"Néhányan, fiatalok - akik egyébként a Fidelitasban is tevékenykedünk - megalapítottuk a GYHCS-t, vagyis a Gyurcsány a Hibás Csoportot, és matricákat gyártattunk, amit az ország városaiban fogunk osztani azért, hogy az emberek felragaszthassák őket mindenhova, ami őket a kudarcokra és arra emlékezteti, hogy mindezért Gyurcsány a hibás. (...) Arra kérünk mindenkit, hogy fényképezzék is le azokat a helyeket, ahová felragasztották a matricákat, hogy a képeket mi feltehessük a gyurcsanyahibas.blog.hu címen üzemelő közösségi honlapunkra." A Fidesz ifjúsági szervezete szerint így kell festenie a mai Magyarországon egy könnyed, fiatalos, nyári negatív kampánynak: lelkes, mosolygós aktivisták, plusz némi gerillamarketinges életérzés (a gerillamarketingről lásd cikkünket a 46. oldalon - a szerk.).

Már az is kérdés, van-e értelme mindennek a politikai uborkaszezon kellős közepén, s hogy az utóbbi években rögzült Gyurcsány-ellenes közhangulatban elég erős-e a "hibás" jelző? De messzebbre vezető dilemmák is felvetődnek. Míg például az MSZP ifjúsági szervezete azzal van elfoglalva, hogy egy névváltoztatással összekötött újjáalakulás révén mossa le magáról a Zuschlag-ügyet, addig a Fidelitas egy kétes értékű matricakampánnyal véteti észre magát a nyilvánosságban. Mindez jól jellemzi azt a szerepet, amit a pártok ifjúsági szervezetei visznek a magyar közéletben. A fiatalok persze minden fejlett demokráciában első számú segédcsapatként szolgálnak a kampányokban, de emellett komolyan vehető programokat készítenek, jelen vannak a közbeszédben, önálló arculat kialakítására törekednek, azaz: politizálnak.

Nálunk viszont a fiatal politikusokra azok a feladatok hárulnak, amelyek az anyapártok számára túl kínosak. Így az ifjúsági szervezetek és a bennük tevékenykedő feltörekvő politikusok imázsát ma elsősorban zavaros pártfinanszírozási ügyek és a velük elvégeztetett, többnyire negatív kampányok alakítják. Következésképp a politikát amúgy is taszítóan konfrontatívnak és tisztességtelennek tekintő választók körében aligha lehet népszerű a politikusok következő nemzedéke. Legfeljebb ismertséget szerezhetnek, de nem kínálnak alternatívát a jelenlegi politikusi garnitúrával szemben. Néhányan közülük bent ragadnak a szerepükben, mint például a Fidesz szóvivője, Szijjártó Péter, vagy MSZP-s kollégája, Nyakó István; mások megpróbálnak kitörni belőle, mint a helyi politikában alámerülő - a hátrányos imázst levetkőzni igyekvő - Rogán Antal.

Ebben a megközelítésben a "Gyurcsány a hibás" kampány nagyon is emblematikus. Jól szemlélteti, hogy a "jövő" politikusai - a magyar politikai rendszer általános gyakorlatához alkalmazkodva - mennyire nem gondolkodnak hosszú távon. Hiszen az a választói attitűd, amelyet a Fidelitas akciósorozata most megerősít, csak rövid távon lehet kedvező a fiatal politikusoknak. Magyarországon a választók túlnyomó többségére ugyanis paternalista gondolkodás, az egyéni felelősség áthárítása, a politika iránti teljes bizalomhiány, ugyanakkor erőteljes pártosság jellemző. 1990 óta minden egyes választási kampánynak az a legfőbb üzenete, hogy a személyes jólét és boldogulás kizárólag politikai döntések függvénye.

A baloldalt tíz éve az Orbán-fóbia tartja össze, a jobboldalon pedig négy év alatt a Gyurcsány-fóbia vált a legfőbb kohéziós erővé. A politikai közbeszéd minden szintjén nap mint nap ezek a fóbiák épülnek. Egy köztiszteletben álló színművész például nemrég azért nem vette át a neki szóló állami elismerést, mert azt történetesen Gyurcsány Ferenc nyújtotta volna át neki, az ország egyik legműveltebb emberének tartott kvízmester pedig meggyőződéssel nyilatkozta azt több helyen is, hogy ami 2002 óta történt, "az kizárólag Orbán Viktor és pártja lelkén szárad".

Még a politikával intenzíven foglalkozók többsége is azt gondolja: a politikai kultúra annyiból áll, hogy Gyurcsány és Orbán - vagy más vezető politikusok - hogyan beszélnek vagy épp nem beszélnek egymással. Csakhogy a politikai kultúra nem pusztán azt jelenti, hogy a politikusok hogyan viszonyulnak egymáshoz, hanem azt is, hogy a választók hogyan viszonyulnak magához a politikához, a közügyekhez, végső soron tehát egymáshoz. Vajon a Fidelitas ifjú politikusai tényleg olyan országban akarnak majd döntéshozók lenni, ahol egy "Gyurcsány a hibás"-típusú kampány működőképes lehet? Vajon őszintén azt gondolják, hogy - mint honlapjukon írják - "a dugóban álló budapesti vagy a tönkrement kisvállalkozó" saját sorsáért minden esetben joggal teheti felelőssé a miniszterelnököt? Vajon tényleg nem értik, hogy ennek a kampánynak a legfőbb üzenete nem Gyurcsányról, nem a politikai ellenfélről, hanem a saját jövőjükről szól?

Akármi is a válasz, végtelenül szomorú ez a könnyednek, jópofának és fiatalosnak szánt nyári kampány. Arról árulkodik, hogy ebben az országban még hosszú ideig nem lesz vége a felelőtlenség korszakának, mert mindig kéznél egy matrica, amit csak fel kell ragasztani, és máris el lehet vele takarni bármit, ami bántja a szemünket.

JUHÁSZ ATTILA

(A szerző a Political Capital Institute kutatási igazgatója)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Védett cápák, tengeriuborkák, vidrák

Védett cápák, tengeriuborkák, vidrák

210-zel száguldott egy motoros Zalában

210-zel száguldott egy motoros Zalában

Itt az új Star Wars-sorozat első hosszú előzetese

Itt az új Star Wars-sorozat első hosszú előzetese

Kína tiltakozik az importvámok emelése miatt

Kína tiltakozik az importvámok emelése miatt

Több tízezren tiltakoztak az idegengyűlölet és az intolerancia ellen Drezdában

Több tízezren tiltakoztak az idegengyűlölet és az intolerancia ellen Drezdában

Chile nagy része sivataggá válhat pár évtizeden belül

Chile nagy része sivataggá válhat pár évtizeden belül