A tíz évvel ezelőtt egyszer már súlyos gazdasági-politikai feszültségeket előidéző túlfűtöttség jeleit mutatja ismét a kínai gazdaság, és ez fejfájást okoz a pekingi vezetésnek, hiszen a központibeavatkozással óvatosan kell bánnia.

Túlpörög vagy sem? Rá kell lépni a fékekre, vagy elég levenni a lábat a gázról? - a gyors növekedés gondjaival birkózó kínai gazdasági vezetés e dilemmáját sok ország szívesen elfogadná. Novemberben mindenesetre kínai mércével mérve példátlanul magasra - háromszázalékosra - ugrott az infláció, amit sokan intő jelnek tekintettek, hogy a gazdaság túlfűtötté vált. Néhány közgazdász már attól tart, hogy a jövő évi gazdasági növekedés az eredetileg előirányzott hét, majd most már nyolc százalék helyett két számjegyű lesz, hiszen például az ipari termelés novemberben 18 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti szintet.

A száguldás természetesen egyensúlyzavarokkal, szűk keresztmetszetek megjelenésével jár: Hunan tartomány fővárosa, a hárommilliós Csangsa például rendszeresen napokra áram nélkül marad, sőt Pekingben is szénhiány van. A villamos energia felhasználása 2003-ban országosan 17 százalékkal nőtt, és máris nyilvánvaló, hogy az idei évre biztosítható plusz 11 százalék nem lesz elég - vagyis marad, sőt, a mostani 21 mellett újabb tartományokra terjed ki az árammizéria. A súlyos energiahelyzet miatt január elsejétől az ipari fogyasztók számára felemelik a villamos energia árát.

Valóságos beruházási orgia uralkodott el Kínában - elsősorban ez magyarázza az új keletű infrastrukturális problémákat. A beruházások növekedési üteme a tavalyi év első három negyedében gyorsabb volt, mint az 1993-1994-es "túlpörgés" idején, egy jelentős különbséggel: most elsősorban nem az állam költekezik túl, hanem a magánszféra - igaz, az állami bankok hathatós támogatásával. 2003 első hét hónapjában a kínai vállalatok több bankhitelt vettek fel, mint az egész megelőző évben. Márpedig a magánszféra éppúgy jégre tudja vinni a gazdaságot, mint az állam. Az például nyilvánvaló, hogy az elkezdett és tervezett autóipari beruházások következtében a termelőkapacitás 2007-re évi tízmillió darab fölé nő - miközben a piac felvevőképességét hétmillió darabra becsülik.

A valóban modernizálódó ipar helyzete is meglehetősen ellentmondásos, ám az ingatlanszektor túlfűtöttsége kétségbevonhatatlan tény. Felmérések szerint 120 millió négyzetméter újonnan épített lakás áll üresen - ami még kínai mércével mérve is sok, főként pedig 30 millió négyzetméterrel több, mint három évvel ezelőtt. A gyors növekedésben oly jelentős szerepet játszott ingatlanpiac ma már nemcsak gazdasági, hanem politikai okokból is fejfájást okoz a kínai vezetésnek. A leggazdagabb kínaiak mintegy fele ingatlanban utazik - miközben nyilvánvalóan ezen a területen a legerősebb az állami korrupció. A földterületek és természeti erőforrások miniszterét le is váltották, több érinthetetlennek hitt ingatlancápa ül börtönben vagy előzetes letartóztatásban. Az utóbbi időszak társadalmi feszültséget tükröző tiltakozó akciói, tüntetései szinte kivétel nélkül az ingatlanügyekkel álltak kapcsolatban. Hivatalos adatok szerint is 30 millió paraszt veszítette el a földjét illegális kisajátítások, vagyis gyakorlatilag ingatlanspekuláció következtében. Az ingatlanbuborék növekedésének megállítása így nemcsak gazdasági szükségszerűség, hanem politikai hangulatjavító lépés is.

A pártvezetés év végi gazdasági konferenciája súlyos veszélynek minősítette a hitelezés elszabadulását, és leszögezte: "A vakon végrehajtott beruházások súlyos problémát okoztak néhány ágazatban, az alapok pazarlásához, alacsony színvonalú, fölösleges fejlesztésekhez vezettek." Ugyanakkor a vezetés épp a gazdasági és társadalmi feszültségek miatt nem mondhat le a növekedésről, hiszen például még mindig 2500 csődbe jutott állami nagyvállalat vár bezárásra, ami több mint ötmillió dolgozó munkahelyét jelenti, miközben a városi munkanélküliség jövőre hivatalosan is 4,2-ről 4,7 százalékra nő.

A nagy lépésváltás így elmaradt, csak kisebb kiigazításra kerül sor. A központi bank a helyzet konszolidálására már a harmadik negyedévben megemelte a bankok kötelező tartalékrátáját, és szigorította az ingatlanhitelek nyújtásának feltételeit. Augusztustól valóban elkezdődött a beruházások növekedési ütemének lassulása, és a bankok is kicsit óvatosabbak lettek. Ám november végén még mindig 32,5 százalékkal volt nagyobb a befektetett összeg, mint az előző év azonos időszakában. Pedig ebben a hónapban már negyven százalékkal kevesebb külföldi tőke áramlott be Kínába, mint egy évvel korábban - igaz, az első hónapok őrült száguldása miatt éves szinten így is némi növekedést lehetett kimutatni. Számos elemző ezért inkább csak a SARS-járvány késleltetett - és ideiglenes - hatásának, nem pedig tartós tendenciának minősíti a külföldi beruházások megtorpanását.

A becslések most 8,5 százalékos gazdasági növekedést mutatnak 2003-ra - a SARS, sokfajta természeti csapás és a pénzügyi fékek behúzása ellenére. Az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) túllépi az ezer dollárt, ami mérföldkő Kína történetében. Ebből mindenki profitál: az egy főre eső városi jövedelem nyolc, a falusi négy százalékkal nőtt, ami persze a város-falu közötti, amúgy is hatalmas szakadék további szélesedését is mutatja.

Az ellentmondásos folyamatok fényében egyre több szó esik arról, hogy nem a növekedés gyorsasága, hanem a minősége a fontos, és főként hogy a társadalmi és gazdasági fejlődésnek összhangban kell lennie egymással: a termelés nem minden. Így a helyi vezetők teljesítményének elbírálásánál a jövőben állítólag nem a GDP lesz a döntő vagy az egyetlen szempont, hanem figyelembe veszik a foglalkoztatás és a szociális ellátás terén elért eredményeket is.

A nagy mutatvány ugyanis épp az lenne, hogy szelektíven fékezzék meg a beruházásokat - nem fojtva meg a társadalmi feszültségek enyhítéséhez elengedhetetlen konjunktúrát. Egyúttal lassan kezdik a kínaiak is a saját bőrükön érezni, amit eddig inkább csak kötelességszerűen mormoltak a nemzetközi konferenciákon, hogy a jelenlegi feltételek mellett a gazdasági fejlődés nem tartható fenn: a nyersanyagforrások, általában a természet túlzott igénybevétele katasztrófához vezet. Arról nem is szólva, hogy a 2003-ban 80 millió, az idén valószínűleg 90 millió tonnás olajimport előteremtése egyre nagyobb gondot okoz: Kína ezzel máris a világ második legnagyobb olajimportőre lesz - lehagyva ezen a téren Japánt. Mentőötletként a külföldi tőke előtt azonnali hatállyal megnyitották a nyersanyag-kitermelő ágazatokat - a befektetők azonban egyelőre nem tolonganak.

NEMES GÁBOR / PEKING

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Az északírek többsége támogatná a tartalékmegoldást

Az északírek többsége támogatná a tartalékmegoldást

Sztrájkolhatnak-e a fogorvosok úgy, hogy nem is sztrájkolnak?

Sztrájkolhatnak-e a fogorvosok úgy, hogy nem is sztrájkolnak?

Egy kutya brutális megölése miatt ítéltek börtönre egy magyar párt Angliában

Egy kutya brutális megölése miatt ítéltek börtönre egy magyar párt Angliában

Lovagkeresztet kapott a polgármester, aki figyelmeztetett, ha nem a fideszes jelölt nyer, akkor „szopni fogunk”

Lovagkeresztet kapott a polgármester, aki figyelmeztetett, ha nem a fideszes jelölt nyer, akkor „szopni fogunk”

Megkóstolná az idei országtortát? Mutatjuk, hol teheti meg

Megkóstolná az idei országtortát? Mutatjuk, hol teheti meg

Ez történt: megmérték, mennyit ér a Windows beépített, ingyenes vírusvédelme

Ez történt: megmérték, mennyit ér a Windows beépített, ingyenes vírusvédelme