Drámai változást regisztrált egy törökországi közvélemény-kutatás, amely két isztambuli egyetem és a Soros Alapítvány együttműködése révén látott napvilágot. Eszerint a török nép rohamosan eltávolodik az Európai Uniótól: két év alatt 20 százalékkal csökkent azok aránya, akik támogatják hazájuk belépését az unióba. Ez azt is jelenti, hogy most már 50 százalék alá esett az unió népszerűsége a törökök körében.

© Dudás Szabolcs
A változás drámai, de nem váratlan. A fordulópontot a tavaly decemberi brüsszeli uniós csúcstalálkozó jelentette, amelyet pedig az első pillanatokban Ankara szempontjából sikernek lehetett volna elkönyvelni. Törökország akkor kapta meg ugyanis a zöld jelzést, hogy végre elkezdheti a tárgyalásokat az uniós tagságról. Úgy tűnt, már senki sem állíthatja meg a törököket, hogy az Egyesült Államok támogatását is élvezve bemasírozzanak az EU-ba.

De csak néhány napig tartott Törökországban az euforikus hangulat. Hamar kiderült, hogy Ankara eddig hiába teljesítette a koppenhágai kritériumokat, hajtotta végre a jogharmonizációt, törölte el a halálbüntetést, teremtett széles körű jogokat a határain belül élő kurdoknak, addig nem lesz érdembeli haladás a csatlakozási tárgyalásokon, amíg képtelen megnyugtatóan rendezni a ciprusi kérdést. Az Európai Unió döntéshozó szervei azzal a nagyon logikusnak tűnő kéréssel álltak elő, hogy Törökországnak el kell ismernie a dél-ciprusi görög állam szuverenitását, mert ha valaki be akar lépni egy klubba, akkor illik köszönni a klub tagjainak.

Normális körülmények között ez logikus követelés, hiszen Törökország felelős Ciprus 1974. évi kettéosztásáért. Igen ám, de csak részben, mert az akkori török beavatkozást megelőzően a ciprusi hadsereg tisztjei katonai puccsal döntötték meg a szuverén ciprusi kormányt, és kihirdették Ciprus Görögországhoz csatolását. Ankara azzal érvel, hogy akkor "a ciprusi törökök védelmében elkerülhetetlen volt a katonai beavatkozása", viszont a ciprusi törökök már rég beleegyeznének a sziget újjáegyesítésébe, de ezt a folyamatot a ciprusi görögök tudatosan akadályozzák. Kétségtelenül ez utóbbit látszik alátámasztani, hogy 2004-ben, még Ciprus uniós csatlakozása előtt a görögök népszavazáson utasították el a szigetországi egyesítést, amely révén pedig - az ENSZ és Brüsszel terveinek megfelelően - az egyesült Ciprus vált volna az unió tagjává. A két országrész egyesülését támogató Észak-Ciprus hoppon maradt! Sőt Dél-Ciprusnak, mint a 25-ök egyenjogú tagjának, vétójoga van a török belépés ügyében, amit Ankarában méltánytalannak tartanak.

Mindezek után Törökország csak akkor hajlandó elismerni a dél-ciprusi államot, ha az ENSZ-tervek alapján létrejön az egyesült Ciprus, vagy legalább feloldják a nemzetközi szankciókat Észak-Ciprussal szemben. Addig kategorikusan visszautasítja, hogy Ciprus használja a török kikötőket és repülőtereket. Ezzel bezárul a kör, bármelyik pillanatban bekövetkezhet a konfliktus kiszélesedése.

Amit igazoltak is az utóbbi hetek eseményei, amikor Brüsszel és Ankara tárgyalásainak megkezdésekor - a tudományról és kutatásról szóló fejezet megvitatása ürügyén - Ciprus kijelentette, vétójogával él, ha Ankara nem mutat hajlandóságot a ciprusi görög állam elismerésre. A török miniszterelnök pedig kijelentette: el sem utazik Luxemburgba, ha a kéttucatnyi EU-tagállam a 700 ezres Dél-Ciprus politikai foglya lesz. Végül is 24 órás intenzív diplomáciai erőfeszítések árán sikerült a ciprusiakat meggyőzni, hogy ne éljenek a vétójogukkal. A megalázottnak érzett török politikusokban viszont most már végképp megerősödött, hogy ha a török herceg meg akarja nyerni az európai szűz kegyét, ha nem is 77, de legalább 69 próbát - ennyi nehéz fejezet vár megvitatásra Brüsszellel - úgy kell kiállnia, hogy közben állandó ciprusi vétó fenyeget.

Mindezek hatására rendült meg a török nép bizalma az unióban. No meg az ankarai kormányé. Törökország regionális hatalomnak tartja magát a Közel-Keleten, és a jelek szerint a nemzetközi feltételek is az ő malmára hajtják a vizet. Az iráni nukleáris huzavona hatására Ankarának erősödik a stratégiai szövetsége Washingtonnal, de Moszkvával is sokoldalú kapcsolatokat ápol. Törökország a Baku-Ceyhan kőolajvezeték működésbe állításával néhány éven belül a világ egyik legjelentősebb kőolajelosztó központja lehet. Hiszen az iraki, az azerbajdzsáni, a kazah és az orosz kőolaj tekintélyes része Ceyhanon, a török kikötőn keresztül juthat a világpiacra. Mindezek tudatában jelentette ki a minap a török miniszterelnök, hogy országa számára az unión kívül is van élet. Brüsszelnek pedig tudnia kell, hogy ezúttal Ankara nem blöfföl.

TARIK DEMIRKAN

(A szerző újságíró)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Csontkukacok a menzás levesben: a Nébih szerint nem a konyhán kerültek bele

Csontkukacok a menzás levesben: a Nébih szerint nem a konyhán kerültek bele

Szépen megkérték a betörők a lakót, ne jelentse fel őket, hiába

Szépen megkérték a betörők a lakót, ne jelentse fel őket, hiába

Mindig azt akarták látni, hogy mi van a sapka alatt – Niki Lauda emlékére

Mindig azt akarták látni, hogy mi van a sapka alatt – Niki Lauda emlékére

Halálra gázoltak egy gyalogost a II. kerületben

Halálra gázoltak egy gyalogost a II. kerületben

A dolgozó magyarok harmada nem kereste meg a minimálbért sem

A dolgozó magyarok harmada nem kereste meg a minimálbért sem

Kitaláltak egy szert, amellyel kikapcsolható lehet az asztmát okozó gyulladás

Kitaláltak egy szert, amellyel kikapcsolható lehet az asztmát okozó gyulladás