szerző:
HVG

Mostanában sokan kérdezték tőlem: „bemegyek-e” a politikába? Bevallom, zavarónak tartottam a kérdést. Azt gondoltam, milliónyi honfitársammal együtt már „benne vagyok”. Sőt, rá kellene végre jönnünk, hogy ha akarunk, se tudunk kimaradni belőle. Éppen a politikáról kialakult kép Magyarország egyik legsúlyosabb problémája. Aki csak teheti, menekül előle, elfordul, átkapcsol, lehalkít, ki sem nyit. De aki menekül, az még nem menekült meg; aki elfordul, az nem természetesen tartja a fejét és érzi ennek minden pillanatát; aki lehalkít, az nem hall semmit, a jó szót sem.

Ez az állapot aligha a polgári világ ereje, sokkal inkább a vége. A gyávaság, a meghunyászkodás, értékeink biztonsági okokból való megtagadásának a terepe. Ez a Horthy-féle félfeudalizmus és a Kádár-féle (gulyás)kommunizmus romboló öröksége: korszerűtlen, elfojtja a szabadságot és a gyarapodást, megöli a gondolkodást és a kreativitást. Ezt az örökséget persze gondosan ápolta Magyarország az elmúlt két évtizedben. Politikusaink kihasználták ezt a világot, bezárták az elit kapuját, és éltették a politikától elfordulás romboló energiáit. Ha innen nézzük, akkor persze ebbe a „politikába”, ilyen politikusok közé egyáltalán nem jó bemenni. Meg lehet próbálni menekülni, ha valakinek már nincs gusztusa a mocsárban való tapicskoláshoz, viszont ez sem megoldás. Ha itt élünk, akkor minden rólunk szól, az is, amibe nem szólunk bele. Rólunk döntenek akkor is, amikor mi nem döntünk.

Ma a média egy része csak kiszolgálója ennek a helyzetnek. Több szerkesztőség akár össze is költözhetne imádott pártjával, akkor csak le kellene szólni, hogy aznap éppen mit kell hazudni, nem kellene ehhez telefonálgatni sem. Ugyanez történhetne jó néhány közvélemény-kutatóval vagy tanácsadó céggel. Magyarországon a korrupcióellenes harc sem azt jelenti, amit jelentenie kell, azaz harcot a korrupció ellen, pusztán csak annyit, hogy mindig a másik párt korrupciógyanús ügyeivel szemben küzdünk. Ugyanez a helyzet a szélsőjobboldallal: hivatalos demokratáink a szélsőségekkel szembeni harcot meghirdetve mindig a másik oldalnak esnek neki, mondván: az ő érdekük volt a szélsőjobboldal felépítése. Azaz itt sem együttműködésen alapuló problémamegoldás zajlik, csak egy újabb ürügy a másik oldal pusztítására. A politikai élet szinte minden területe hasonlóan működik. Folytathatnánk a sort a párt- és kampányfinanszírozással: minden párt szerint mindenki más túlköltekezett, de a közös fellépés annak érdekében, hogy ne sértsenek törvényt, természetesen hiányzik.

Ebben a politikában természetesen nem kívánok részt venni. Nem tudok ugyanis mit kezdeni az olyan politikával, amelynek egyetlen szempontja a másik eltüntetése, ahelyett, hogy a közös ügyek kezelésére, a közös problémák megoldására koncentrálna. Nem vállalok részt olyan politikában, amely ahelyett, hogy határokat húzna, falakat építene, szélesre nyitja a kapukat a szélsőségesek előtt. Nem tudok szerepet vállalni olyan politikában, amely mára a korrupciónak visszaadta vészjósló, évszázados jelentését: már nem csupán közpénzek eltűnéséről, hanem a közösséget összetartó elvek és morál megromlásáról van szó. Miközben fontosnak tartom a markáns és éles politikai küzdelmet, azt már nem tartom politikának, ha öncélúvá válik, ha már nem is titkolja senki, hogy a választók helyett csak az ellenféllel foglalkozik.

Ennek a politikának mindenki csak szenvedő alanya lehet. Innen csak egyetlen érdemi menekülési út nyílhat: olyan politikai szerepvállalás, amely e jelenségek megváltoztatására, a magyar politika megújítására törekszik. Ehhez nem feltétlenül kell országgyűlési képviselőnek, polgármesternek vagy akár miniszternek lenni. Az új politikához elegendő az is, ha megszólalunk, elfordulás helyett a tudatos odafordulást választjuk. Amiben persze benne van a hivatalos politikussá válás is. De nem mindenáron és nem mindenen átgázolva. Akik ugyanis pozíciókból, jelöltségből, listákból indulnak ki, teljesen tévesen gondolkodnak arról, milyen politikára van ma szüksége Magyarországnak. Persze fontosak ezek is, hiszen a parlamentáris demokrácia keretei között választott pozíciók nélkül nem szokás „politikusokról” beszélni. De nem ez az első lépés, a tartalom végiggondolása mindig fontosabb a formánál. Hosszabb távon jóval kifizetődőbb is.

Olyan politikában érdemes és kell részt vállalnia Magyarország minden polgárának, amely végre komolyan veszi magát: józan, de optimista, és a rossz fenntartása helyett minden erejével a közjó megerősítésére törekszik. Ehhez nem posztokra és pozíciókra van szükség, hanem politikára, a ma gyakoroltnál szélesebb értelemben. Valamint politikusokra: milliónyira. Olyanokra, akik tudják: mindenki hozzáad Magyarországhoz. És ehhez várok partnereket, gondolkodó embereket, akik tenni és cselekedni akarnak egy jobb, békésebb, sokszínű Magyarországért.

SOMOGYI ZOLTÁN

(A szerző politikai tanácsadó)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Tucatnyi műtét vár még a szétválasztott bangladesi ikrekre

Tucatnyi műtét vár még a szétválasztott bangladesi ikrekre

Ez a fiatalember kiköpött David Bowie

Ez a fiatalember kiköpött David Bowie

Lejárt egy brit popsztár szavatossága a Madame Tussauds panoptikumban - ön kit távolítana el a múzeumból?

Lejárt egy brit popsztár szavatossága a Madame Tussauds panoptikumban - ön kit távolítana el a múzeumból?

Annyian repültek Ferihegyen idén júliusig, mint a Malév utolsó évében 12 hónap alatt

Annyian repültek Ferihegyen idén júliusig, mint a Malév utolsó évében 12 hónap alatt

Vádat emeltek Simonka György fideszes politikus ellen

Vádat emeltek Simonka György fideszes politikus ellen

Gyilkosság Polgár főterén – szúrt a haragos

Gyilkosság Polgár főterén – szúrt a haragos