A 2006-os választás első fordulójában annyian mentünk el szavazni, ahányan a rendszerváltáskor, és azóta mindig, leszámítva 1998-at, amikor durván minden ötödik, egyébként stabil szavazó otthon maradt. A mostani második fordulóban pedig a helyzetnek megfelelő arányban vettünk részt a választáson. A 2002-ben tapasztalt hideg polgárháborús hangulatnak lényegében nyoma sem volt. A parlament összetétele, felülről nézve, alig változott.

© Végel Dániel
A rendszerváltás óta most először adott bizalmat a többség a kormányzó erőknek a folytatásra. Hát nem pont így néz-e ki az érett demokrácia, ahol politikai stabilitás van, a képviseleti intézmények jól funkcionálnak, és működtetőik demokratikus legitimitásához kétség sem férhet? Tavaly ilyenkor, amikor a közvélemény-kutatók a választók politikától való rendkívüli mértékű elfordulását mérték, nem mindenki számított erre. A végére a pártok mégis elvittek minket szavazni. Hogyan?

Nos, a bevált kampánymódszerek mellett újakat ismertünk meg. Érdemes rögzíteni közülük néhányat, hogy ne felejtsük el. A két nagy párt között kialakult kezdeti, gazdasági és szociális adatokat középpontba állító plakátháborúban - az MDF márciusban közölt számításai és egy médiaelemző cég adatai szerint is - már az év első két hónapjában lényegesen túlköltötték a kampány egészére fordítható törvényes keretösszeget. Az Index elemzése szerint a bemutatott adatok mindkét oldalon jelentős részben hamisak voltak, vagy valósak, de a releváns összefüggéseikből a tudatos megtévesztés szándékával kiragadottak. Közben a két nagy párt, rohamcsapataival a postások nyomában járva, az ajánlócédulák iparszerű tarvágását valósította meg, minden jel szerint azért, hogy megkísérelje törvénytelenül manipulálni, ki indulhat el egyáltalán a választáson. Először vált bizonyíthatóvá, hogy az egyik jelölt a másikat szakmai előmenetelével, egzisztenciális biztonságával és családtagjai boldogulásával kapcsolatos fenyegetésekkel, ígéretekkel próbálta rávenni, hogy lépjen vissza a jelöltségtől. Munka, otthon, család. Az MDF szerint fideszes képviselőjelöltek központi stratégia alapján az ismertté vált kalocsai esethez hasonlóan jártak el az ország számos választókörzetében. Ha ez igaz, az talán a demokrácia végének kezdete. Ha nem, akkor súlyos politikai rágalom. Egy-két nappal azután, hogy Bagó Zoltán megbukott, a helyére beugró Semjén Zsolt, hogy, hogy nem, leadta a jelöltté válásához szükséges számú ajánlószelvényt, s rögtön a kampány egyik legnagyobb mozgósító erejű nyilatkozatát tette, hevesen helytelenítve, hogy a közhatalom többé-kevésbé egyenlőként kezeli a tőle eltérő vallásúakat és szexuális orientációjúakat. Nem tett túl azonban Mikola Istvánon, aki pártja miniszterelnökhelyettes-jelöltjeként bejelentette igényét, hogy korlátozná a szabadságvágyunkat, hogy az általa helyesnek ítélt életvezetési és kulturális preferenciák fejlődhessenek ki bennünk.

A másik oldalon kampányújdonság az államháztartásnak az egész évre tervezett felét meghaladó hiánya. Ezt a mértéket még az Orbán-kormány sem érte el négy éve, a választás előtti utolsó negyedévben, amikor ő volt soron egyes választói csoportok kilós felvásárlásában. A Pénzügyminisztérium pedig újított a publikálási gyakorlatán, az első forduló zajos másnapjára halasztva az államháztartás márciusi pozíciójáról szóló adatok előző hét közepén esedékes publikálását. Ezen az oldalon a kampány talán legelkeserítőbb momentuma is e tárca vezetőjéhez kötődik. Az ígéret, hogy a Fidesz majd megvédi a szavazóit az országért való könnyhullatásra okot adó választási eredményt követően, éppolyan értelmetlen lenne, mint a polgárháborús hisztériakeltés négy éve megismert hasonló szólamai, ha Veres János pénzügyminiszter a két forduló között nem zsarolta volna meg a szabolcsiakat azzal, hogy ha nem juttatnak szocialista jelölteket a parlamentbe, kevesebbel részesednek majd a fejlesztési forrásokból. Kár, hogy a miniszterelnöknek nem volt szava ehhez, mert a demokráciára való veszélyességét tekintve az ilyen magatartás azonos súlycsoportban van a képviselőjelöltek megzsarolásával. De még ez a hivatkozási alap sem hitelesíti az ígéretet tevő Orbán Viktor szavait, aki a kampányaktivistáknak tartott utolsó eligazításain a fennálló törvények megsértésére szólított fel. Megismertük, ki hogyan viszonyul a jogállamisághoz, oszt jónapot - idézte fel Orbán fordulatát vasárnap esti sajtótájékoztatóján Dávid Ibolya. Talán ő képes lesz elszámolni azzal a politikai nonszensszel, hogy mit keres pártja országos listáján az első tizenötben egy ismeretlen nyugdíjasszervezet öt ismeretlen jelöltje, akik közül hármat egy magát baloldalinak valló milliárdossal hozott összefüggésbe a sajtó.

Noha nem tudtunk meg sokat arról, miben képzeli el másként az ország közeljövőjét az MSZP és a Fidesz, vitathatatlan, hogy a szemben álló felek között különbséget teszünk. Részben épp Mikola, Veres és az általuk esszenciálisan megjelenített jelenségek motiválnak minket erre. Abból, hogy elmentünk szavazni, érvényesen ennél többre nem lehet következtetni. Aki a részvételi arányból a megválasztott népképviselők erős legitimitására következtet, nem kevesebbet állít, mint hogy Mikola, Veres és társaik tartják fenn a demokratikus intézmények iránti közbizalmat.

Sokak szemében releváns az MSZP és a Fidesz versenye, erről szólt a választás. Létezik azonban egy másik, nem kevésbé valóságos szembenállás is, amely a szavazásokon mindaddig rejtve marad, ameddig a nagyobb rossz elkerülése érdekében hajlandók vagyunk a kisebbik rossz legitimálására. Ebben az MSZP és a Fidesz, továbbá rokonaik és üzletfeleik azonos oldalon állnak. A másik oldalon pedig azok, akik igazságos és megfizethető közteherviselést, működő közszolgáltatásokat, a társadalmi egyenlőtlenségek elviselhető keretek között tartását, átlátható és elszámoltatható államot, a jog kivételek nélkül érvényesülő uralmát, politikamentes gazdasági versenyt, egyébként meg békét szeretnének, és úgy érzik, teljesen eszköztelenek az ennek megteremtésére folytatólagosan alkalmatlannak mutatkozó, de leválthatatlan establishmenttel szemben. A politikai piac zárt. De ne felejtsük el, ez nem csupán a választási rendszer sajátosságai miatt van így. A zártságot szolgálja az a gyakorlat is, hogy a már pozícióban lévő pártok semmibe veszik a kampányfinanszírozás törvényes kereteit, pénzügyileg lemosva minden esetleg kívülről érkező kihívót, aminek nem látszik más plauzibilis forrása, mint a közpénzek egy részének eltulajdonítása és a nyilvánosság számára átláthatatlan összefonódás a gazdasági szférával.

A választások nyomán a változatlanságot tükröző felszín alatt talán keletkezik esély valamiféle újrakezdésre. Eddig nem hagytunk meg a hivatalában egyetlen miniszterelnököt sem, akit módunk volt leváltani. Gyurcsány Ferenc, aki másfél éve az MSZP akkori elnökségének akarata ellenére lett miniszterelnök, és akinek mostanáig a választási győzelemre optimalizált marketingkormányzáson kívül másra nemigen lehetett ereje, most szerzett valódi tőkét ahhoz, hogy újjászervezze a pártját, ha akarja. A jobboldalon a második vereség megnyithatja az utat a politikai megújulás előtt, aminek az MDF meglepő újjászületése fontos katalizátora lehet. Az MDF sikerével együtt az SZDSZ sima parlamentbe kerülése pedig azt is jelzi, hogy a közönség egy részének egyáltalán nincs kedve ahhoz, hogy a két nagy magára zárja a politikai piacot, és elássa a kulcsot.

Lehet persze, hogy a megújulás illúzió. De akinek fontos a fennálló alkotmányos rend, jobb, ha minden reményt megragad, ami arra kínálkozik, hogy a képviseleti demokrácia megmeneküljön az erkölcsi ellehetetlenüléstől. Nekünk, akiknek régóta semmi kedvünk sem Hajrá!-t, sem Igen, igen!-t kiáltani, akiket ezúttal is hülyének néztek, megfenyegettek vagy megpróbáltak hozomra megvenni, nos, nekünk az a dolgunk, hogy segítsük a megújulást. Erre az egyetlen eszközünk, ha úgy viselkedünk, mint a demokrácia kompetens polgársága, amelyik nem vonul vissza a fogyasztói individualizmus közömbösségébe, hanem hajlandó megszerveződni és cselekedni a közügyekben való illetékességének elismertetésért, a köznyilvánosság témáinak meghatározásában és a döntéshozatalban való részvételért és a választott népképviselők hatalomgyakorlásának társadalmi ellenőrzéséért. Akkor lesz megújulás, ha mindezt kikényszerítjük - még ha nem egyetlen parlamenti ciklus alatt is.

RAUSCHENBERGER PÉTER

(A szerző tanár)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
OECD: Idén is lassulni fog a magyar növekedés, de jövőre lesz még rosszabb

OECD: Idén is lassulni fog a magyar növekedés, de jövőre lesz még rosszabb

60 éves az utolsó nemzetközi hírű playboy

60 éves az utolsó nemzetközi hírű playboy

Timothée Chalamet barátnőjét egy rendező hódítja el Woody Allen új filmjében

Timothée Chalamet barátnőjét egy rendező hódítja el Woody Allen új filmjében

Ittas rendőr állt fejre a szolgálati kocsijával Romániában

Ittas rendőr állt fejre a szolgálati kocsijával Romániában

Újítanak a bajorok: erősebb az új BMW M550i, nagyobb aksis a hibrid 530e

Újítanak a bajorok: erősebb az új BMW M550i, nagyobb aksis a hibrid 530e

Egy indián törzs tiltakozása miatt hátrált meg a Nike

Egy indián törzs tiltakozása miatt hátrált meg a Nike