, kerülve a bántó gúnyt. Ilyen egyszerű. Az ilyen öncenzúra persze áldozatokkal jár (nem lettem kritikus és igazi karikaturista sem). Az önfegyelem viszont öntiszteletet növel, az ember kevésbé kiszolgáltatott a többiek értékelésének.

Boldognak tűnik majd utólag a korunk, amelyben az a fő kérdés, mit gondolunk egy rajzról és egy filmről. Ha lesz utólag. Egy egyén, mint én is, eljuthat harmonikus világképhez, és kibírja túlzó harag nélkül, ha egyszerre két ellentétes igazsággal kell élnie. De a tömegek mindenképpen a "sérült gyerek" szinten maradnak, hipnotikus transzba esve démonizálva a tőlük eltérően gondolkozókat. Tessék csak megfigyelni: milyen érzést kelt, hogy valaki racionalista-ateista nyelven megvédi a fundamentalista cenzúrát, miközben a többséggel szemben félig-meddig elfordul a spicli tehetségtől. Azért ne feledjük a legrégebbi ábrahámi vallás egyik bölcsének mondását: az erőszak hatására elkövetett árulás nem számít bűnnek. Ezért erősebb ebben az esetben az undornál a nem kért megbocsátás.

KOZMA GYÖRGY

(A szerző filmkritikus, karikaturista, történész)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Kiderült, a rendőr semmit sem tehet, ha egy képviselőt nem engednek be az MTVA-hoz

Kiderült, a rendőr semmit sem tehet, ha egy képviselőt nem engednek be az MTVA-hoz

Százból még mindig csak kicsit több mint két új autó elektromos a világon

Százból még mindig csak kicsit több mint két új autó elektromos a világon

Beárazták az új 7-es BMW-t, nem olcsó a biturbó V12-es csúcsmodell

Beárazták az új 7-es BMW-t, nem olcsó a biturbó V12-es csúcsmodell

Költségvetési csalás gyanújával följelentette az ÁSZ a Momentumot és a Párbeszédet

Költségvetési csalás gyanújával följelentette az ÁSZ a Momentumot és a Párbeszédet

Visszatér a tél, érkezik a hó

Visszatér a tél, érkezik a hó

Az MNB tehetetlen a tranzakciós adót ügyfelekre terhelő három bankkal szemben

Az MNB tehetetlen a tranzakciós adót ügyfelekre terhelő három bankkal szemben