Ha lehet, az eddiginél is bizonytalanabbá vált a helyzet Szerbiában: a vasárnapi parlamenti választásokon magabiztos győzelmet aratott a szélsőséges nacionalista Radikális Párt, ám a jelek szerint mégsem tud kormányt alakítani. Akár nagykoalíció, akár kisebbségi kormány jön létre, egyik sem lesz hosszú életű.

Elégedetten térhetett nyugovóra vasárnap a hollandiai Scheveningen fogházának két "illusztris" lakója. A Nemzetközi Törvényszék (NT) vendégszeretetét élvező Vojiszlav Seselj Szerb Radikális Pártja (SZRSZ) fölényesen megnyerte az előrehozott parlamenti választásokat, és a Hágában perbe fogott egykori jugoszláv elnök, Szlobodan Milosevics szocialistái (SZPSZ) is megőrizték jelenlétüket a belgrádi törvényhozásban. Az alacsony részvétel miatt érvénytelen november 16-ai elnökválasztás után már nem volt nehéz megjósolni a radikálisok parlamenti előretörését, hiszen akkor az SZRSZ élén Seseljt helyettesítő Tomiszlav Nikolics a voksok 46 százalékával messze maga mögé utasította Dragoljub Micsunovicsot, a kormányzó Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOSZ) meghatározó erejének, a Demokrata Pártnak (DSZ) a jelöltjét.

December 28-án - a lapzártánkkor rendelkezésre álló nem hivatalos előzetes adatok szerint - az SZRSZ szerezte meg a voksok 27,3 százalékát, több mint kétszer annyit, mint a DSZ (12,6 százalék). Jobban szerepelt, de így is mintegy 10 százalékkal lemaradt az SZRSZ-től a Vojiszlav Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSZSZ), amely Zoran Gyingyics 2003. márciusi meggyilkolása óta a Zoran Zsivkovics által irányított DOSZ-kormány ellenzékének derékhadát alkotta, csakúgy, mint a liberális G17+, amely viszont csak a szavazatok 11,5 százalékát mondhatja magáénak. Seselj radikálisai, illetve a három nagy rendszerváltó demokratikus párt mellett az SZPSZ, továbbá a Vuk Draskovics-féle monarchista Szerb Megújhodási Mozgalom (SZPO) és az Új Szerbia (NSZ) közös listája kapott még a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százaléknál többet: 7,6, illetve 7,8 százalékot. A törvényhozáson kívül rekedt 13 párt és tömörülés között elvéreztek a nemzeti kisebbségek, így a vajdasági magyarok jelöltjei is.

Az általános csalódottság és kiábrándultság ellenére a választásra jogosult 6,5 millió szerbiai polgár közel 60 százaléka az urnákhoz járult. Ám a 2000 vége óta a legmagasabb részvételi arány sem befolyásolta érdemben a választások kimenetelét, noha elemzők szerint a szavazók meglepő aktivitása nem a radikálisoknak kedvezett. Mindebből vasárnap éjszaka az egyik leköszönő miniszterelnök-helyettes, Nebojsa Csovics, a parlamentből kiszorult Demokratikus Alternatíva listavezetője azt a következtetést vonta le, hogy a szerbek meg akarták büntetni a DOSZ-kormányt, amiért nem volt képes gyorsabban javítani az életkörülményeiket. Zsivkovics miniszterelnök viszont német tudósítóknak nyilatkozva nemrég a Nyugatra hárította a felelősséget az ultranacionalisták térnyerése miatt, mondván, partnereik túlságosan szigorú feltételekhez kötötték a gazdasági segítségnyújtást Belgrádnak.

Zsivkovics mindenekelőtt a háborús bűncselekmények elkövetésével gyanúsított szerbek kiadatása körüli huzakodásra célzott, hiszen mind az elnök-, mind a parlamenti választási kampánynak ez volt az egyik központi témája. A DOSZ-ban részt vevő Szandzsáki Demokratikus Pártot vezető Rasim Ljajics, Szerbia-Montenegró emberi jogi és kisebbségügyi minisztere még tovább ment, amikor az elnökválasztást értékelve a közelmúltban ironikusan úgy fogalmazott, hogy az NT főügyésze, Carla del Ponte a négy szerb rendőrtábornok kiadatási kérelmének időzítésével eredményesen kampányolt Nikolics mellett, aki több ízben is kijelentette, hogy ha ő lenne Szerbia elnöke, azonnal referendumot kezdeményezne a hágai törvényszékkel való együttműködésről. Nikolics a vasárnapi voksolást követően sem hazudtolta meg önmagát, hiszen "Seseljnek és a többi hágai vádlottnak" ajánlotta a győzelmet, no meg mindazoknak a szerbeknek, akiknek "elegük lett a megaláztatásokból".

A radikálisok diadalmenete persze nem csak a Nikolics irányítása alatt egyébként a korábbinál szalonképesebbre hangolt nacionalista retorikával magyarázható. Abban, hogy a 2003 februárjában önként Hágába vonult Seselj pártja szinte feltámadt hamvaiból, szociális tényezők is közrejátszottak. Milosevics bukása óta Szerbia összesen mintegy 3 milliárd dollárnyi pénzügyi segélyhez és hitelhez jutott, ám ez alig enyhítette a lakosság terheit. Mint a Világbank belgrádi irodájának vezetője, Rory O'Sullivan a minap megjegyezte, Szerbiában a makrogazdasági helyzet sokkal jobb, mint három évvel ezelőtt, de lámpással sem találni olyan embert, aki ezt a saját bőrén is érezné.

A legsúlyosabb probléma a 30 százalék körüli munkanélküliség. A szerbiai munkaerő-piaci kutatóintézet adatai szerint a 930 ezer munkanélkülinél nem sokkal jobb helyzetben van az a mintegy félmillió alkalmazott, akiket menthetetlennek látszóan veszteséges vállalatok foglalkoztatnak. Ráadásul egyes becslések szerint a következő néhány évben a privatizáció nyomán legalább további 200 ezer, de rossz esetben akár 800 ezer munkahely megszűnésével lehet számolni. Ilyen körülmények között a DOSZ által elindított piacgazdasági reformok ostorozásával az SZRSZ-nek sikerült a társadalmi igazságosság zászlóvivőjeként feltűnni. A rendkívül rövid, 45 napos választási hadjárat során a demagóg ígéretekkel nem fukarkodó radikálisok az SZPSZ meggyengülését kihasználva egyszerre tudták népszerűségüket növelni a nacionalista jelszavakra fogékony választók és a legelesettebb rétegek - a munkanélküliek, a nyugdíjasok és a parasztok - körében.

Seselj pártjának azonban az előzetes számítások szerint még az SZPSZ-szel együtt is csak 103 mandátuma lesz a 250 tagú szkupstinában, amelynek - államfő híján - mindenekelőtt házelnököt kell választania, hogy egyáltalán legyen, aki megbízást adhat a kormányalakításra. Nikolicsék helyzetét Csedomir Jovanovics miniszterelnök-helyettes még a választások előtt igen érzékletesen úgy jellemezte, hogy az SZRSZ "olyan lesz, mint egy uránrúd, amelyhez senki sem mer hozzáérni". A fő kérdés tehát most az, hogy vajon a radikálisoktól való ódzkodás elég szilárd alapot teremt-e a DSZSZ, a DSZ és a G17+ összefogására épülő demokratikus nagykoalíció létrehozásához, amelynek az SZPO-NSZ 23 honatyája nélkül összesen csak 124 szavazata lesz.

Félő, hogy a széthúzás még nagyobb lesz a Nyugat által is kívánatosnak tartott szövetségben, mint az annak idején egyszerű és világos céllal, Milosevics megdöntésére létrehozott DOSZ-ban, márpedig ez a destabilizálódás állandó veszélyét hordozza magában. Hogyan tudna például közös politikát kidolgozni a DSZSZ és a G17+ Koszovó vagy a hágai törvényszékkel való együttműködés tárgyában, amikor egy minap nyilvánosságra hozott felmérés szerint a DSZSZ választói jobban ellenzik az NT működését és szkeptikusabbak az európai integrációval kapcsolatban, mint a Draskovics-féle SZPO-val szimpatizálók?

Egyszóval kétséges, hogy a demokratikus erők félre tudják tenni az ideológiai különbségeket és egyáltalán nem elhanyagolható személyes ellentéteiket. A találgatásoknak maga Zsivkovics kormányfő is tápot adott, amikor november utolsó napjaiban a brit Reuters hírügynökségnek kifejtette, a DSZ nem hajlandó bármi áron szövetséget kötni az egykori DOSZ másik két meghatározó - egyebek közt adócsökkentést és a gyanús privatizációs ügyletek felülvizsgálatát ígérő - pártjával, miközben a DSZSZ és a G17+ között is kemény alkudozás várható. Az sem elképzelhetetlen tehát, hogy Horvátországhoz hasonlóan Szerbiában is kisebbségi kormány jön létre, ha pedig mégsem, a nyilvánvalóan jobbra tolódó, a győzelmüktől megfosztott radikálisok nyomásának kitett nagykoalíció is meglehetősen ingatag lesz, és ez tovább késlelteti a gazdaság talpra állításához elengedhetetlen reformokat.

VIDA LÁSZLÓ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Halála előtt két nappal rendelkezett busás vagyonáról Epstein

Halála előtt két nappal rendelkezett busás vagyonáról Epstein

Tárgyalni akar a tiltakozókkal a hongkongi kormányzó

Tárgyalni akar a tiltakozókkal a hongkongi kormányzó

Tárnokon úgy döntöttek, hogy inkább megspórolják az ünnepi tűzijátékra szánt pénzt

Tárnokon úgy döntöttek, hogy inkább megspórolják az ünnepi tűzijátékra szánt pénzt

Orbán Viktor felköszöntötte Magyarországot

Orbán Viktor felköszöntötte Magyarországot

Kihajózott az iráni tankhajó Gibraltárból

Kihajózott az iráni tankhajó Gibraltárból

Egyszer használatos védőruhában lehet csak dolgozni a Notre Dame területén

Egyszer használatos védőruhában lehet csak dolgozni a Notre Dame területén