szerző:
HVG

Politikai tisztogatás. Megtorlás. Ingatlanspekuláció.

 

 Politikai tisztogatás. Megtorlás. Ingatlanspekuláció. Efféle címszavak kíséretében kapott újabban nyilvánosságot a széles közönség előtt korábban szinte ismeretlen akadémiai intézmény, a Politikatudományi Intézet (PTI) neve. Mint ismeretes, az új igazgató, Körösényi András (a hazai politikatudomány egyik legkiválóbb, nemzetközileg is jegyzett képviselője) nemrégiben hozzálátott a PTI átfogó szervezeti és koncepcionális átalakításához. Ennek egyik lépéseként kívánta megváltoztatni több régi, a szaktudományos közegen kívül is ismert politológus munkaviszonyát. A kommentárok zavarodottságot tükröztek. „Kirúgta X-et?” „Azért, mert baloldali.” „Na de Y-t is, aki bajosan lenne ezzel vádolható.” Rövid töprengést követően: „De a Fidesz plebejus szárnyához tartozik!” Aha. Az más. A felszínre tört indulatok, a Körösényi elleni bornírt támadások indokolttá teszik, hogy a kérdést tágabb perspektívában vizsgáljuk. A honi politikatudomány berkein belül a kilencvenes évek óta elmélyült polémia zajlik a politológusi szerepkörök elválasztásáról. Ez elmaradhatatlan velejárója volt a politológusok egyre markánsabb médiajelenlétének. Amint arra többen is (többnyire rossz szájízzel) felhívták már a figyelmet, a politológusok egy része a magyar nyilvánosságban gyakorlatilag a politikai újságírók, a közéleti kommentátorok funkcióját látja el. A csíráiban már a rendszerváltás idején is létezett jelenség mára odáig fejlődött, hogy vezető politikus nem kötheti be úgy a cipőjét, hogy az esemény kapcsán a sajtóban akár percekkel később ne induljon általános – nemritkán felületes, olykor kifejezetten pártos – elemzői offenzíva. Mivel a nagy nyilvánosság a politológiának szinte kizárólag ezzel az ágával találkozik, sokak szemében maga a politikatudomány diszkreditálódott. Ezért jelent meg a különböző politológusi szerepkörök elméleti elhatárolásának igénye a szakmán belül, alapvetően az alábbi kérdéseket feszegetve: ki számít politológusnak, hol húzódik a határ az akadémiai politikatudomány és a „publicisztikai politológia” között?

A több mint egy évtizedes polémia egyik legszínvonalasabb összegzését 2008-ban éppen Körösényi András adta egy Török Gáborral és Tóth Csabával közösen jegyzett tanulmányában. E szerint a politológus kifejezés (a közgazdászhoz vagy a jogászhoz hasonlóan) olyan szakmai végzettséget jelöl, amely a legkülönbözőbb tevékenységek, pozíciók számára nyújt alapot. Ahogyan közgazdászdiplomával lehetek gazdasági újságíró, bróker vagy egyetemi professzor, ugyanúgy különbséget kell tenni a részben a médiában tevékenykedő, közérthető kommentárokat gyártó politikai elemző, a politikát a háttérből befolyásoló tanácsadó és a szaktudományos publikációiban többnyire elméleti, olykor kifejezetten ezoterikus témákat boncolgató „akadémiai” politikatudós között. Természetesen egyetlen személy akár több szerepkörben is jeleskedhet, de minden egyes alkalommal nyíltan vállalnia kell, hogy éppen melyik minőségében, milyen pozícióból nyilatkozik – különben nem kerülheti el például annak gyanúját, hogy egyéni véleményét próbálja a tudomány köntösében eladni. Politikai elemzőcég munkatársaiként ezért ügyelünk arra kollégáimmal mi is, hogy nyilvános szerepléseinkkor lehetőség szerint mindig elemzőként és ne politikai szakértőként vagy egyszerűen politológusként mutassanak be minket.

Ami most a Politikatudományi Intézetben történt és nagyrészt ezután történni fog, nem más, mint a politológusi szerepek kapcsán kibontakozott elméleti diskurzus következtetéseinek gyakorlati alkalmazása. A félreértések elkerülése végett, ez véletlenül sem jelenti a „médiapolitológusok” elleni boszorkányüldözés kezdetét, páriává züllesztésük nyitányát. A politikai elemzőé, kommentátoré teljesen legitim, sőt, megkockáztatom, szükséges szerepkör. Egyszerűen arról van szó, hogy ennek a műfajnak nem az Akadémián a helye. Ami megint csak nem jelenti azt, hogy a PTI kutató munkatársai ne szólalhatnának meg időnként napi politikai aktualitások kapcsán. Csupán annyit, hogy ezt a tevékenységüket nem az MTA kötelessége finanszírozni. Ennek konzekvenciái nyilvánvalóan érdeksérelmekkel járnak, személyes és politikai szimpátiákat sértenek. Mindenekelőtt pedig a „mi kutyánk kölyke, a ti kutyátok kölyke”-mentalitás bevett gyakorlatát, amely eddig a legtöbb nagyobb intézményi átalakítást kötelezően meghatározta. Körösényi tevékenysége e tekintetben afféle kísérletként is felfogható, amire érdemes odafigyelni.

FILIPPOV GÁBOR

(A szerző a Progresszív Intézet munkatársa)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Május 6-án indul az új Takarékbank

Május 6-án indul az új Takarékbank

Kopogtat a kanyaró, és ez a nagyobb járványok előhírnöke lehet

Kopogtat a kanyaró, és ez a nagyobb járványok előhírnöke lehet

Megint segítséget kér a NASA, önnek is üzentek: mérjen már meg pár fát

Megint segítséget kér a NASA, önnek is üzentek: mérjen már meg pár fát

Trianon-emlékmű: vita nélkül

Trianon-emlékmű: vita nélkül

Szokatlan kéréssel fordultak a Bosszúállók rendezői a rajongókhoz

Szokatlan kéréssel fordultak a Bosszúállók rendezői a rajongókhoz

Medián: Dobrev Klára a legismertebb és legnépszerűbb listavezető

Medián: Dobrev Klára a legismertebb és legnépszerűbb listavezető