A szombati nemzeti csúcs természetesen píárakció volt. Píár a szó eredeti, szakmai, mondhatni definíció szerinti értelmében. Ami nem más, mint "kölcsönös előnyökön alapuló kommunikáció és tudatos kapcsolatszervezés az egyének, szervezetek és környezetük közötti megértés, valamint a bizalom megteremtése és fenntartása céljából".

Ha egy kormány - a világgazdasági viszonyok hetek alatt bekövetkezett radikális romlása következtében - költségvetése visszavonására, a gazdaság egyensúlyi helyzetének gyorsított javítására, azaz a lakosságnak és az üzleti szektornak tett korábbi ígéretei felfüggesztésére kényszerül, akkor ezt meg kell értetnie a társadalommal. Egy kisebbségi kormány sokak által hiteltelennek tartott miniszterelnökének különösen égető szüksége van a válságkezelés politikai és társadalmi hátterének megerősítésére. Ehhez - már csak az őszödi beszéd tanulságai miatt is - nagy nyilvánosságra, fontos intézmények támogatására van szüksége. Nagy társadalmi összeborulásra nyilvánvalóan nem számíthat, hisz a döntéseket továbbra is a parlamentnek és a kormánynak kell meghoznia. A cél tehát csak a költségvetés mögötti parlamenti többség megszervezése, a társadalom új helyzettel való szembesítése, s nem utolsósorban a politikai kezdeményezés visszaszerzése lehet.

Úgy tűnik, a nemzeti csúcson a miniszterelnöknek mindez sikerült, s ismét a centrumba kormányozta magát. Az adócsökkentés elhalasztását ugyanis még a nagyvállalkozók is támogatták, vagy, miként az SZDSZ - más egyensúlyjavító javaslataik elfogadása esetén -, gyakorlatilag tudomásul vették. Akik pedig továbbra is szükségesnek tartották - például a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi és előző vezetői, vagy az MDF elnöke -, nem titkolták, hogy az csak jelentős lakossági áldozatvállalást feltételező kiadáscsökkentés esetén lehet reális út. Ez ellen a szakszervezetek persze tiltakoztak, de többségük érezhetően beletörődött, hogy a nemzetközi pénzügyi válság hatásai nem kerülhetők el. Ily módon a Fidesz meglehetősen magára maradt radikális adócsökkentést követelő és egyidejűleg a terhek "családokra hárítása" ellen tiltakozó álláspontjával. Képviselőik felszólalása annyira nélkülözte a szakmai jelleget, mintha a következő hónapokban már nem is remélnék vagy óhajtanák a kormányzati pozíciót.

Ebben a helyzetben a kormányfő - egyre biztosabb parlamenti háttere tudatában - pillanatnyilag válságkezelő, ám a társadalmi tehervállalást csökkenteni igyekvő politikusként lépett fel, aki középtávon, egyebek között adócsökkentésekkel, már a gazdaság növekedését is elő akarja mozdítani. Ezt jelezte egyrészt az a kormányzati bejelentés, hogy fel kell készülni arra is, ha a gazdasági folyamatok a most vártnál is jelentősen rosszabbul alakulnának, másrészt egy olyan új középtávú program kidolgozásának igénye, amely a rövid távú stabilizáció mellett a középtávú növekedési potenciált erősítő lépéseket is tartalmazza.

A válság elhárítása - a bankrendszer szilárdságába vetett hit gyors erősítése mellett - a magyar gazdaság iránti nemzetközi bizalom erősítését feltételezi. A tartós bizalom eléréséhez pedig az euró bevezetéséhez szükséges feltételek minél gyorsabb teljesítésére van szükség.

Ennek egyik legfontosabb eleme a 3 százalék alatti GDP-arányos hiány. Az átdolgozott 2009. évi költségvetés 2,9 százalékos célja megfelel ennek. Egy másik feltétel, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a megkívánt 60 százalék feletti ugyan, de talán már idén, 2009-től pedig már szinte biztosan csökken, a kritérium pedig legalább két év mérséklődéssel is elérhető. A harmadik, az inflációs feltétel teljesítésétől még messze vagyunk, de az áremelkedési ütem a világpiaci hatások és a magas bázis miatt jövőre már feltehetőleg 4 százalék alá csökken. A versenyszektorban idén várható 9 százalék feletti béremelkedést a reálbérek szinten tartásához jövőre mintegy 5 százalékponttal kellene csökkenteni, ami akkor sem könnyű feladat, ha nagyban segítené az infláció tartós mérséklődését. A negyedik, árfolyamra vonatkozó kritérium teljesítése érdekében is előre lehet lépni. A következő hónapok kedvező egyensúlyi folyamatai esetén 2009 első felében Magyarország beléphetne az ERM-II árfolyamrendszerbe, vagyis az euró "előszobájába". Ezzel párhuzamosan be lehetne jelenteni az euróbevezetés 2012. évi céldátumát. Így a válságkezelés a magyar gazdaság sebezhetőségét jelentősen csökkentő, tőkevonzó képességét pedig erősítő új szakaszba léphetne.

Ez akkor is nagy jelentőségű lenne, ha a középtávon fontosnak tartott lépések - az adóreformtól a nyugdíjrendszer átalakításáig - már alighanem a következő kormányra maradnak. A nagy érdeksérelmekkel járó lépések akár csak elvi támogatásától ugyanis a vészhelyzet elmúlásával és a választások közeledtével bizonyára mindkét nagy párt távol fogja tartani magát.

Már csak píárokokból is.

KARSAI GÁBOR

(A szerző a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Magyar orvoscsoport: Még évekig tarthat a szétválasztott ikrek rehabilitációja

Magyar orvoscsoport: Még évekig tarthat a szétválasztott ikrek rehabilitációja

Lengyelországban is jól fekszik a hatalomnál az, aki kormánypárti médiát működtet

Lengyelországban is jól fekszik a hatalomnál az, aki kormánypárti médiát működtet

Kihajózott az iráni tankhajó Gibraltárból

Kihajózott az iráni tankhajó Gibraltárból

Megnősült a „Szikla”

Megnősült a „Szikla”

Európát megcsapja a marihuána füstje, de a magyarok legfeljebb átvitt értelemben fognak szívni

Európát megcsapja a marihuána füstje, de a magyarok legfeljebb átvitt értelemben fognak szívni

20 milliós lopott Audit kapcsoltak le Röszkénél

20 milliós lopott Audit kapcsoltak le Röszkénél