Leváltó gazdálkodás

Utolsó frissítés:

Nagy felzúdulást okozott Peruban, hogy a népszerűségét folyamatosan veszítő államfő menesztette az alig fél éve kinevezett, közkedvelt, ám ellenfelei által korrupcióval és leszbikussággal vádoltBeatriz Merino kormányfőt, és helyére a korábbi Fujimori-rendszerhez kötődő Carlos Ferrerót állította.

Két és fél éven belül a negyedik miniszterelnök tett esküt az óév utolsó napjaiban Limában. Akárcsak a korábbi kormányfőcseréket, a mostani váltást is annak tulajdonítják, hogy Alejandro Toledo államfő elkeseredetten igyekszik javítani tetszési indexén. Mostani váratlan húzásával azonban nemhogy növelte volna népszerűségét, hanem tovább rontott rajta. Pedig a 2001 nyarán a szavazatok 54 százalékával az ország első indián származású államfőjévé választott Toledo kezdetben közkedveltségnek örvendett, a lakosság széles rétegei - különösen a legszegényebb indiánok és meszticek - tőle várták sorsuk jobbra fordulását. A jól hangzó kampányígéretek, a kilátásba helyezett politikai és társadalmi fordulat elmaradása miatt azonban Toledo népszerűsége mostanra - az egyik legolvasottabb napilap, a Limában megjelenő El Comercio felmérése szerint - 11 százalékra zuhant.

Nem úgy a fél évvel ezelőtt kormányfővé kinevezett Beatriz Merinóé, akiről a megkérdezettek 66 százaléka nyilatkozott elismerően. Az 56 éves, harvardi végzettségű jogász és adószakértő Merinót Toledo éppen azért tette meg Peru első női kormányfőjévé (a törvények szerint a miniszterelnököt nem a parlament választja, hanem az államfő nevezi ki), hogy helyreállítsa a kormány tekintélyét, amit elődjei röpke két év alatt elherdáltak. A parlamenti képviselősége során tisztakezű politikusként megismert Merino - a Latin-Amerikában szokásos álmos tempóval ellentétben - késlekedés nélkül hozzálátott a reformra szoruló államapparátus modernizálásához, valamint az adórendszer régóta tervezett, a bevételeket a lakossági adóterhek mérsékelt növelésével gyarapító átalakításához, a költségvetés egyensúlyba hozatalához.

Ez azonban nem tetszett mindenkinek. Az utóbbi időben Merinót egyre több támadás érte, az év vége felé mind erőteljesebb, korrupciós vádakat tartalmazó és a magánéletét firtató kampány indult ellene. A lapok megszellőztették, hogy az egyedül élő politikus asszony leszbikus, és egyik állítólagos barátnőjét magas állami pozícióba segítette. Merino ugyan mindezt tagadta, ám a kampány nem állt le. A kormányfő erre december elején újságírók előtt kijelentette: tudomására jutott, hogy elődje, a miniszterelnöki székből egy év után, 2003 júniusában távozni kényszerült Carlos Solari felkereste a perui katolikus egyház fejét, Juan Luis Cipriani bíborost, és homoszexualitással vádolta meg őt. Toledo nem állt ki miniszterelnöke mellett, sőt azonnali lemondásra szólította fel, amiben elemzők szerint nemcsak az játszott szerepet, hogy a mélyen katolikus perui társadalom a mai napig tabuként kezeli a homoszexualitást, hanem az is, hogy az elnököt féltékennyé tette a kormányfő növekvő népszerűsége.

A Merino helyére lépő Carlos Ferrero Costa kinevezése nem aratott osztatlan sikert. Felmérések szerint a lakosság több mint 80 százaléka politikai szándékot lát Merino lemondatása mögött, ráadásul Ferrerót a korábbi rendszer emberének tartják. A 62 éves politikus a diktatórikus vezetéssel vádolt előző államfő, Alberto Fujimori 1990-től 2000-ig tartó elnöksége idején nemcsak egyszerű parlamenti képviselő, hanem a kormánypárt prominens tagja volt. A karrierpolitikusnak tartott Ferrero Fujimori bukásakor nyomban átnyergelt Toledo Peru Lehetséges (PP) nevű pártjába - jutalomból ki is nevezték a képviselőház elnökévé.

Ha nemtetszés kísérte is, a kompromisszumkötés mesterének tartott Ferrero hivatalba lépésétől sokan mégis a közélet normalizálódását, a politikai csatározások lecsendesedését remélik. Az utóbbi hetekben ugyanis nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt egy része is élesen támadta Toledo döntéseit. A PP egyik képviselője üresfejű, másodvonalbeli politikusoknak titulálta a kormányba választott Toledo-hű párttagokat, akik állítása szerint elveszik a teret a tehetséges, felkészült és tettre vágyó fiatalabb generáció elől.

A politikai viharnak már csak azért is csitulnia kellene, mert a bizonytalanság elijesztheti a befektetőket az éppen hogy stabilizálódni látszó perui gazdaságtól. A befektetői légkörnek amúgy is rosszat tett, hogy az év közepe táján Toledo csak szükségállapot bevezetésével tudta megfékezni a heves kormányellenes tüntetéseket és sztrájkokat (HVG, 2003. június 7.), amelyek az életszínvonal emelkedésének elmaradása miatt törtek ki. Jaime Quijandría gazdasági miniszter szerint a gazdaság a következő három esztendőben évi 4 százalékos ütemben nő, és ezzel sikerülhet Toledo mandátumának lejártára, 2006 végére az ország adósságállományát a hazai össztermék (GDP) mostani 46 százaléka helyett 40 százalékra leszorítani.

Ez nemcsak a költségvetés helyzetét stabilizálná, de megkönnyítené újabb IMF-hitelek felvételét is. Az IMF máris jelezte: jó néven venné, ha folytatnák a 2002-ben - a heves lakossági ellenállás miatt - leállított privatizációs programot is. Quijandría - két nagy energiacég vitatott magánosításának ügyét diplomatikusan kerülve - kilátásba helyezte, hogy az idén további bányajogokat adnak el külföldi befektetőknek. Elemzők szerint a nagyrészt exportra termelő bányászat és halászat jó eredményeinek köszönhető, hogy a gazdaság a 2001-es 0,2 százalék után 2002-ben 4,9, 2003-ban pedig 4,1 százalékkal nőtt. Az új kormány legnagyobb kihívása, hogy a 27 milliós lakosság - melynek közel fele él napi egy dollárnál kevesebből - végre a saját pénztárcája vastagodásán is szeretné látni a kormány által sokat emlegetett gazdasági növekedés hatását.

VASS PÉTER