szerző:
HVG

A Lehman Brothers egy évvel ezelőtti csődje nyomán bekövetkezett legfontosabb változás a gazdaságpolitikai gondolkodásban annak a feltevésnek a tarthatatlanná válása, miszerint a pénzpiacok rigorózus szabályozása nagyobb társadalmi költségekkel járhat, mint amekkorák a piaci működési zavarokból fakadhatnak. A Lehman és a többi bajba került bank és egyéb pénzügyi szolgáltató története a kockázatok hibás felmérése mellett arról is szól, hogy a racionális piaci működés és a részvénytulajdonosokkal szembeni felelősségvállalás nem akadályozta meg e világszerte csodált, mérhetetlen pénzügyi vagyon felett rendelkező társaságok vezetőit a felelőtlen döntések meghozatalában.

Ennek egyik oka az volt, hogy a cégek saját méretük és piaci súlyuk alapján joggal számíthattak az állam valamiféle garanciavállalására. Túl nagyok voltak ahhoz, hogy összeomolhassanak, mert az ennek nyomán keletkező rengések az egész rendszert destabilizálták volna – gondolták. A privát hasznok és a társadalmasított költségek gyakorlatának azonban valahol gátat kellett szabni: ez volt a Lehman-csőd pillanata.

Hogy a pillanat kiválasztása mennyire volt tudatos az amerikai kormány és a Federal Reserve vezetőinek részéről, azt erős kétségek övezik. Az viszont bizonyos, hogy a rá következő események megváltoztatták a kapitalizmus működéséről alkotott elképzeléseinket, aláásva a regulálatlan piacok önszabályozó képességébe és a piac autonóm innovációjának előnyeibe vetett hitet.

E következmények kelet-európai szempontból, ha lehet, még rémisztőbbek voltak. A feltörekvő piaci valuták leértékelődése, a külföldi adósság hazai valutában kifejezett értékének megugrása, a folyó fizetési mérleg hiányát finanszírozó külföldi források elapadása és a tőke menekülése megkérdőjelezte a gazdaság egészének működőképességét. A helyzet különösen azokban az országokban vált rendkívül élessé, amelyekben az állam, illetve a magángazdasági szereplők (a lakosság és a vállalatok) jelentős devizahitel-állománnyal rendelkeztek. Magyarország pedig éppen ilyen volt, ezért vált létfontosságúvá az IMF és az EU által biztosított finanszírozási csomag gyors tető alá hozása, amit a kormány és a jegybank sikerrel abszolvált.

Ám a vállalati és a lakossági hitelezés ott is nagymértékben visszaesett, ahol nem voltak jellemzőek a devizahitelek (mint például Csehországban), a növekedési kilátások pedig a régió egészében drámaian romlottak. Ahol lehetett, ott – a nyugat-európai és amerikai gyakorlathoz hasonlóan – fiskális és monetáris politikai expanzióval válaszoltak a hatóságok, Magyarországon azonban a magas állami eladósodottság és a kamatcsökkentést lehetetlenné tevő törékeny pénzpiaci helyzet miatt erre nem volt mód.

A válság nem hagyta érintetlenül sem a gazdaság, sem a társadalom, sem a politika intézményrendszerét és jellemző magatartásmódjait. A magánfogyasztás és a beruházások zsugorodása mély recesszióba taszította a gazdaságot, a növekvő munkanélküliség pedig széles társadalmi rétegek biztonságérzetét ásta alá. Aligha véletlen, hogy a válság által legveszélyeztetettebb régiókban nőtt meg a leginkább a szélsőjobboldal támogatottsága.

Mi következhet ezután? Hogy a költségvetési ösztönzők által fűtött, a nyugati világ fogyasztásnövekedésére támaszkodni nem tudó világgazdasági kilábalás milyen eredményeket hoz a közeljövőben, azt egyelőre nehéz megmondani. A legfrissebb konjunktúramutatók és bizalmi indexek a hurráoptimizmus gyengüléséről szólnak, de az ideihez hasonló mélységű recesszió megismétlődésére kedvezőtlen esetben sem kell jövőre számítani. Itthon a várhatóan több mint 6 százalékos idei gazdasági visszaesést jövőre összességében stagnálásközeli teljesítmény követheti, de a növekedési dinamika az éven belül jelentősen erősödhet. A magánfogyasztás azonban várhatóan továbbra is csökkenni fog, a munkanélküliség pedig várhatóan tovább emelkedik. A radikális rendszerkritikus szerepben fellépő szélsőjobb számára tehát a sikeres stabilizációs erőfeszítések dacára is kedvezőek maradnak a politikai feltételek. Az alkotmányos demokrácia híveit ez politikai preferenciáiktól függetlenül joggal töltheti el aggodalommal.

Nem tudjuk, hogy a válság végül milyen gazdasági, társadalmi és politikai következményekkel jár majd, de azt igen, hogy nyomában radikálisan átalakultak a piac és az állam közötti viszonyról vallott nézeteink. Kiderült, hogy a globalizált pénz- és árupiacok korszaka a kilencvenes évek várakozásaival szemben nem gyengébb, hanem erőteljesebb állami szabályozást igényel. A világ megtanulta, hogy a rendszerszintű kockázatok felmérését és kezelését nem lehet a piaci szereplőkre bízni, miközben saját döntéseik következményeit nekik maguknak kell viselniük. Ez a globalizált pénzpiacok korszakának igazi szabályozási kihívása: olyan intézményi infrastruktúra kialakítása, amely egyidejűleg biztosítja a rendszer egészének működőképességét és teszi lehetővé bármely piaci szereplő bukását.

ÁDÁM ZOLTÁN

(A szerző közgazdász)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Orbán felszántotta az országot, de volt, ahol ez is kevés volt

Orbán felszántotta az országot, de volt, ahol ez is kevés volt

Német állampapírral a klímavédelemért

Német állampapírral a klímavédelemért

70 vagy 15 Celsius-fokos volt az ősi vizek hőmérséklete? A válasz nem mindegy

70 vagy 15 Celsius-fokos volt az ősi vizek hőmérséklete? A válasz nem mindegy

Macron: a kereskedelmi háborúk senkinek sem jók

Macron: a kereskedelmi háborúk senkinek sem jók

200 milliót ad a kormány az iraki jezidiek támogatására

200 milliót ad a kormány az iraki jezidiek támogatására

Roham lesz az ügyfélszolgálatokon a rezsiutalványok miatt

Roham lesz az ügyfélszolgálatokon a rezsiutalványok miatt